Az elmúlt két és fél év meghatározó gazdasági folyamata volt a jegybanki függetlenségért folytatott harc. A választási győzelem másnapján Orbán Viktor egyik legelső kijelentés az volt, hogy „az MNB ezentúl nem lehet majd offshore-lovagok szálláshelye”. Ez a harc hamarosan újabb állomásához érkezik azzal, hogy új jegybank elnököt fog kinevezni a Fidesz. Attól való félelemben, hogy kiszámíthatatlan elnök - pl. Matolcsy - jön az MNB élére, a forint is rég nem látott szintre, 295 eur/huf felé erősödött az utóbbi napokban.
Bár a kormánypárt mindent megtett, hogy Simor Andrást elmozdítsa a helyéről, a határok feszegetésen nem léphettek túl, hiszen a jegybank függetlenségét sértő lépésekre nagyon allergiás mind az EKB, mind Brüsszel. Ha nem is sikerült a jegybank élére új embert ültetni, a Monetáris Tanácsban azért át tudta venni a hatalmat a Fidesz.
A négy új tagnak köszönhetően a piaci feszültségek enyhülése után egy olyan monetáris lazítási ciklus indult meg, amely aláásta a jegybank törvényileg előírt elsődleges feladatát: az árstabilitásra törekvő monetáris politikát. Bizonyítékok hiányában vádaskodni nem lehet, az viszont egyértelmű, hogy a kamatcsökkentésekkel a kormánypárt érdekei érvényesülnek. A Fidesz számításai szerint ugyanis az alacsonyabb alapkamat mellett ismét fellendülne a beruházási kedv. Az MNB függetlenségével és az inflációs célkövetés feladásával részletesebb elemzésünkben foglalkoztunk.
Ahol már megbukott a fiskális dominancia
Miért fontos a jegybank függetlensége? Miért nem lehet rábízni a kormányra a mindenkori monetáris politika eszköztárát?
Ennek jó példája Argentína. A kilencvenes évek végén, és a kétezres évek elején Argentína súlyos gazdasági válságba került. Az ottani politikai rezsim ezt úgy próbálta kezelni, hogy átvette az Argentin Nemzeti Bank feletti hatalmat. Azt gondolták, hogy monetáris élénkítéssel meg tudják oldani a problémát. A terv nem jött be, mesterséges inflációt generáltak, a monetarizálás végül hiperinflációhoz vezetett. Az ország végül csődbe ment, és erőszakba torkolló tüntetések, sztrájkok kezdődtek. A fiskális dominancia megbukott. Nem véletlenül tiltották be Európában a költségvetés jegybanki finanszírozását.
Itt érdemes kitérni arra, hogy a mindenkori kormányoknak elsősorban nem az infláció felpörgetése a célja, hiszen ők is tudják, hogy annak milyen következményei lennének. Céljuk az, hogy a pénznyomtatás eszközével felpörgessék a rosszul teljesítő gazdaságot. Egy alapjaiban is rosszul működő gazdaságban ez nem fog működni – de még egy jól teljesítőben is bizonytalan hatásfokkal működik a monetáris élénkítés. A másik cél az adósságállomány elinflálása lehet, ekkor viszont számba kell venni az infláció káros hatásait is.
Harc a függetlenségért
Mint látható a fiskális és monetáris politika egy kézben való központosítása nem a legjobb megoldás, hiszen a politikai döntéshozók önérdeküktől vezérelve könnyen rossz döntést hozhatnak, amely végül az infláció felpörgetéséhez vezethet. Ezért van szükség egy jól elhatárolt, a kormányzat által nem befolyásolt, politikától mentes, szakértők által vezérelt jegybankra. A kormányoknak azonban sokszor szúrja a szemét, ha érdekeikkel szembe megy a központi bank. Például az inflációs várakozásokra hivatkozva kamatot emelnek, ez viszont lassíthatja a gazdasági növekedést. Emiatt Magyarországon az adott kormányok többnyire a saját embereiket próbálják beültetni a jegybankba. Elmozdítani viszont nem lehet őket, mert ez szembe megy mind a hazai, mind az uniós törvényekkel. Mivel az MNB a KBER (Központi Bankok Európai Rendszere) tagja, ezért az EKB egyből reagál, ha sérül a jegybanki függetlenség. Nem volt ez másképpen az elmúlt két évben sem. Amióta kormányra került a Fidesz, Simor András jegybankelnököt és az MNB-t rengeteg támadás érte, az elnök fizetésétől kezdve, a kizárólag Fidesz által delegált Monetáris Tanács tagokon át, az új jegybank törvényig. Utóbbit Brüsszel nyomására teljesen át kellett írni ahhoz, hogy egyáltalán leüljön velünk tárgyalni az IMF-EU páros a hitelkérelemmel kapcsolatban. A döntés jól tükrözi, hogy mennyire fontos a jegybank függetlensége.
Az MNB függetlenségét sértő legutolsó lépés a tranzakciós adó kiterjesztésének terve volt. Amellett, hogy a 100 milliárdos jegybanki veszteséget a 2014-es költségvetésnek kellett volna kipótolnia, az ötlet jó néhány törvényt sértett. A költségvetést ugyanis nem lehet monetáris oldalról finanszírozni, ezt az uniós és a magyar törvények és szabályok is tiltják. Márpedig a tranzakciós adó nem más, mint a költségvetés jegybanki finanszírozása.
A Monetáris Tanács utolsó négy kamatdöntése bár nem sérti a jegybank függetlenségét – hiszen nem lehet bizonyítani, hogy a kormánypárt által delegál négy külső tagra a Fidesz szólt rá -, mégis komoly aggályokat vet fel a kamatcsökkentési ciklus. A gazdaságban ugyanis komoly inflációs nyomás van. Októberben 6 százalékos volt az árszínvonal-növekedés, és a jegybanki elemzők számításai szerint ez aligha fog enyhülni jövőre. Ráadásul, ahogy az a Magyar Nemzeti Bank inflációs dekompozíciós grafikonjából is látszik, az árszínvonal-emelkedésben jelentős szerepe van a fiskális politikának például az indirekt adóemeléseken keresztül.
.jpg)
Mivel a jegybank törvényileg előírt első számú feladata az infláció enyhítése – mint az már többször írtuk is – , így némileg érthetetlen az elmúlt négy hónap döntéshozatala.
Rossz az út
A hibás kamatpolitika, és az unortodoxia átszivárgása komoly problémákhoz vezethet a következő években. Jelenleg nincs nyomás a piacokon, a relatíve magas hozamoknak köszönhetően a forinteszközök iránt magas a kereslet, a kamatcsökkentések ezért sem befolyásolták érdemben a forintárfolyamot. A magyar gazdaság viszont IMF-védőháló hiányában ki van téve a külföldről érkező pénzügyi turbulenciáknak, és egy nagyobb komoly sokkhatás ismét lejtmenetre terelheti a kockázati mutatókat. Ezt csak tovább erősítené a jegybanki tartalékok megcsapolása, valamint az unortodox ötletek bevezetése. Ha egy kormánypárthoz közelálló erős ember kerül a jegybank élére, annak kiszámíthatatlan következményei lehetnek: a jegybank végleg elvesztheti függetlenségét.
