Matolcsy György azt mondta, hogy a kabinet célja, hogy visszatérésre ösztönözze a jelenleg külföldön dolgozó „félmillió kitűnő magyar munkavállalót”. A kivándorlás kérdését mi is fontosnak gondoljuk, ezért többször foglalkoztunk a migrációs hajlandóság emelkedésével és a külföldön szerencsét próbálók számának növekedésével is.
Egy biztos: pontos számok nincsenek, legfeljebb nagyságrendileg tudjuk becsülni a más országokban munkát vállalók lélekszámát. Sok esetben adószámkérelmek és társadalombiztosítási kérelmek jelentik a kapaszkodókat annak becslésére, hogy egy adott országban hány honfitársunk próbált munkát vállalni. Természetesen ebből nem tudhatjuk, hogy az illető sikerrel járt-e és mennyi ideig tartózkodott kint.
Mindezek miatt jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy az elvándorlás hatása miért nem látszódik a foglalkoztatottsági adatokban. Az egyik ok, hogy a lakossági és vállalati kutatások között az elmúlt egy-két évben megnőtt a különbség. Addig többé-kevésbé ugyanazt a trendet követte mindkét adatfelvétel eredménye a módszertani különbségek ellenére is. Másrészt a külföldön dolgozókról csak akkor van információnk, ha a háztartást itthon tovább fenttartjákl. Az sem mindegy, hogyan számolunk: minimálbér esetében 740 milliárd, 250 ezer forintos fizetésnél pedig majdnem kétezer milliárd forintos kiesésről beszélhetünk.
Abban azonban nem lehet vita, hogy a folyamatosan növekvő migrációs hajlandóság - különös tekintettel a fiatalok körében - mindenképpen riasztó jel. És nem csak nemzetgazdasági szempontból.
Foglalkoztatottság növekedése
A kormány előszeretettel dicsekszik azzal, hogy kormányzása alatt nőtt az aktivitás és vele a foglalkoztatottság is. A KSH lakossági felmérése igazolja is a kormányzati örömöt. (Abba most ne menjünk bele, hogy ez főleg a közmunkának köszönhető, hiszen a versenyszférában kevesebben dolgoznak, mint az elmúlt két évben.)
De hova tűnhetett közel félmillió kitántorgó munkavállaló?
Magyarországon a foglalkoztatottságot egyrészt lakossági, másrészt vállalati felmérésekkel vizsgálják. A lakossági felmérés a 15–74 éves személyek gazdasági aktivitásáról nyújt információt. A mintavétel a háztartásokra vonatkozik, ezért az abban található összes személy adatát összegyűjti a KSH. Az intézményi (vállalati) statisztika valamennyi 20, vagy annál több főt foglalkoztató, illetve a reprezentatív módon kijelölt 5–19 fős vállalkozás, valamint a költségvetési, a társadalombiztosítási szervezetek teljes körére terjed ki.
A külföldön dolgozókról csak akkor tudunk információt, ha a háztartás itthon tovább él. Ha viszont külföldre költözik, válaszai nem kerülhetnek be a statisztikába. Vagyis a külföldön dolgozókat megkérdezni nem tudjuk, de a mintavételt követő kivetítésbe őket is beleszámoljuk.
„Ha 100 főből 10 külföldön dolgozik, akkor csak 90-ből tudok mintát venni. Ha a mintán 50 százalékos aktivitást mérek, akkor ez a 100 főre vetítve 50 főt jelent. A valóságban azonban csak 45 fő dolgozik belföldön, hiszen 10 fő elhagyta az országot. Így a teljes népességre vetített foglalkoztatási arány felülbecsli a Magyarországon dolgozók számát" - indokolja az adatok elválását a GKI.
A kivándorlás hatása a nemzetgazdaságra
Annak ellenére, hogy Matolcsy György egyik nyilatkozatában „rejtett nemzeti kincsnek" nevezte külföldön dolgozó honfitársainkat, többféleképp lehet árnyalni a képet. A Napi Gazdaság szerint például, ha 500 ezer kieső munkavállalóval számolunk az éves szinten több száz milliárd forintot jelentene a GDP-ben, adó és fogyasztás formájában.
Ha csak minimálbérrel számolunk, az is havonta 31 milliárd forint adó- és járulékbevétel keletkezne a félmillió alkalmazott után, ami éves szinten 370 milliárd forint. Ez a GDP 1,4 százaléka. Ha pedig bruttó 250 ezer forinttal számolunk, éves szinten majdnem ezermilliárd, ami a GDP három százalékát is meghaladja.
Az adó mellett a jövedelem sem jelenik meg fogyasztás formájában, ami nagyjából ugyanakkora nagyságrendű összességében. Minimálbéren számolva 740 milliárd, 250 ezer forintnál pedig majdnem kétezer milliárd forintról van szó.
A hazautalások enyhítik a kiesést
A Világbank oldalán Magyarországról található adat szerint 2011-ben 2,4 milliárd dollárt küldtek haza külföldről magyarok, ami a GDP 1,7 százalékának megfelelő összeg, a tavalyi - még becsült adat - pedig ennél valamivel alacsonyabb.
A külföldön dolgozó munkavállalók hazautalásai az EU-n kívüli államoknál jelentik a GDP nagyobb hányadát. Ide főleg Moldova, Szerbia és Montenegro tartozik. Kisebb, de szintén jelentősebben járul a bruttó nemzeti termékhez Litvánia, Románia, Horvátország és Bulgária is.
A Világbank 2010-es migrációs adatai szerint 462 ezer magyar élt 2010-ben külföldön. A diplomások 13, azon belül az orvosok 10 százaléka hagyta el az országot.
A fentiekből is látszik, hogy a kivándorlás hatását pontosan kimutatni meglehetősen bonyolult feladat. Egyfelől nincsenek pontos adataink, valamint különbségek mutathatóak ki a lakossági, illetve a vállalati kutatások között. Ráadásul sok esetben adószámkérelmek és társadalombiztosítási kérelmek jelentik a kapaszkodókat annak becslésére, hogy egy adott országban mennyi honfitársunk próbált munkát vállalni. Ebből természetesen nem tudhatjuk, hogy az illető sikerrel járt-e és mennyi ideig tartózkodott kinn. Végezetül az sem mindegy, hogyan számolunk: minimálbér esetében 740 milliárd, 250 ezer forintos fizetésnél pedig majdnem kétezer milliárd forintos kiesésről beszélhetünk.
Egy dolog biztos: az hogy folyamatosan növekszik a migrációs hajlandóság - különös tekintettel a fiatalok körében - mindenképpen riasztó jel. És nem csak nemzetgazdasági szempontból.
