Miután az Együtt 2014 - PM egy laza mozdulattal az MSZP nyakába tolta a tárgyalást a többi lehetséges szövetségessel, a szocialisták nem is vesztegették sokáig az időt, és gyorsan elvarrták a szálakat: nem lesz közös lista, bedarálták Ferencet, Gábort és Andort is - külön indulnak jövőre.
Bizonyára sokan vannak, akik nem örülnek ennek, de a helyzet az, hogy nem igazán állt más lehetőség Mesterházy és pártja előtt. Miközben a 106 egyéni körzetből 31-et már átengedtek Bajnaiéknak, a finoman szólva sem túl erős társadalmi támogatottsággal rendelkező Demokratikus Koalíció és az egyelőre mérhetetlen Liberálisok is irreálisan sok helyet és elfogadhatatlan feltételeket követeltek maguknak.
Az ugyan nem zárható ki, hogy később mégis lesz valamiféle egyezség, egyelőre azonban jobb, ha minden érintett fél saját magára koncentrál a másik helyett. Ideje továbblépni.
Túlzó elvárások
„Mind a két párt olyan kéréseket, olyan elvárásokat fogalmazott meg a szocialista párttal szemben az együttműködés érdekében, amiket sajnos a szocialista párt nem tudott teljesíteni. (...) mi azt mondtuk, hogy 35 körzetnél több körzetet nem tudunk átadni (...) ehhez képest a DK kilenc egyéni választókerületet szeretett volna, ehhez jött volna még a Liberálisoknak plusz három (...) a listás helyekből is a DK hetet, a Liberálisok pedig további hatot szerettek volna. Mi úgy gondoltuk, hogy ezek a kérések talán a két párt társadalmi támogatottságához képest egy kicsit túlzó elvárások a szocialista párttal szemben. Főleg, hogy csak velünk kell, hogy megegyezzenek” - ezzel indokolta Mesterházy Attila szeptember 10-én az ATV Egyenesen! című adásában, hogy miért kellett elutasítaniuk a DK és a Liberálisok ajánlatát.
No igen, az MSZP és az Együtt közötti kompromisszumos megállapodás teljes egészében a szocialisták vállára tolta a megegyezést a többi párttal, Bajnaiék köszönték szépen, nem kértek belőlük. Az pedig őszintén szólva tényleg nehezen várható el a jelenleg legnagyobb támogatottsággal rendelkező ellenzéki párttól, hogy a már feladott 31 hely mellett további 12-őt áldozzon be a szövetség oltárán egymaga. És akkor a listás helyekről még nem is beszéltünk. Könnyen érezhetik sokan, hogy ezt talán némileg túlzás.
Elvi problémák
„Emellett volt elvi problémánk is. Ők azt kérték, hogy ne abba szóljunk bele, hogy kit jelölnek a különböző egyéni választókerületi pozíciókba és a listás helyekre. Ezt nem tudtuk elfogadni. Azért a DK a szocialista pártból is kivált politikusok pártja, és bizony nagyon sok politikai konfliktust is hagytak hátra. Ha szavazatot akarunk maximalizálni, ha azt akarjuk, hogy minden választókörzetben a szocialista aktivisták teljes szívvel dolgozzanak az adott jelöltért, akkor bizony kell, hogy legyen beleszólásunk abba, hogy kit jelölnek oda, mert ha egy olyan korábbi politikust jelölnek, aki pont ott okozott konfliktust, mivel nem fizetett alkalmazottakról van szó, hát bizony a lelkesedés az aktivistáknál kisebb.”
Nehéz ezzel az érvvel vitatkozni, mi magunk is jeleztük egy korábbi írásunkban, „a jövő zenéje, hogy mekkora lelkesedéssel, illetve mekkora erőforrások bevetésével kampányolnak majd olyan körzetekben a „szövetség” tagjai, ahol nem saját jelöltjeik indulnak.” Ez a tétel egy olyan közös múlttal terhelt „kapcsolatban”, mint amilyen az MSZP és a DK között van, halmozottan érvényes.
Az ugyan tény, hogy ebben a helyzetben biztos, hogy az LMP-n túl is lesznek egymás ellen küzdő ellenzéki jelöltek (nem hiába találta ki az új választási rendszert Áder János), de talán lesz annyi taktikai érzék Gyurcsányban/Fodorban/Schmuckban, hogy ezt olyan körzetekben tegyék, ahol nem egy győzelemre esélyes ellenzéki jelölt ellen indítják el a saját emberüket.
Gyurcsány
A volt miniszterelnök személye kezdetektől az ellenzéki tárgyalások egyik problémás pontja volt. Gyakorlatilag az első perctől kezdve tudni lehetett, hogy sem az Együttnek, sem az MSZP-nek nincs kifogása a DK ellen, de csak akkor, ha egyértelművé teszik, hogy Gyurcsány Ferenc semmilyen módon nem indul el a következő választásokon. A Népszabadság forrásai szerint mindkét oldalon az volt az álláspont, hogy – függetlenül Gyurcsány igaztalan vagy jogos megítélésétől – a volt miniszterelnök személye egyelőre tehertételt jelent egy korszakváltó szövetség megépítésében.
Bajnai ezt a terhet is lerázta magáról, így ennek megoldása is Mesterházy nyakába szakadt. Ő pedig ezúttal is a lehető legtöbb elérhető szavazatot tartotta szem előtt. Ez alapján pedig valóban kijelenthető, hogy Gyurcsány személye többet visz, mint amennyit hoz. Jól mutatja ezt, hogy a volt kormányfő a politikusok népszerűségi listájánák a legvégén kullog évek óta. Az sem mellékes szempont, hogy nem túl elegáns megoldás, hogy miközben Gyurcsány lépett ki az MSZP-ből és igyekezett minél több politikust/választót magával rántani, most épp a szocialisták hátán igyekszik visszakapaszkodni az országgyűlésbe. Különösen úgy nehéz ez, hogy pártja stabilan 1-2 százalék körül mozog - ami ehhez kicsit soványka.
Új fejezet?
Nehézkesen, döcögősen, időnként meglepő fordulatokkal, de lezárultak az ellenzéki tárgyalások. Nem állítjuk, hogy a megoldás optimális, de azt sem, hogy a lehető legrosszabb opció valósult meg. Most már csak annyi lenne a feladat, hogy az egyes szereplők új fejezetet nyissanak és végre ne egymásra, hanem az előttük álló feladatra koncentráljanak. Kíváncsian várjuk képesek lesznek-e rá.
