A héten kezdte el tárgyalni az országgyűlés a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségről szóló törvény módosítását. Ezt látva halvány reményt éledt bennünk, hogy végre szigorítanak a gyakorlatilag zéró szankciót kilátásba helyező szabályokon. (A nemrégiben kirúgott kecskeméti bíró esetét figyelve különösen.)
Sajnos csalódnunk kellett. A módosítás semmiféle komolyabb változást nem vezet be, csak tágabb körben teszi kötelezővé a nyilvános vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget. (Kiterjeszti például az ÁSZ elnökére, a legfőbb ügyészre, a Médiatanács tagjaira és a GVH elnökére.) Ettől egész biztosan nem leszünk előrébb. A probléma ugyanis az, hogy a kötelezettségnek ugyan eleget tesznek, csak nem mindig felel meg a valóságnak az, ami a nyilatkozatokban szerepel. No persze úgy nem nehéz, hogy a szabály kiskapukat tartalmaz és valós szankciója pedig nincs.
Ha máskor nem is, évente egyszer központi témává válik az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozata. Nyilvánosságra kerülésükkor (jellemzően január végén) napokig csámcsog a sajtó azon, hogy kinek milyen autója, háza, megtakarítása van.
A gond csak az, hogy ezeknek a nyilatkozatoknak a valóságban semmi értelmük nincs.
A szabályozás
Az országgyűlési képviselőknek 1997 óta kell vagyonnyilatkozatot tenniük. (Azt, hogy a képviselőknek minden egyes évben be kell nyújtaniuk a vagyonnyilatkozatukat, Torgyán József villaépítési botrányának köszönhetjük.) A 2001 óta működő éves rendszer régóta büntetéssel fenyegeti azt a politikust, aki nem teljesíti a vagyonbevallási kötelezettségét. A jogszabály szerint a mulasztó képviselő képviselői jogait nem gyakorolhatja, javadalmazást nem kap, amíg be nem nyújtja a vagyonnyilatkozatát.
Arra viszont egészen tavaly áprilisig (az új országgyűlési törvény elfogadásáig) nem volt szabály, hogy mit érdemel az a bűnös, aki (bár időre leadja) direkt hazudik a nyilatkozatában. Annyi változás történt másfél évvel ezelőtt, hogy ebben az esetben - vagyis ha egy képviselő “a vagyonnyilatkozatban lényeges adatot, tényt szándékosan valótlanul közölt” - a mentelmi bizottság elnöke köteles kezdeményezni a képviselő összeférhetetlenségének kimondását.
Hosszú az út
Igen ám, de ahhoz, hogy idáig eljussunk, egy bonyolult és hosszadalmas procedúrán kell végighaladnia a feltételezett bűnösnek. Az eljárást a mentelmi bizottság elnökénél bárki kezdeményezheti, ha gyanús valami egy képviselői vagyonnyilatkozatban. Homályos vádaskodásról nem lehet szó, az eljárást kezdeményezőnek a vagyonnyilatkozat konkrét tartalmára vonatkozó tényállítást kell tennie, olyat, ami konkrétan megjelöli a vagyonnyilatkozat kifogásolt részét és tartalmát.
Ha a kezdeményezés nem felel meg ezeknek a követelményeknek, a mentelmi bizottság elnöke egyszerűen elutasítja azt, és nem folytat le vizsgálatot. Ugyanez történik a törvény szerint akkor is, ha a kezdeményezés “nyilvánvalóan alaptalan”, és akkor is, ha valaki egy régebbi ügyet próbál újra elővenni, azaz “az ismételten benyújtott kezdeményezés új tényállítást vagy adatot nem tartalmaz”.
Ha a bizottsági elnök úgy dönt, hogy hajlandó foglalkozni az üggyel, akkor az érintett képviselő következik. Neki öt napja van arra a házszabály szerint, hogy nyilatkozzon a vagyonnyilatkozatát ért kifogásról, és ha azt megalapozottnak találja, akkor javítsa a hibás adatokat. Ha ezt megteszi, javít, akkor nem indul eljárás.
Eljárás csak akkor kezdődik, ha a képviselő nem reagál időben, vagy vitatja a kifogást. Az ellenőrzés egyébként úgy történik, hogy a mentelmi bizottság tagjai betekinthetnek a képviselő és a családtagja vagyonnyilatkozatában feltüntetett vagyoni, jövedelmi és érdekeltségi viszonyokat igazoló adatokba. A mentelmi bizottság zárt ülésen tárgyal a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos ügyeket, az ülésen az érintett képviselő nem lehet jelen, de ha kéri, meg kell őt hallgatni.
A nyilvánosságra került esetek többségében azonban eddig nem jutott el a dolog. Nem véletlen, hogy évről-évre derülnek ki ugyan gyanús ügyek (csak idén például Zsiga Marcell 40 milliós háza, Szijjártó Péter megtakarításai vagy Papcsák Ferenc luxusautója lépte át a bulvársajtó küszöbét), de valós következménye egyiknek sem lett.
Arról nem is beszélve, hogy a hozzátartozók nyilatkozataiba csakis a Mentelmi, Összeférhetetlenségi és Mandátumvizsgáló Bizottság tagjai tekinthetnek bele, és ők is csak egy esetleges, képviselő ellen folyó vagyonnyilatkozati eljárás során. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak az kerül nyilvánoság elé, amit a képviselő/állami vezető jónak lát. A többit szépen “elrejti” a hozzátartozója nyilatkozatában.
Jól is működhetne
Pedig a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség - amennyiben megfelelő ellenőrzési, közzétételi kötelezettséggel társul - számottevően növelheti az átláthatóságot és a közintézményekbe vetett bizalmat, hozzájárulhat az elszámoltathatóság növekedéséhez, az összeférhetetlenség kiszűréséhez, mindezen felül védelmet nyújthat a politikusok számára a hamis vádakkal szemben.
Addig viszont, amíg csak látszat szigorításokat vezetnek be a törvényben, valós változásra ne számítsunk. Addig a maximum az lehet, hogy egy bíró bukik bele a hazugságokba. (Bár ez is nagy dolognak számít, mivel eddig erre sem volt példa.) A nagyobb “halak” pedig továbbra is könnyedén kicsúsznak a hálóból.