A Világbank adatai alapján tavaly októberig 2043 millió dollárt küldtek haza az itthon maradtakhoz a külföldön dolgozó magyarok. Az összeg forintban 530 milliárd, ami magyar GDP 1,8 százaléka (összehasonlításképpen ez több mint a fele a teljes mezőgazdasági szektor GDP-hez való hozzájárulásának). A hazautalás a kelet-közép-európai országokban a második legnagyobb külső pénzügyi forrást jelenti. Csehországban az arány 1 százalék, Lengyelországban 1,4, valamint Romániában és Szlovákiában 1,8.
A hazautalások 2004-ben, az uniós csatlakozás után ugrottak meg, de a 2008-as gazdasági válság visszavetette ezt is valamivel. Idén viszont már újra a válság előtti szinten utalnak haza a külföldön dolgozó (és élő) magyarok. Azonban az éremnek van egy másik oldala is: a nemzetgazdaságnak is károkat okozhat a kieső munkaerő.
A külföldön munkát vállalók enyhítik az itthoni szociális feszültséget, hiszen a foglalkoztatást főleg a közmunka húzza és maguk a külföldön dolgozók. Így a kivándorlás szociális szelepként szolgál, ami csökkenti az itthoni munkaerő-piaci feszültségeket. A kint dolgozók a hazaküldött összegekkel pedig a sokszor itthon maradó rokonság szociális, anyagi helyzetét is valamelyeset kezelni tudják.
A nyugati országokban megfogalmazott kritikák a munkaerőpiac szélesre nyitásáról, illetve annak szűkítéséről inkább a belpolitikai feszültségeket hivatott csökkenteni, mint valós veszélyt jelentene például a Nagy-Britanniában dolgozókra. A nyugati országok nagyrészt a túlságosan bőkezűnek tartott szociális juttatásokat faraghatják lejjebb.
forrás: nepszava.hu
Hazautalások
A Világbank adatai alapján 2013 októberéig 2043 millió dollárt küldtek haza az itthon maradtakhoz a külföldön dolgozó magyarok. Az összeg forintban 530 milliárd, ami magyar GDP 1,8 százaléka. A hazautalás a kelet-közép-európai országokban a második legnagyobb külső pénzügyi forrást jelenti. Csehországban az arány 1 százalék, Lengyelországban 1,4, valamint Romániában és Szlovákiában 1,8.
2011-ben így oszlottak meg a hazautalások a GDP-arányában az európai országokban:
Annak ellenére, hogy Matolcsy György egyik nyilatkozatában „rejtett nemzeti kincsnek" nevezte a külföldön dolgozó honfitársainkat, többféleképpen lehet árnyalni a képet. A Napi Gazdaság egy korábbi cikkében arról írt például, ha 500 ezer kieső munkavállalóval számolunk, az éves szinten több száz milliárd forintot jelentene a GDP-ben adó és fogyasztás formájában.
Ha csak minimálbérrel számolunk, akkor is havonta 31 milliárd forint adó- és járulékbevétel keletkezne félmillió alkalmazott után, ami éves szinten 370 milliárd forint. Ez a GDP 1,4 százaléka. Ha pedig bruttó 250 ezer forinttal számolunk, éves szinten majdnem ezermilliárd, ami a GDP három százalékát is meghaladja.
Az adó mellett a jövedelem sem jelenik meg fogyasztás formájában, ami nagyjából ugyanakkora nagyságrendű összességében. Minimálbéren számolva 740 milliárd, 250 ezer forintnál pedig majdnem kétezer milliárd forintról van szó.
A kieső fogyasztást és az itthoni kieső adóforintokat összeadva akkor is legalább ezermilliárd forint, ha minimálbéren számolunk. Hiába javítja tehát a foglalkoztatottsági statisztikát a kint élők munkavállalása, hiába lehet kozmetikázni ezzel a statisztikákat, az ország így is rosszabbul jár, mintha ezek az emberek itthon termelnének és itthon fogyasztanának.
A munkaerőpiac vajon mekkora?
A KSH sem képes pontos adatokat adni. A külföldön dolgozókról csak akkor tudunk információt, ha a háztartása itthon tovább él. Ha viszont külföldre költözik, válaszai nem kerülhetnek be a statisztikába. Vagyis a külföldön dolgozókat megkérdezni nem tudjuk, de a mintavételt követő kivetítésbe őket is beleszámoljuk. Ezért is lehetséges az, hogy a csaknem százezer külföldön dolgozó magyar az itthoni foglalkoztatási statisztikákat javítja.
A kormányzati propaganda ellenére tehát csak a közfoglalkoztatottak és a külföldön dolgozók egy része javítja a statisztikát, nem pedig a versenyszférában létrejött új munkahelyek. Azok ugyanis nincsenek. Sőt, minimális csökkenést tapasztalhatunk.
A kivándorlás szociális szelepként szolgál, ami csökkenti az itthoni munkaerő-piaci feszültségeket. És a hazaküldött összegekkel pedig az itthon maradt családok anyagi, szociális helyzetét is valamelyeset kezelni tudja. De ezek az emberek nem jókedvükben mentek külföldre dolgozni, és nem is a tenger közelébe vágytak. Ezek az emberek a gazdaság jelenlegi állapota miatt itthon nagyrészt bizony munkanélküliek lennének. Nem azért, mert nem akarnak dolgozni, hiszen külföldre is azért mentek, most pedig a megtermelt bérüket utalják haza. Egyszerűen azért, mert a gazdaságban nincs elég pénz a foglalkoztatásukra.
Az Orbán-kormány legjobb ötlete erre pedig nem más, mint a vagyoni kilátástalanságot fenntartó közmunka, az unortodox gazdaságpolitika, na meg a statisztikák kreatív értelmezése lett. Foglalkoztatottnak számít a fizetés nélküli önkéntes munkás, a szakmai gyakorlatot teljesítő tanuló, a külföldön dolgozó és a közmunkás is. Az egymillió új munkahely víziójából tehát 20 hónap alatt, a 2010-es kormányváltás időszakához képest nemhogy több, de kevesebb munkahely található hazánkban.
Ellenben gazdasági menekültből sajnos sokkal több lett.
FRISSÍTÉS!
Levelet kaptunk a Nemzetgazdasági Minisztériumtól, amiben foglalt észrevételek egyrészének helyt adtunk, mással vitatkozunk. Kinek van igaza azt mindenki döntse el maga.
"Cikkük szerint „a kormányzati propaganda ellenére tehát csak a közfoglalkoztatottak és a külföldön dolgozók egy része javítja a statisztikát, nem pedig a versenyszférában létrejött új munkahelyek. Azok ugyanis nincsenek. Sőt, minimális csökkenést tapasztalhatunk.”
Az NGM szerint: A valóság ezzel szemben az, hogy a KSH Munkaerő-felmérésének legutóbbi adatai szerint 2013. szeptember–novemberben 4 millió 12 ezer fő dolgozott. Ez 255 ezerrel több, mint 2010 tavaszán, a kormányváltáskor. Ugyanezen idő alatt a közfoglalkoztatottak száma mintegy 90 ezer fővel emelkedett, 68 ezerről 158 ezerre. Az éven belül külföldön dolgozók, azaz a vendégmunkások is - ahogy 2010 előtt is - benne vannak a statisztikában. Számuk a kormányváltás óta 49 ezerről 99 ezerre nőtt. (Megjegyezzük, hogy a növekedés egyik fő oka, hogy időközben 2011 nyarán Ausztria és Németország vonatkozásában is megtörtént a munkaerő-piaci határnyitás. Egyebek mellett ezért csatlakoztunk az EU-hoz.) Ha a 255 ezres növekményről letisztítjuk a közmunkát és a külföldön dolgozókat, akkor látható, hogy a versenyszféra a kormányváltás óta több mint 100 ezres növekményt produkált. Ezt igazolja, hogy csak az elmúlt egy év alatt 53 ezerrel nőtt a feldolgozóiparban, 21 ezerrel a szakmai, tudományos, műszaki ágazatban, 10 ezerrel a szállítás, raktározás ágazatban, 10 ezerrel az építőiparban foglalkoztatottak száma.
Jellemző szakmai tévedés, hogy a cikkbe linkelt KSH oldal az ún. intézményi statisztikát mutatja. Ez a statisztika nem tartalmazza az 5 fő alatti vállalkozásokat, amelyek több mint egymillió embert foglalkoztatnak, emiatt a foglalkoztatás alakulásának figyelemmel követésére nem alkalmas. Igaz, nem is ez a célja, hanem a keresetek alakulásához szolgáltat adatokat."
