A hazai fizetőeszköz év eleje óta tartósan a 300-as szint felett ragadt az euróval szemben, miközben januárban Rogán Antal még arról beszélt, hogy csak a szokásos januári árfolyam-ingadozásról van szó. Mindeközben februárban tovább csökkent a bizalom a feltörekvő országokkal szemben - igaz az utóbbi hetekben a török helyzet enyhült, miközben Ukrajnában forradalom zajlott le -, és a forint tartósan a 310-es szint környékére gyengült az euróval szemben.
Korábban kétszer fordult elő, hogy a hazai fizetőeszköz ennyire leértékelődött: 2009 tavaszán a válság második szakaszában, és 2012 elején, amikor a kiszámíthatatlan gazdasági helyzet miatt a befektetők "megtaláltak minket" - mindkét esetben a forintgyengülés mellett jelentős CDS-felár és állampapírhozam-emelkedés is tapasztalható volt, a csődkockázati mutató például 2012 elején érte el történelmi csúcsát.
A CDS-felár a mostani helyzetben minimális elmozdulást mutatott, a hozamok csak pár tized százalékponttal emelkedtek, és még mindig nagyon alacsony szinten van az átlaghozam. Az alacsony hazai kamatkörnyezetben eltűnt a forint "kamatvédettsége". Kérdés, hogy valóban jó-e nekünk a tartósan gyenge forint?
A legtöbbünknek nem: rossz a devizahiteleseknek, a devizában denominált államadósság is nő, az importtermékek is drágulnak, valamint az üzemanyag drágulása a szállítási költségen keresztül minden termék árába beépülhet.
Forrás: piacesprofit.hu
A forintgyengülés okai
A forint zuhanórepülésének okairól alig több mint egy hónapja írtunk. A fő mozgatórugók azóta sem változtak: több feltörekvő gazdaság is komoly egyensúlyi problémákkal áll szemben, és bár a hazai mutatók bizonyos esetekben sokkal jobbak, mint ezekben az országokban (például a folyófizetési mérleg nálunk masszívan többletes, szemben például Törökországgal), ennek ellenére egy kalap alá vettek minket is a befektetők. Ennek két oka van: egyrészt a magyar gazdaság még továbbra sem áll stabil lábon, és bár a recesszió után főleg a kormányzati költések és a mezőgazdaság jó éve miatt pályára álltunk, a növekedés fenntarthatósága már közép távon is megkérdőjelezhető.
Másrészt az amerikai jegybank havonta 10 milliárd dollárral csökkenti eszközvásárlási programját, amely feljebb nyomja az amerikai papírok hozamait, és azok iránti piaci keresletet. Magyarországon eközben a jegybank rekord alacsony szintre vitte le az alapkamatot - még a turbulens időszakban sem állt le -, minimálisra csökkentve a kamatkülönbözetet, megszüntetve a védőhálót a forint mögül.
A feltörekvő piacokra nehezedő nyomás enyhült az elmúlt hetekben, ennek köszönhetően a forint sem gyengült tovább (a lokális mélypont 315-nél volt az euróval szemben), azonban a fokozódó ukrán helyzet és egy esetleges háború komoly destabilizációt okozna a környék gazdaságaiban (elsősorban a kereskedelmi kapcsolaton és a befektetői hangulaton keresztül).
A forint ilyen környezetben tartósan gyenge maradhat, kérdés, jó-e ez nekünk?
Akiknek jó...
A magyar társadalom egy szűk részének egyértelműen kedvez a gyenge forint, őket két csoportra lehet osztani:
- Külföldi munkavállalók: azok a munkavállalók, akik átjárnak a szomszédos országokba dolgozni és euróban kapják a fizetésüket (osztrák és szlovák határ mentén élők), forintban denominálva többet fognak keresni, és itthon többet tudnak vásárolni, vagy éppen megtakarítani. A másik csoport az, amelyik távolabbi országokban vállal munkát, de jövedelmének egy részét hazautalja.
- Devizamegtakarítással rendelkező háztartások: akik még korábban vásároltak dollárt, eurót, svájci frankot, esetleg devizabetéttel rendelkeznek, most forintban denominálva többet ér a megtakarításuk. De azok is jól jártak, akik korábban prémium euró magyar államkötvényt vásároltak (pemák).
Forrás:arfolyamkereso.com
Akiknek egyértelműen nem jó...
A háztartások egy másik csoportjának viszont egyáltalán nem kedvez a gyenge forint: azok, akik régebben devizaalapú hitelt vettek fel és már az elmúlt években is alig tudtak törleszteni, számokra most még inkább kilátástalannak tűnik a helyzet. A forint nemcsak az euróval, hanem a svájci frankkal szemben is jelentősen leértékelődött január óta, így azok, akik nem választották az árfolyamgátat, egyre magasabb törlesztőrészlettel kénytelenek szembenézni. A magasabb törlesztőrészletek miatt nőhet a 90 napon túli késedelemmel rendelkezőek száma, akik pedig még épphogy tudnak törleszteni, kénytelenek lesznek kevesebbet fogyasztani, annak érdekében, hogy ne kerüljenek bajba.
Nemcsak a lakosság, hanem a vállalati szektor is rendelkezik deviza kitettséggel, a mostani helyzet számukra sem kedvező.
Államadósság
Ha már adósság, a magyar államadósság egy jelentős része is devizában van denominálva, így a gyengébb árfolyam mellett az aktuális adósságszint is magasabb lesz. Jelenleg szinte biztosra vehető, hogy 80 százalék felett van a GDP-arányos bruttó államadósság mértéke, az elszámolás szempontjából azonban a hazai adósságszabály miatt az év végi árfolyamszint lesz majd iránymutató.
Üzemanyagárak
Az üzemanyag szempontjából a forint- dollár árfolyam az iránymutató. Mivel a forint a dollárral szemben is gyengült (ráadásul a FED eszközvásárlási programjának mérséklése a dollárt is erősíti), így az üzemanyag is drágulni kezdett. Nem véletlen, hogy az utóbbi hetekben a MOL folyamatosan emelte a benzin árát.
A gyenge forint tehát nem kedvez az üzemanyagárnak, ráadásul a szállítási költségekbe beépülve más termékek árát is feljebb nyomhatja.
Egyéb importtermékek
Természetesen nem csak az üzemanyag, hanem más termékek árát is drágíthatja az árfolyam. Az importált infláción keresztül a hazai inflációs mutató is rosszabb lehet, rezsicsökkentés ide- vagy oda.
Export
Végére hagytuk a legvitatottabb tényezőt, az exportot. A Fidesz fő érve a gyengébb forint mellett az exportbevételek élénkülése. Egyszerű a képlet: a hazai exportőrök az euróban elszámolt bevételeiket forintra átváltva egyre nagyobb bevételhez tudnak hozzájutni, ennek egy részét pedig új beruházásokra, a bérek emelésére, vagy új munkavállalók felvételére tudják fordítani (leglogikusabb esetben tartalékolnak belőle).
Egy bizonyos szintig az összefüggés teljesen helytálló, nem véletlen, hogy sok ország leértékeléssel próbálja élénkíteni a gazdaságát, ha azt valamilyen komolyabb sokkhatás éri, azonban egy bizonyos szint felett már nincsen tartós és pozitív hatása a leértékelésnek, hiszen a másik oldalról (nálunk például a magas devizakitettség okoz gondot) komoly belső nyomás alakulhat ki.
A forint esetében nehéz meghatározni, hogy hol ez a szint, de valahol a 290-300 közötti euró-forint árfolyam lehetett. Az ennél gyengébb árfolyam már erősíti a kiszámíthatatlanságot. Ráadásul a kereskedelmi kapcsolat (így az exportkapcsolatok is) mögött komoly szerződések állnak, amelyek az elszámolást is meghatározzák. A forintingadozás, a magas volatilitás, és az ebből fakadó kiszámíthatatlanság pedig a tranzakciós költségek emelkedését fogja eredményezni a cégek számára, amely már egyáltalán nem mondható jónak.
Most akkor jó-e a gyenge forint?
A gazdasági szereplők egy részének igen, azonban legtöbbünk számára egy bizonyos szint felett már nem. A gazdaságot csak egy bizonyos szintig tudja támogatni, afelett már kiszámíthatatlan a hatás, miközben az importált termékek és szolgáltatásokhoz egyre drágábban lehet Magyarországon hozzájutni. A magas devizakitettségen keresztül pedig begyűrűzik az egész gazdaságba a forint hanyatlása, ami már senkinek sem jó.