Az Eurostat március 20-án a Boldogság Világnapján jelentette meg kiadványát az életminőség dimenzióiról. A kiadvány célja olyan mérőszámokat bemutatni, amelyek jól szemléltetik az európai társadalmak életminőségének különbségeit.

Az életminőség fogalma kibővíti azokat a kereteket, amelyeket sokszor leegyszerűsítve egy ország GDP-vel , gazdasági teljesítményével próbáltak leírni. Ezt legjobban a magyar nyelvben csak egy betű különbséget jelentő jólét és jól-lét fogalmának elkülönítése jelenti. De nemcsak a magyar nyelvben szemléletes ez a különbség, hanem az ország példáján is: hiába tartozunk világszinten a felső középosztályba az egy főre jutó jövedelem alapján, mégis a társadalom közérzete rendkívül rossz. Az első blogban az anyagi természetű indikátorokat mutatjuk be.

Az összehasonlításból az derül ki, hogy komoly egzisztenciális válság van kibontakozóban Magyarországon. Egyre jobban marad le Magyarország a régiós versenytársaitól, a lakosság háromnegyedének nincs megtakarítása.

Jövedelem a visegrádi országokhoz viszonyítva

A mediánjövedelem azt az értéket mutatja, amelyet akkor kapunk, ha "kettévágjuk" a társadalmat, majd megnézzük, hogy középen mennyit keresnek az emberek. A mutató szerint hazánk (7386 euró) Horvátországhoz (7375 euró) és Észtországhoz (7686 euró) áll a legközelebb. Míg ebben a tekintetben is a lengyelek (8 529 euró) és a szlovákok mögé szorultunk (9574 euró).

Az alábbi táblázat is a régiós versenyben való lemaradásunkról tanúskodik. 2003-ban a magyar nettó átlagfizetés (egyedülálló, gyerek nélküli személy) esetén még meghaladta visegrádi társainkét. Lemaradásunk a válság utáni évekre egyre szembetűnőbbé válik. Jól jellemzi hazánk válság óta tartó stagnálását, hogy hét éve még 25 százalékkal többet vihetett haza egy magyar alkalmazott, mint egy szlovák. A lengyelek folyamatosan dolgozzák le hátrányukat, miközben Csehország már messze előttünk jár. A cseh átlagfizetés 2006-ban még csak 10 százalékkal volt a magyar előtt, mostanra már 40 százalékkal.

Vásárlóerő és váratlan kiadások

A vásárlóerőben és a váratlan kiadások terén sem állunk túl jól. Az Eurostat alapján a legrosszabb adattal rendelkezünk a váratlan kiadásokkal kapcsolatban:  teljes népesség több mint 74 százaléka nem rendelkezik megtakarítással (az uniós átlag 40 százalék).

A vásárlóerő pedig a visegrádi négyek közül szintúgy az utolsó. A most csatlakozott Horvátországgal egy szinten található. Az uniós vásárlóerő átlagának mindössze a felét teszi ki a magyar adat. 

Feszültségek a szegények és gazdagok között

Még egy figyelemre méltó tény, hogy Magyarországon érzékelik a legerősebben a feszültségeket a társadalom tehetősebb tagjai és szegényebbjei között. A második helyen Horvátország, a képzeletbeli dobogó harmadik fokán pedig Litvánia. Szintén jelentős a feszültség a válság sújtotta Görögországban és Cipruson.

 Csökkenő szociális juttatások 

Ezt érdemes kiegészíteni az OECD összehasonlító vizsgálatával, amelyből az is kiderül, hogy csak Magyarországon (a lélegeztetőgépen tartott Görögország mellett) csökkentek a szociális kiadások, illetve ehhez kapcsolódóan a munkaképes korú lakosság szociális transzferei (ide tartozik például a munkanélküli segély, betegszabadság és minimálbéresek támogatása). Az OECD nem is tanácsolja ezen juttatások mérséklését a válságos időkben, mivel ilyenkor még sérülékenyebbek a munkavállalók. 

Egzisztenciális válság Magyarországon

Az életminőséggel kapcsolatos blog első részében az anyagi természetű mutatószámokkal foglalkoztunk. Ezekből az derül ki, hogy komoly egzisztenciális válság van kialakulóban Magyarországon. Egyre jobban marad le hazánk a régiós versenytársaitól, a lakosság háromnegyedének nincs megtakarítása. Egyre többen érzik a szociális feszültséget, amelyet az sem segített, hogy csak Magyarországon (a lélegeztetőgépen tartott Görögország mellett) csökkentek a szociális kiadások, illetve ehhez kapcsolódóan a munkaképes korú lakosság szociális transzferei.