A nonprofit rezsiszolgáltató felállításának szándékával már 2012 nyarán előállt a Fidesz. Ennek feltételeit pedig az állami közművagyon gyarapításával kezdte el megteremteni. Az is világosan látszódott, hogy eddig megelégedtek a rezsi fokozatos csökkentésével és a "nonprofit közmű" felállítását folyamatosan maguk előtt tolták. Előbbivel azonban elmentek a falig.
Most úgy tűnik, hogy két közösségi tulajdonban lévő nonprofit rezsiszolgáltató cég jöhet létre, az egyik jövő tavasszal. Az egyik, az eddig piaci alapon működő szolgáltatásokat látná el (gáz, villamos energia, távhő) A másik pedig, az eddig önkormányzati feladatként ellátott hulladékszállítást illetve víziközmű-szolgáltatást végezné. Lehetővé tennék továbbá, hogy az országban (a lakosság körében) bárki választhassa ezt a két nagy nonprofit társaságot, amelyek gyakorlatilag egyetemes szolgáltatók lennének.
Azonban a rezsiharc ára a kéményseprésben és a hulladékgazdálkodásban világosan látszik. A kéményseprésben olyan hazai vállalkozások húzták le a rolót, amelyek nem rendelkeztek kellő tőkeerővel és jövedelmezőséggel, hogy állják az állami csapásokat. Most éppen egy szolnoki cég roppant bele a rezsiharcba, amelyet felszámoltak volna, ha nem minősítették volna stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté, ami azt jelenti, hogy a vagyonfelügyelőt és a felszámolót is a kormány jelölheti.
A kormányzat szerint a hulladékgazdálkodás államosítása is igazi sikertörténet. A tények azonban mást mutatnak. Egyrészt az államosítással nem csökkentek a költségek, azonban a rezsicsökkentéssel csökkentek a bevételek. Így az immáron döntően állami szektorban megnőttek a veszteségek is. Ezek a problémák pedig minden nonprofit rezsiszolgáltatónál kiegészülhetnek a beruházások és a karbantartás romlásából származó költségekkel, a kiszolgáló szolgáltatások és a beszállítók csökkenő igénybevételével ( így munkahelyek elvesztésével), valamint az állami és az önkormányzati tulajdonú vállalkozások esetében az adóforintokból finanszírozott veszteségfinanszírozás növekedő terheivel.
Rezsiharc – a választási győzelem eszköze
A 2010-es választások során többek szerint az MSZP katasztrofális vereségében az is közrejátszott, hogy a Bajnai-kormány – a gazdasági racionalitásra hivatkozva – közvetlenül az országgyűlési választások előtt 10 százalékkal emelte a gáz és az elektromos áram lakossági fogyasztói (egyetemes szolgáltatói) árát. Ez is világossá tette a Fidesz stratégái előtt, hogy a rezsiköltségek, amelyek a magyar háztartások többségének kiadásai között viszonylag magasak – a választási eredményt erősen befolyásoló tényező.
Aztán a gyakorlatban is jól működött a dolog: az előző kormányzati ciklus felénél a Fidesz támogatóinak aránya, kormányfőjének népszerűsége ugyanarra a szintre süllyedt, mint a 2006-os felénél a szocialistáké és azok vezetőié. 2013 elejétől azonban a Fidesz - főképpen a rezsidémonnal vívott harcának eredményeképpen - erősíteni tudott. 2013 első hónapjaitól kezdve erőteljes javulás volt megfigyelhető a jelenlegi kormánypárt és a miniszterelnök népszerűségében, valamint a kormányzással való elégedettségnél és a közhangulatnál is.
Ahogy az az alábbi ábrán is látszik, az első "rezsicsökkentés" politikai sikere egyértelmű. A 2012 decemberében kommunikálni kezdett lépés csúcsra járatásának meg is lett az eredménye, a ciklusok 3. éve után élesen kezdett elválni egymástól a két nagyobbik kormánypárt támogatottságának görbéje.
Ezért nem véletlen, hogy a 2014-es választási kampány egyik központi eleme lett a több körben, folyamatosan végrehajtott – az egyes közműköltségek tekintetében 20-50 százalék közötti – (hatósági) árcsökkentés, amely a szavazók nagy tömegét kitevő, s a 2010 előtti választásokon főleg a baloldal bázisát kitevő alsó középosztály széles köreit fordította a kormánypártok felé.
Két nonprofit rezsiszolgáltató lesz
A nonprofit rezsiszolgáltató felállításának szándékával már 2012 nyarán elő állt a Fidesz. Ennek feltételeit pedig az állami közművagyon gyarapításával kezdte el megteremteni. Az is világosan látszódott, hogy eddig megelégedtek a rezsi fokozatos csökkentésével és a nonprofit közmű felállítását folyamatosan maguk előtt tolták.
Most úgy tűnik, hogy két közösségi tulajdonban lévő nonprofit rezsiszolgáltató cég jöhet létre, az egyik jövő tavasszal. Az egyik nonprofit céghez, azok a területek tartoznának, amelyek piaci alapon működtek: a gáz, a villamos energia és a távhő, bár utóbbi jellemzően önkormányzati szolgáltatás. A másik pedig azok, amelyek önkormányzatiak voltak, így például a víziközmű-szolgáltatást és a hulladékszállítást. Lehetővé tennék, hogy az országban (a lakosság körében) bárki választhassa ezt a két nagy nonprofit társaságot, amelyek gyakorlatilag egyetemes szolgáltatók lennének.
Orbán Viktor egyik interjújában elmondta, hogy az energiát szolgáltató cégeknek is talpon kell maradniuk, és a vitákban a kormány arra jutott, hogy csak akkor lehet tisztán látni, ha létrehozzák a kizárólag állami tulajdonban álló nagy közszolgáltató társaságot.
A rezsiháború első hősi halottja a kéményseprés
A rezsiharcban az első problematikus szektort a jelentős részben önkormányzati, valamint hazai kisvállalkozói tulajdonban álló kéményseprés jelentette. Egyrészt itt a rezsicsökkentés mértéke 50 százalékos volt, így az egyik legjelentősebb bevételkiesést ez a szektor szenvedte el, miközben a terület korábban sem volt túl profitábilis. Így a rezsicsökkentés első áldozatai nem a multik lettek, hanem helyettük olyan hazai vállalkozások húzták le a rolót, amelyek nem rendelkeztek kellő tőkeerővel és jövedelmezőséggel, hogy állják az állami csapásokat.
Nemrég éppen egy szolnoki cég roppant bele a rezsiharcba, amelyet felszámoltak volna, ha nem minősítették volna stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté, ami azt jelenti, hogy a vagyonfelügyelőt és a felszámolót is a kormány jelölheti. Nyilvánvaló, hogy ezt minden céggel nem fogja megtenni a kormány.
Nonprofit szolgáltatás a hulladékgazdálkodásban
Többször írtunk arról, hogy a hulladékgazdálkodás kiemelt terepe lett a jobboldali közszolgáltatási politikának. A rezsicsökkentés mellett elsőként itt vezették be a nonprofit szolgáltatásokat, másrészt itt írták elő a kötelező állami (önkormányzati) többségi tulajdont és irányító befolyást. A kormányzat szerint a hulladékgazdálkodás államosítása is igazi sikertörténet.
A tények azonban mást mutatnak. Egyrészt az államosítással nem csökkentek a költségek, azonban a rezsicsökkentéssel csökkentek a bevételek. Így az immáron döntően állami szektorban megnőttek a veszteségek is. Ez azt is jól mutatja, hogy az eredetileg tervezett, lényegében a szükségszerűen veszteséges üzemeltetés kompenzálását célzó, a szolgáltatás megszervezéséért felelős önkormányzatoknak nyújtott pályázati támogatás összegét 2014 elején közel két és félszeresére kellett emelni.
Azonban ez az emelt összegű megoldás sem jelentett teljes sikert, ugyanis ott, ahol eddig is rendkívül nyomott áron szolgáltattak, a rezsicsökkentés miatt tovább nőtt a várható veszteség. Így számos, kisebb és elzártabb – jellemzően hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű településen – lényegében megoldhatatlanná vált a közszolgáltatás megszervezése.
Ez az amúgy is rossz helyzetű településeket érintette különösen negatívan. Ezeken a településeken ugyanis a katasztrófavédelemnek kellett – lényegében kényszerszolgáltató kijelölésével – megoldania az egyébként közegészségügyi és járványveszéllyel fenyegető helyzetet. Ez pedig nem 1, nem 2, hanem 252 települést (az összes település 7,99 százalékát) érinti Magyarországon. Ha megnézzük a miniszteri levél mellékletének a listáját, akkor láthatjuk, hogy a települések között rengeteg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei.
Ezek alapján könnyen belátható, hová vezet az, ha rövid távú politikai szempontok felülírják a gazdasági racionalitást.
Rezsicsökkentés kellő háttér nélkül?
A rezsicsökkentésnek nem minden esetben volt meg a kellő háttere, s hogy az új árak, amelyek egyben a lakossági bevételek kiesését is jelentették, komoly szolgáltatásszervezési problémákat is felvethetnek. Így a rezsicsökkentést kritizáló gazdasági szakemberek a beruházások és a karbantartás romlását, a kiszolgáló szolgáltatások és a beszállítók csökkenő igénybevételét (s így munkahelyek elvesztését), valamint az állami és az önkormányzati tulajdonú vállalkozások esetében az adóforintokból finanszírozott veszteségfinanszírozás növekedő terheit hozták fel. A kormányzat és a kormánypártok mindezeket – természetesen – a multinacionális érdekek védelmeként felhozott riogatásként értékelték.
Azonban mostanra látszik, hogy nemcsak riogatás volt a kritika. A rezsicsökkentés egy-másfél éve ugyanis számos problémát hozott a felszínre, elsősorban azokon a területeken, ahol a kisebb tőke, vagy az amúgy is nyomott árak miatt is nehezebb volt a szolgáltatók helyzete.