Legutóbbi írásunk óta két hónap se telt el, de a mutyigőzös azóta sem állt meg, jócskán bővült a mutyilista. A korrupciót állami szintre emelő kormányzati tevékenységnek köszönhetően az Unió egyik legkorruptabb országának mondhatjuk magunkat.
Persze a korrupció és a mutyizás hagyományai régebbre nyúlnak vissza hazánkban, a gyökerekhez akár Móricz Zsigmond 1932-es Rokonok című regényéig visszamehetnénk. Amit a Fidesz csinál, az viszont már más liga: odafigyeléssel létrehozott jogszabályi környezetben játsszák a rokonok és barátok kezére a különböző vagyonokat, koncessziókat, üzleteket. A személyre- és cégekre szabott jogszabályalkotás mára rutinművelet lett.
Tavaly év végi kétrészes mutyipanorámánk első részében áttekintettük a dohánypiacot, a bankszektort és a kaszinókat érintő mutyikat, a másodikban pedig a földmutyival, a nyelviskolamutyival és az élelmiszerlánc-mutyival foglalkoztunk. Azonban máris elérkezett az ideje egy újabb gyűjtésnek: fideszes módosítóval tették érinthetetlenné a kartellgyanús hulladékbizniszben érintett cégeket, a kaszinók üzemeltetési jogára továbbra sem írnak ki pályázatot, marad a jól bevált továbbjátszás „megbízható köröknek”, az EU-s pénzek jó része pedig érdekes módon a miniszterelnök közvetlen környezetében talált gazdára. A hab a tortán, hogy Orbán „saját lábán álló” veje potom áron, pályáztatás nélkül megkapott kikötőjét pont akkor szerezte meg, mikor a kormány erre a célra egymilliárd forintos forrást készül adni. Hihetetlen véletlenek!
Hulladékmutyi
Legutóbb a 2012-2013 közötti állami hulladéktendereken kartellező cégek tevékenysége felett hunyt szemet a kormány. Egy tavaly benyújtott salátatörvényben lévő Dankó Béla által benyújtott módosító szerint nem lehet megbüntetni a fogyasztókat is megkárosító, kartellező cégeket. Persze maga a tevékenység, az áregyeztetés nehezen bizonyítható, de a Gazdasági Versenyhivatal tavaly ősszel eljárást indított a cégek (Alcufer Kft., a FE-Group Invest Zrt., a Selector Kft. és az Elektronikai Hulladékhasznosító Kft.) ellen kartellezés gyanújával, és már a helyszíni kutatás is megvolt a cégek telephelyein.
A gyanú szerint „a cégek 2012-től egyeztettek és információkat osztottak meg egymással annak érdekében, hogy az OHÜ Nonprofit Kft. által 2012 és 2014 között kiírt közbeszerzési eljárásokat felosszák, és a beadásra szánt ajánlatokat és árakat egyeztessék” – írta az index.hu. A módosítót benyújtó Dankó Béla szerint pedig valóban történt a cégek között egyeztetés, ezt azonban nem kartellezésként, hanem szakmai szükségszerűségként kellene felfogni, hiszen az ilyen jellegű tendereken elengedhetetlen az egyeztetés az eredményesség érdekében...
(Bár a teljességre törekszünk, a lista közel sem teljes. A cikk alatt, kommentek formájában szívesen vesszük a további javaslatokat!)
Kaszinómutyi 2.0
A kaszinómutyi is bebetonozódni látszik. A legújabb fejlemények szerint a Napi Gazdaság azt az információt kapta a Nemzetgazdasági Minisztériumtól, hogy a játéktermek üzemeltetési jogának odaítélése kapcsán nincs pályázatkiírási kötelezettség, az csupán elvi lehetőség, nem pedig kizárólagos szabály, vagyis a koncesszióköteles szerencsejátékjogok szétosztása továbbra is történhet „megbízhatósági alapon”.
Például ilyen alapon jutott hozzá eddig a koncessziók többségéhez Andy Vajna. Verseny nem lesz, elég annyi, ha a kormány valakit „megbízható kaszinószervezőnek” ítél, és úgy tűnik, az országban leginkább Andy Vajna kormánybiztosra, illetve Szima Gábor debreceni milliárdos üzletember, a DVSC fociklub tulajdonosára illik leginkább ez a leírás.
EU-s pályázatok, közbeszerzések
A korrupció és a haveroknak való kedvezés a közbeszerzéseket is érinti. Természetesen a transzparencia teljes hiánya itt is felelhető, így többnyire senkinek sincs információja, de mindenki sejti, hogy miért pont az a bizonyos cég nyerte meg a közbeszerzési pályázatot, de...
...a módszer mindenesetre mindenütt hasonló: a szubjektív indikátorok megnövelésével, az objektív, mérhető szempontok háttérbe szorításával, valamint a pályázati eredmények megismerhetőségének korlátozásával nagyszerűen „formálható” a győztesek névsora.
Az Európai Unió fejlesztéspolitikai forrásai is leginkább a barátok zsebébe vándorolnak. Miután Magyarország a sokat ekézett Európai Unió támogatási forrásainak egyik legnagyobb haszonélvezője, temérdek fejlesztési célú pénz felhasználásáról dönthetett és dönthet a kormány. A források felhasználását illetően kitűnik, hogy a miniszterelnökkel szoros kapcsolatban álló (egyiküknél inkább már csak a múlt időt kéne használnunk) három ember, nevezetesen Simicska Lajos, Mészáros Lőrinc és Tiborcz István cégeinél látványosan javuló teljesítményt figyelhetünk meg párhuzamosan azzal, ahogy egyre több és több – túlnyomórészt uniós forrásból finanszírozott – közbeszerzést nyertek el az elmúlt szűk öt évben és látványos gyarapodásnak indultak.
A Közgép éves bevétele például 2010 óta másfélszeresére nőtt, a Mészáros és Mészáros 2010 és 2013 között 853 millióról 9,7 milliárd forintra tudta növelni bevételét, az Elios Innovatív Zrt.-ről nem is beszélve, amely 2009-es megalakulása óta többmilliárdos forgalmat bonyolító céggé vált, ahol Tiborcz István, a miniszterelnök veje 2014-ig igazgatósági tag volt, 2014-től résztulajdonos.
Nehéz pontosan kimutatni, hogy az egyes cégek mennyi EU-s pénzt kaptak, mivel a pályázatokon gyakran konzorciumként, más cégekkel együtt indulnak, akikkel aztán megosztoznak a pénzen. Az pedig, hogy ezt hogyan teszik, a pályázatokból nem derül ki. Ezen kívül, az EU-s projektek vegyes finanszírozásúak, tehát az elnyerhető összeg egy részét a magyar államnak kell biztosítania, az EU-s pénz-tagállami pénz arány pedig projektenként más és más. Ha csak a cégek által szerzett uniós finanszírozású közbeszerzések értékét nézzük, akkor egy erősen torzító számot kapunk:
Forrás: 444.hu/direkt36
A Direkt36 elemzése szerint a három cég által „elnyert megbízásoknál azért nagyrészt az EU állta a számlát. Az adatbázisok hiányosságai miatt a projektek egyharmadánál nem lehetett fellelni az arányszámot, de a többi esetében majdnem minden harmadik beruházásra 100 százalékban az EU-ból jön a pénz, és a maradéknál is túlnyomórészt 75 százalék feletti arányokat találtunk. Ez azt jelenti, hogy a cégeknek kifizetett pénz nagy része jó eséllyel az EU költségvetéséből érkezik.”
Kikötőmutyi
A friss családtag, Tiborcz István ezen kívül friss kikötőtulajdonos is lett Keszthelyen. Miután Tiborcz a Balatoni Hajózási Zrt.-től kedvező feltételekkel hozzájutott a Phoenix kikötő bérleti jogához, a szerződéshez csatolt szándéknyilatkozat szerint Keszthely vállalta, hogy rehabilitálja és forgalomképessé teszi a kikötőt és környezetét adó nyolcezer négyzetméternyi területet, amelyet a különböző parti telkek összevonásával hoz össze.
A folyamat menete:
A keszthelyi polgármester, Ruzsics Ferenc által december 10-én aláírt nyilatkozatban az önkormányzat vállalta, hogy a telekátalakítás után létrejövő ingatlant a kikötőben lévő felépítmények elővásárlási joggal rendelkező tulajdonosa, vagyis a Tiborczékhoz tartozó Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft. részére értékesíti az aktuális forgalmi értéken.
A korábbi üzemeltető, a Balatoni Hajózási Zrt. veszteségekre hivatkozva a kikötő bezárását tervezte, ezért a város egy önkormányzati tulajdonú céggel 2012-től átvette az üzemeltetést. A megállapodás része volt az épületek megvásárlására szóló opció azzal, hogy ha 2014 végéig nem venné meg a város az ingatlanokat, akkor 50 milliós kötbért kell fizetnie.
2014 végén, december 9-én pedig Keszthely bejelentette, hogy az önkormányzati cég él az opciós joggal, majd a következő napon megszületett a nagy üzlet: szerződést kötöttek Tiborczékkal a társaság eladásáról. A városi kikötőüzemeltető cég eladásánál könnyedén sikerült elkerülni a pályáztatást, mert azt csak 25 millió forint felett írja elő jogszabály, míg a vételárat az említett hétmillióban határozták meg: Tiborczék tehát pályázat nélkül szereztek közvagyont a keszthelyi önkormányzattól.
Az esetből szinte egyenesen következik, hogy a kormány egymilliárd forintos pályázatot készül kiírni kikötői infrastruktúrafejlesztésre... Persze a kettőnek nyilván semmi köze egymáshoz.
Régészmutyi-csíra
Úgy tűnik, rövidesen lehetővé válik, hogy eddig elképzelhetetlennek tűnő területeket is beszánthasson a mutyitraktor. Hamarosan magáncégeknek is dolgozhatnak a nagyberuházásokat megelőző régészeti feltárásokon. Mondanunk sem kell, nyilván busás haszonnal. Az akkreditációs kérelmeket március 31-ig várják, a szakma pedig máris kifogásolhatónak tartja a koncepciót. Hoffmann József, a Régészeti Magánvállalkozások Országos Szövetségének elnöke az akkreditációs követelményeket helyenként alacsonynak tartja, szerinte ezek nem mindenben érik el a külföldön tapasztalt szintet.