Végéhez közeledik a felsőoktatás átalakításáról szóló kormányzati tervezet kidolgozása. A kormány honlapján megjelent tanulmány arról szól, hogy pontosan hol tart most a magyar felsőoktatás, mely problémákat, milyen lépésekkel kell orvosolni, és milyen célokat kell megvalósítani egészen 2030-ig.
A sajtóhoz eljutott átalakítási tervek azonban már több intézménynél felháborodást keltettek. Ez nem csoda, hiszen többek között felmerült a nemzetközi tanulmányok alapszak megszüntetése, továbbá a kommunikáció és médiatudomány oktatásának drasztikus korlátozása is. Hogy még mennyire nem lehet végleges tervezetről beszélni, arra jó példa, hogy Palkovics legutóbb már cáfolta azt, hogy az újságíróképzést végül is kisajátítaná magának a Nemzeti Közszolgálati Egyetem úgy, hogy kizárólag ott volnának állami finanszírozású helyek.
A kormány a finanszírozások területén minimális korrekciót akar. A tervek szerint az idén első körben 23 intézmény 6,3 milliárd forintnyi támogatást fog kapni. Ez még akkor is kevés lenne, ha az elmúlt években nem csökkent volna a felsőoktatás támogatása. De az összesen 84 milliárdos, brutális forráskivonás után, amelyet 2010-2013 között hajtott végre a kormány, a 6 milliárdos alamizsna csak egy rossz viccként értelmezhető. Ráadásul a hazai felsőoktatás számos problémájára, például arra, hogy elmélet-orientált, személytelen, és hogy rendkívül alulfinanszírozott, úgy tűnik az új koncepció sem ad érdemi megoldást.
Melyek a tervek?
A kormány felsőoktatási átalakításokról szóló tervezetében hangzatos és ambiciózus célok találhatók. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának az a szándéka, hogy a felsőoktatási intézmények ne csak állami és uniós forrásra támaszkodjanak, szolgálják ki a piaci és a hallgatói igényeket, vegyék fel a versenyt legalább a régiós vetélytársakkal, továbbá színvonalasabb és nagyobb számú PhD-képzést biztosítsanak.
A felsőoktatási intézmények között kialakítanák a K+F+I (kutatás-fejlesztés-innováció) tevékenységekre fókuszáló hálózatot, és ezzel együtt a kutatások finanszírozása is megváltozna. A tervek szerint csökkenne az állami források szerepe. A célkitűzés között szerepel az egyetemi lemorzsolódás arányának csökkentése az alap- és az osztatlan képzésben, a külföldi hallgatók számának növelése, a duális alapképzés beindítása, a diplomások arányának növelése, és a külföldi tanulmányok elősegítése.
A tervek szerint növelnék a hallgatókkal szembeni be- és kimeneteli követelményeket. Várhatóan nehezebb lesz a felvételi, továbbá a diploma megszerzéséhez is újabb kritériumokat szabhatnak. Amit tudni lehet az átalakításról az az, hogy 2020-tól csak nyelvvizsgával lehet majd bekerülni az egyetemekre, ami nagy terhet ró a szülőkre, és további diákokat zárhat ki a felsőoktatásból. Jelenleg ugyanis a gimnáziumok többsége még középfokú szintre sem tudják felkészíteni a diákokat, gyakran külön tanárokra van szükség legalább egy nyelvvizsga megszerzéséhez.
Ellentmondások, belső viták
Palkovics László úgy gondolja, hogy 2005-ben túl sok alapképzés jött létre, ami ellenkezője a bolognai elveknek. Az államtitkár elmondása szerint:
„Éppen hogy szűk alapképzésszámra van szükség magasabb mesterképzéssel, hiszen ott lehet már a hallgatókat orientálni. De ahhoz muszáj, hogy legyen egy jól meghatározott alaptudása. Ezt próbáljuk valamilyen formában helyére tenni.”
Kérdés, hogy jól átgondolt megoldásnak számít-e az, hogy több népszerű szak megszüntetését is tervbe vették. Például a gazdaságtudományi képzés jelenlegi struktúráját nem tartják költséghatékonynak, illetve úgy vélik, túl korai pályaválasztás elé állítja a hallgatókat. Többek között emiatt gazdasági alapszakok szűnhetnek majd meg. Ezen kívül felmerült a nemzetközi tanulmányok alapszak megszüntetése, továbbá a kommunikáció és médiatudomány oktatásának a drasztikus korlátozása is.
A felsőoktatási intézmények érthetően nem nagyon örültek a terveknek. A nemzetközi tanulmányok szak tervezett megszüntetése miatt Szuromi Szabolcs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Rostoványi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem és Mezey Barna, az ELTE rektora közös levélben tiltakoztak Balog Zoltán emberi erőforrás miniszternél. Hogy mennyire sok vita van még az elképzelések körül, azt jól bizonyítja, hogy a terveket még a Külgazdasági és Külügyminisztérium sem támogatja.
A kommunikációs képzéssel kapcsolatban is hasonló a helyzet: a BME, a Corvinus, az ELTE és több más egyetem oktatói is együtt tiltakoztak a kormány terve ellen, amely megszüntetné a kommunikációs alapképzést a felsőoktatásban. Olyan elképzelés is napvilágot látott, amely szerint egyedül a Nemzeti Közszolgálati Egyetem indíthatna ilyen képzést. Igaz, ezt az értesülést Palkovics a legutóbb már cáfolta.
Túl sok a bölcsész?
Palkovics az Indexnek adott interjújában azon felül, hogy pozitívan beszélt az egész bölcsészképzésről, többek között azt állította, hogy nem is tudja, ki mondta azt korábban, hogy túl sok a bölcsész. Azon kívül, hogy Orbán Viktor például romkocsmák félhomályában merengő állástalan diplomásokról beszélt, máskor pedig a himihumi képzések kigyomlálását ígérte, maga Palkovics volt az, aki elsütötte a klasszikus „Adhatom nagyobb kólával és nagyobb krumplival?” poént. Az államtitkár azt azonban elismerte, hogy az összesen 100 ezer államilag finanszírozott helyből arányaiban több juthat a műszaki területnek.
A kormány tehát Palkovics állításának ellenére nem először kérdőjelezi meg több társadalom- és bölcsészettudományi szak létjogosultságát. Természetesen szükség van magas(abb) színvonalú mérnökképzésre, azonban érdemes megemlíteni, hogy melyek a trendek a munkaerőpiacon. A diplomás-pályakövetési rendszer és a KSH eredményei azt mutatják, hogy a dolgozó bölcsészeknek és mérnököknek hasonlóan jó munkahelyük van. Mindkét kategória 71 százaléka dolgozik diplomás foglalkozásban vagy vezetőként, a bölcsészeknek 79 százaléka, a mérnököknek pedig kicsit magasabb aránya, 83 százaléka dolgozik.
Forrás: defacto
Fontosak a reformok, de mi is történt az elmúlt években?
Az idén első körben 23 intézmény 6,3 milliárd forintnyi támogatást kap a Felsőoktatási Struktúraváltási Alapból - jelentette be Palkovics, hozzátéve: a konszolidációnak köszönhetően javult az intézmények helyzete. A kormány büszkén hangoztatja, hogy az oktatásból nem vonnak ki forrásokat, sőt, egyre több pénzt fektetnek az ágazatba. Arról azonban már hallgatnak, hogy 2010-2013 között brutális forráskivonások történtek, 27 intézmény összesen 84 milliárd támogatástól esett el. (De legalább ezekben az években a stadionok szépen épültek).
Aggasztó tény, hogy a magyar fiatalok oktatási célból történő külföldre vándorlásának mértéke a 2011-es évet követő időszakban ugrott meg. A felsőoktatás átalakítása, a „leszegényített” egyetemek, népszerű szakok fizetőssé tétele, vagy megszüntetése (illetve a megszüntetések híre) bizonytalanná tette a diákokat. A szakértők szerint ezen kívül a hazai felsőoktatás legnagyobb problémái közé tartozik, hogy személytelen, elmélet-orientált, s nem utolsó sorban rendkívül alulfinanszírozott. Az egyetemi lemorzsolódás is rendkívül magas: az OECD 2014-es adataiból kiderül, hogy míg a magyar fiatalok 54 százaléka kezdi meg felsőoktatási tanulmányait, addig csupán 23 százalékuk fejezi azt be. Mondhatni, majd meglátjuk, hogy a jelenleg is sok vitával kísért felsőoktatás-átalakítási tervezetben foglaltak mennyiben fogják majd megoldani a fenti problémákat.
