Úgy tűnik, kormányunk tovább hódol hóbortjának, és eldönti helyettünk, mit csináljunk, mit és hol tanuljunk. Mindezt a kapkodás, a félmegoldások, a látszólagos engedmények és az ellentmondásos kommunikáció jegyében.
Nagy felháborodást váltott ki néhány napja a felsőoktatás átalakításával kapcsolatos kormánytervezet, és annak is főleg azon része, amelyben meg fogják szüntetni a nemzetközi és a társadalmi tanulmányok, a műszaki menedzser, valamint az ipari termék- és formatervező mérnöki BA/BSc szakokat. De az igazán aggályos, bár kevésbé megfogható átalakítás továbbra is a tervezetben maradt. A szenátus mozgásterét ugyanis a konzisztóriumi rendszer bevezetésével minimalizálnák. A kormány delegáltjaival feltöltött döntéshozók a jövőben teljes politikai kontrollt gyakorolnának az egyetem működését irányító szenátus felett. Ha ez megvalósul, a rektor csupán elbábozni fogja az egyetem irányítását, valójában a kormány által odaültetett konzisztórium irányítja majd a felsőoktatási intézményeket.
„Az egy évtizedes rendszer áttekintésével és a korrekciós javaslatok megfogalmazásával az oktatás és a finanszírozás hatékonyságát kívánja erősíteni a kormányzat, választ adva a szakmai, a társadalmi és a gazdasági igényekre is” – olvasható az EMMI honlapján.
A céllal nem is lenne probléma: a magyar felsőoktatás ésszerűsítésére szükség volna, hiszen a tíz éve átvett bolognai rendszert több intézményben úgy oldották meg, hogy az azelőtt öt éves képzéseket megpróbálták bezsúfolni a hároméves alapképzésbe (BA/BSc), sok helyütt pedig az adott mesterszakon oktatott ismeretanyag nagy átfedésben van az alapképzésen oktatottal. Holott a bolognai rendszernek a lényege a kevesebb, az általánosabb ismereteket nyújtó alapszakok és az azokra épülő, jól átjárható, mintegy specializációként működő mesterszakok rendszere lenne.
Javításra tehát lenne lehetőség, csakhogy a minisztérium által kiválasztott szakok kivezetését, és a pszichológia képzés osztatlanná tételét a valóságot torzító statisztikákkal és hantával próbálták alátámasztani. Ez utóbbiról Palkovics László hantázta, hogy intézményvezetők kérésére teszik osztatlanná – minderről csak az intézményvezetők nem tudtak. A kormány 2012-höz hasonlóan ismét belenyúlt a hangyabolyba, ráadásul kísértetiesen hasonló módon: szakmai, társadalmi és gazdasági igényekre való válaszadás igények figyelmen kívül hagyásával, erőnek erejével, majd az ellenállás hatására kisebb engedményekkel válaszolva.
A nemzetközi tanulmányok alapszak kivezetésének terve pedig már csak azért is teljesen érthetetlen volt, mivel a 2012-es forráskivonások során éppen az volt az egyik fő érv a kormányzat részéről, hogy a nemzetközi tanulmányok szak gond nélkül megél majd a piacról, nincs szükség annyi állami pénzre a képzés fenntartásához. És valóban: a szakra való bejutás lehetőségét ugyan elzárták a kevésbé tehetős jelentkezők elől, (a magyar családok jó része nem tudja egykönnyen kitermelni a 200 és 300 ezer forint között mozgó féléves tandíjat), de a minimálisra csökkentett állami finanszírozású helyek mellett a szak piaci alapokra helyezése óta két fontos dolgot is termel: mint a kar legnagyobb bevételi forrása pénzt termel az egyetemnek, valamint Európai Unióhoz, külpolitikához, emberi jogokhoz értő szakembereket.
Az önfenntartó, közel nulla állami pénzzel gazdálkodó szak megszüntetése piackorlátozó lépés lett volna, az alapszak megszüntetésével monopolhelyzetbe hozták volna az Nemzeti Közszolgálati Egyetem más néven futó, hasonló tartalmú, 2015-ben indított (!) alapképzését. Az egyik legnagyobb felháborodást kiváltó megszüntetési tervet nem is csoda, hogy végül visszavonták. További engedmény, hogy a pszichológia képzés marad osztott, megmarad továbbá a nemzetközi tanulmányok mellett a kommunikáció és az ipari formatervező alapszak is, amelyet arra hivatkozva akartak megszüntetni, hogy az onnan kikerülők a statisztikák szerint kevesebbet keresnek, mint más mérnöki szakon végzett társaik.
A statisztikák azt már persze nem veszik figyelembe, hogy az innen kikerülők kezdenek legtöbben saját vállalkozásba az egyetem után, ami persze kisebb bérrel jár, főleg eleinte, mintha alkalmazotti státuszban foglalkoztatnák őket. Arra pedig végképp nem gondol senki, hogy az itt végzettek nagy része lány.
A kormány ráadásul szelektíven használja a hivatkozott nyilvántartásokat és statisztikákat, melyek szerint a bölcsészek közel ugyanolyan arányban tudnak elhelyezkedni diplomaszerzés után, mint a műszaki végzettségű fiatalok.
A nemzetközi tanulmányokat és a kommunikáció és médiatudomány szakokat érintő engedmény trükkje, hogy a Felsőoktatási Kerekasztal cserébe hétfőig kapott időt ezen képzések teljes átszabására, a nemzetközi tanulmányok szak esetében pedig felháborító módon, összesen három órát hagyott a kormány a szak megújítására, az egyetemeknek a szakot tegnap két óráig kellett átszabniuk.
Az egyetemi autonómia teljes szétverése
Semmit nem engedett a kormány a konzisztóriumi rendszer bevezetéséből, amely egy újabb kormányzati szervet jelent az egyetemeken. A konzisztóriumba a rektoron kívüli többi tagot az oktatási miniszter delegálja – az ő mandátumuk egyébként hosszabb a rektorénál. A konzisztóriumban hallgatói képviselet egyáltalán nem lesz, a testület részben átveszi az eddig rektori feladatokat, mint az intézményi stratégiai döntések megalapozása, valamint a gazdálkodási tevékenység szakmai támogatása és ellenőrzése. A konzisztórium döntéseiben a rektornak nincs egyetértései joga, viszont a testületnek egyetértési joga van a középtávú intézményfejlesztési terv és a kutatás-fejlesztési innovációs stratégia elfogadásában, a rektori pályázat tartalmába is beleszólhat, az intézményi költségvetési terv és a költségvetési beszámoló elfogadásához az intézmény vagyongazdálkodási tervének meghatározásához, gazdálkodó szervezet alapításához, gazdálkodó szervezetben részesedés szerzéséhez is jogokat gyakorol. Tehát, ha leszavazzák a testületben a kormányzati delegáltak a rektort, akkor szinte tehetetlen marad. Mindezek együttesen nemcsak a rektorok, hanem a Szenátus jogköreit is csorbítják.
A hétfői tüntetést követő gyors visszakozás egyébként hűen követi a 2012-es brutális forráskivonások elleni megmozdulásokra való kormányzati reakciót: gyors, kézenfekvő engedményekkel próbálják lecsillapítani a kedélyeket, miközben a tervezetben maradt az igazán szaftos, de sokaknak kevésbé megfogható falat: a konzisztórium, ami gyakorlatilag soha nem látott kormányzati befolyást tesz majd lehetővé a felsőoktatási intézményekben – akkor pedig már lehet, hogy mindegy lesz, mit szeretne tanulni, miben vélné megtalálni boldogságát-boldogulását, valaki majd jobban tudja nála.