Megállíthatatlanul dübörög a közmunka program, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a kormány a következő években a mostaninál is több mint 340 milliárd forint költségvetési forrást biztosít a programnak. Az EU pénzén megvalósuló téli közmunkával ráadásul azt is sikerült megoldania a kormánynak, hogy a legtöbb szezonális komponens (nyári-téli időszak közötti ingadozások) ne befolyásolja a statisztikákat, így ügyesen szépíteni tudtak a foglalkoztatási statisztikákon.
A közmunkások helyzete azonban változatlanul rossz, inkább nevezhető egyfajta aktív szociális politikának a közmunka program, mintsem a munkanélküliségi gondok megoldásának, mivel a közmunkában résztvevő emberek keresete még a létminimumhoz elegendő szintet sem éri el, ráadásul a versenyszférába való átkerülés esélye gyakorlatilag egyenlő a nullával, így a résztvevők zsákutcában érezhetik magukat.
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az önkormányzatok, vagy éppen a minisztériumokhoz tartozó intézmények sorra rúgják ki azokat az alkalmazottakat (például portások), akiket ezután közmunkásként újra lehet foglalkoztatni, persze jóval olcsóbb bér mellett. Az állam ezáltal egyszerre teremt mesterséges létjogosultságot a közmunkának, és használja ki a nehéz helyzetbe jutott embereket azáltal, hogy irreálisan alacsony bér mellett foglalkoztatja őket. A közmunkásként újrafoglalkoztatás tényét még az NGM államtitkára, Czomba Sándor sem cáfolta. Nehéz is lenne, hiszen a Klik-nél például érdekes módon 4 hónap alatt 86 százalékkal nőtt a közmunkások száma. De az MTVA-nál is csoportos létszámleépítésekkel szabadultak meg a munkavállalóktól, majd hasonló munkakörbe közmunkásokat vettek fel.
Teljes foglalkoztatottság közmunkával?
Orbán Viktor gazdaságpolitikájának egyik, reálisnak egyáltalán nem nevezhető célja a teljes foglalkoztatottság elérése. Hagyományos értelemben ez azt jelentené, hogy szinte mindenkinek van munkája, gyakorlatilag nincs munkanélküliség. (Olyan állapot azonban nem létezik, hogy egyáltalán nincs egyetlen egy munkanélküli sem.)
A világháború végén az Egyesült Államokban megvalósult ez az állapot, normál körülmények között azonban a teljes foglalkoztatottság inkább azt jelenti, hogy a munkanélküliségi ráta természetes szintjén van, ami 4-5 százalékot jelent. Ez azzal magyarázható, hogy vannak olyan tényezők, amelyek mindig meggátolják azt, hogy mindenkinek legyen munkája: például munkaerő-piaci súrlódások, vagy éppen az önkéntes munkanélküliség. Utóbbi azt jelenti, hogy az emberek az adott munkafeltételek vagy bérszint mellett nem hajlandóak munkát vállalni.
A 2000-es évek elején Magyarország nem állt távol ettől a szinttől, hiszen a munkanélküliségi ráta relatíve alacsony volt, de ez akkor történt, amikor a prociklikus gazdaságpolitikáknak köszönhetően mesterségesen felpörgött több olyan iparág is, amely aztán hatalmasat zuhant a válság előtt, majd alatt (például az építőipar).
A munkanélküliségi ráta jelenleg 7 százalék felett van, tehát még messze vagyunk a 4-5 százalékos szinttől. Ha részletesebben megvizsgáljuk a foglalkoztatási statisztikákat, akkor az is kiderül, hogy az elmúlt években a közmunkaprogramnak jelentős szerepe volt a munkanélküliség leszorításában, és a kormány a következő években is meghatározó szerepet szán a közfoglalkoztatásnak.
Korántsem olyan jók a statisztikák
Az első közmunkaprogramok még 2009-ben indultak, végül azonban a Fidesz-kormánynak sikerült felfuttatnia azt 2010 után. 2012-ben egyébként EU-s források felhasználásával bevezették a téli közmunkát, ezzel pedig tartósan garantálni lehetett, hogy a közmunkások száma 200 ezer körül alakuljon. Ez pedig a munkanélküliségre vonatkozó statisztikákban is meglátszott, miközben a szezonális hatások miatt, télen mindig 11 százalék környékére emelkedett a munkanélküliségi ráta (veszélyeztetve a kormány foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseinek hitelességét), addig a téli közmunka bevezetésével jelentősen mérséklődött és stabilizálódott a munkanélküliség.
Fontos hozzátenni, hogy az elmúlt években jelentősen nőtt a gazdaságilag aktív népességszám, ami részben annak köszönhető, hogy a kormányzati döntések következtében sokan nem részesülhetnek már passzív ellátásban (ők gazdaságilag inaktívnak számítottak), de helyzetüknél fogva csak közmunkásként tudtak elhelyezkedni, ami már gazdaságilag aktív csoportnak számít (hivatalosan álláskereső), és mivel közmunkás foglalkoztatott is egyben, javítva a foglalkoztatást. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mekkora a munkanélküliség a közmunkások számával kikorrigálva, akkor érdemes figyelembe venni az aktív/passzív állapotot is, így a segélyen élő inaktívak egy részét munkanélkülinek is tekinthettük volna. A különböző hatásokkal az NGM is számolt, így ők arra jutottak, hogy közmunkások nélkül a munkanélküliség 9 százalék környékén lenne most:
Kép forrása: portfolio.hu
A válság begyűrűzése előtt a munkanélküliségi ráta 9,8 százalék volt, ha kiszűrjük a különböző intézkedések hatásait, így a közmunkaprogram miatt átalakult munkaerőpiacot, akkor 2014 végén néhány tized százalékkal voltunk a válság előtti szint alatt. Ez amúgy összhangban van a 2014-ben tapasztalt javuló gazdasági környezettel.
Kiszűrve a közmunkások számát és figyelembe véve a szezonális tényezőket, a foglalkoztatottak száma is csak tavaly érte a 2009-es szintet, annak ellenére, hogy a kormány már 2013-ban is hatalmas foglalkoztatás politikai sikerekről beszélt:
Kép forrása: portfolio.hu
Ráadásul közfoglalkoztatottak nélkül még nem sikerült elérni a bűvös 4 milliós határt, erre csak 2016-ban kerülhet sor, ha kitart a gazdasági növekedés lendülete.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a közmunkát is figyelembe véve még nagyon távol állunk a 4-5 százalékos munkanélküliségi rátától.
Sokakat kihasználnak az állami és önkormányzati intézmények
A kormány ráadásul mindent megtesz azért, hogy egyre több közmunkás legyen: nem elég, hogy növelik a költségvetési forrásokat, az önkormányzatok alá, vagy éppen a minisztériumokhoz tartozó intézmények előszeretettel élnek vissza sokak nehéz helyzetével: alkalmazottakat rúgnak ki, hogy aztán olcsóbb bér mellett újrafoglalkoztassák őket közmunkásként. Ennek tényét még az NGM államtitkára, Czomba Sándor sem cáfolta. Nehéz is lenne, hiszen a Klik-nél például 4 hónap alatt 86 százalékkal nőtt a közmunkások száma. De az MTVA-nál is csoportos létszámleépítésekkel szabadultak meg a munkavállalóktól, majd hasonló munkakörbe közmunkásokat vettek fel.
A munkaerő-piaci statisztikákon ez semmit sem javít, nem lesz több a foglalkoztatott, a társadalmi mobilizációt sem segíti a rendszer, maximum a közmunkások száma emelkedik a teljes létszámhoz képest, ami korántsem mondható pozitív folyamatnak.
A spórolásnak ezen módszere és a nehéz helyzetben lévő emberek kihasználása viszont egy nagyon aggasztó jövőképet fest, hiszen a kormány intézkedésének egyáltalán nem az a következménye, hogy lejjebb szorítsa a dolgozói szegénységet, hanem éppen mesteresésen fűti azt.
Politikai zsákutca
De miért is ne számoljunk a közmunkásokkal, amikor Orbán Viktor teljes foglalkoztatással kapcsolatos nézetét tárgyaljuk? Erre a magyarázat igen egyszerű: a közmunka nem más, mint egy aktív szociális ellátás, mivel a közmunkában résztvevők gazdasági tevékenysége elhanyagolható, és a versenyszférába való átjárás elenyésző. Bármennyire is szomorú, az itt végzett munka hozzáadott értéke alig látható a versenyszférához képest. A közmunkásbér pedig bruttóban 79 ezer 155 forint, ami jóval a létminimum alatti összeget jelent.
Véleményünk szerint így a kormánynak a következő években nem arra kellene törekednie, hogy tovább gyarapítsa a közmunkások számát, hanem olyan foglalkoztatáspolitikai eszköztár kiépítésén, amely egyrészt garantálja a versenyszférában létrejövő új munkahelyek gyarapodását, másfelől pedig segíti a közmunkában dolgozókat abban, hogy el tudjanak helyezkedni a versenyszférában, most ugyanis alig 12 százalékuk képes a közmunka után piaci állást találni. Utóbbi viszont egyfajta vágyálomnak mondható, mivel a képzettség csak egy feltétel, sok, korábbi rokkantnyugdíjast nem véletlenül csak a közmunkában lehet alkalmazni.
