Lassan már egy éve felügyelő bizottság nélkül működik a Magyar Nemzeti Bank, és sorra jelennek meg az egyre botrányosabb hírek a jegybank körül. Tavaly nagy vihart kavart, hogy 100 milliárdokat vert el alapítványain keresztül a bank oktatási célra és műtárgyak megvásárlására, miközben további tízmilliárdokért vettek budapesti és vidéki ingatlanokat mindenféle logikus magyarázat nélkül.
Törvényileg a felügyelő bizottság feladata lenne, hogy megállítsa ezt a pazarlást, vagy éppen urizálást, ami az MNB-nél folyik, azonban a Fidesznél senkinek sem sürgős, hogy új felügyelő testület kerüljön a bankhoz (a parlamenti pártok delegálják a tagokat).
Pár héttel ezelőtt pedig kiderült, hogy a jegybank a bújtatott monetáris finanszírozástól sem riad vissza, annak ellenére, hogy az EKB , de még a magyar jegybanktörvény is szigorúan tiltja az ilyen jellegű tevékenységet.
Ez bizony monetáris finanszírozás
Néhány héttel ezelőtt derült ki, hogy a jegybank alá tartozó három alapítvány összesen 57,15 milliárd forint értékű BMÁK-kal (Bónusz Magyar Állampapír) rendelkezik, amely a teljes állomány 15 százaléka. Egyből mindenki felvetette, hogy ez bizony monetáris finanszírozás (azaz a jegybank finanszírozza az állam működését az állampapír-vásárláson keresztül, ami ugye tilos), azonban a bank kommunikációs csapata egyből megmagyarázta, hogy ez bizony nem az, mivel az alapítványok vásároltak államkötvényt, a működésük pedig teljesen független az MNB-től.
Hogy mi az igazság, arra három válasz létezik: A. Vagy valamit nagyon tudnak az MNB-nél, és teljesen jogszerű az egész folyamat; B. Mindenkit hülyének néznek, mert mi az, hogy saját alapítványaik működésére nincs rálátásuk; C. Valami nagyon nincs rendben az MNB-nél, hogyha több tízmilliárd forint felhasználásának folyamatáról fogalmuk sincs, és nincsenek tisztában azzal, hogy amit az alapítványok tesznek, az kvázi mégis csak monetáris finanszírozás, mivel közvetlenül a Nemzeti Bank alá tartoznak ezek az alapítványok.
Az MNB alapítványainak szabálya rögzíti, hogy pénzüket csak és kizárólag állampapírban tarthatják, így innentől kezdve nincs is szűkség arra, hogy az MNB vezetésének bármiféle beleszólása is legyen az alapítványok működésébe, mivel teljesen egyértelmű, hogy az MNB-től oda áramló pénzből államkötvényt fognak vásárolni. Így a C. opciót ki lehet zárni, mert az MNB vezetése igenis tisztában van azzal, hogy az alapítványok államkötvényt fognak vásárolni, közvetve tehát a jegybank finanszírozza az államot. Az alapítványok a jegybank hozta létre, élükön jegybanki vezetők ülnek, és a szabályzatot is az MNB írta, így mindennel tisztában kell lenniük. Lássuk, mit ír elő a jegybanktörvény releváns paragrafusa:
146. § Az MNB nem nyújthat folyószámlahitelt vagy bármely más hitelt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 123. cikkében meghatározott közszektor számára, továbbá ezektől közvetlenül nem vásárolhat adósságinstrumentumot, figyelembe véve a Szerződés 104. cikkében és a 104b. cikke (1) bekezdésében említett tilalmak alkalmazásához szükséges fogalmak meghatározásáról szóló 1993. december 13-i 3603/93/EK rendeletben foglaltakat.
Elméletben az MNB nem sértette meg a törvényt, mivel közvetlenül nem is vásároltak állampapírt, az pedig sehol sincs leírva, hogy közvetve, egy elvileg a befektetési döntéseit "függetlenül" meghatározó MNB alapítvány ne vásárolhatna-e államkötvényt. Mindenesetre eléggé átlátszó, hogy valójában bújtatott monetáris finanszírozás folyik a jegybankban, a jogi kiskapukat kihasználva viszont legálisan meg tudja tenni.
Az, hogy az MNB-nél valami nincs rendben, arra már az EKB is felfigyelt, és szoros figyelemmel követik a bank működését.
Visszaélnek a közpénzekkel
A másik fontos tényező, hogy az MNB közpénzeket herdál el. Igen, a jegybank jelenleg nyereséges, részben annak köszönhetően, hogy a Matolcsy-féle monetáris politikából adódóan a forint-euró árfolyamsáv eltolódott, a hazai fizetőeszköz jelentősen leértékelődött, így jóval a bekerülési érték felett tudnak a "felesleges" devizától "megszabadulni".
Csakhogy a jegybank céljai között nem szerepel sem az oktatás (legalábbis nem úgy, ahogy azt Matolcsyék elképzelik), sem az ingatlanbefektetés, sem a műkincsvásárlás, sem az alapítványok feltőkésítése több tízmilliárd forintból, hogy azok aztán állampapírt vásároljanak.
Ehelyett, mit is kellene csinálnia az MNB-nek? Erre nagyon egyszerű a válasz: tartalékolni, ugyanis, ha a jövőben veszteséges lesz egy adott évben a bank, akkor azt a államnak kell kipótolnia a költségvetésből, ami ugye egyértelműen közpénz.
Miért nincs felügyelet?
A következő fontos kérdés, hogy hol van a felügyelő bizottság, aki ellenőrizhetné ezeket a tevékenységet. Tavaly július óta nincs felügyelet a jegybank élén, és a Fidesz-frakciónak egyáltalán nem sürgős, hogy új tagokat nevezzenek ki, annak ellenére sem, hogy ez törvényileg kötelező lenne, és látva a folyamatokat szükségszerű is.
Mivel minden parlamenti párt delegálhat tagot a felügyelő bizottságba, hamar kiderülne, hogy bizony az MNB olyan tevékenységeket folytat, ami nem tartozik a jegybanki funkciók körébe (erre már az EKB is felhívta a figyelmet), a Fidesz pedig egyáltalán nem kíván egy újabb botrányt a háta közepére sem (mivel Matolcsy György korábban mégiscsak Orbán Viktor jobbkeze volt, így nem lenne nehéz összekötni a szálakat). További 4 éven keresztül viszont nem állhat fenn ez az állapot, így újabb kérdés, hogy mikor határozza el magát végre a Fidesz-frakció a felügyelő bizottsággal kapcsolatban. Véleményünk szerint majd csak akkor, ha elcsendesülnek a hírek az MNB háza tájékán, ami nem biztos, hogy idén lesz.
A fizetésekkel sincs már gond
Ráadásul mostanság már a "magas fizetések" sem szúrnak szemet a kormánypártnak. Miközben Simor Andrást többször támadták a 8 milliós jegybankelnöki fizetése miatt, majd a jegybank függetlenségét aláásva ezt 2 millióra csökkentették, addig azzal például nincs probléma, hogy Polt Péter legfőbb ügyész felesége jelenleg 5 millió forintot keres a jegybanknál ügyvezető igazgatóként. A takarékosságot hirdető jegybank ráadásul jóval drágábban működik mint a Simor-érában (még akkor is, ha nem vesszük figyelembe a felügyelettel való összeolvadást), azonban ez sem probléma a kormánypárt számára, ha már egy Fidesz-közeli ember vezeti a jegybankot.
A valóság valójában az, hogy a Fidesznek nem volt problémája Simor András fizetésével, inkább csak azért támadták, hogy mandátuma lejárta előtt otthagyja a jegybankot, és helyette egy megbízható Fidesz-közeli elnök kerüljön a bank élére, aki aztán összhangot tud teremteni a kormányzati politika és a monetáris politika között. Még akkor is, ha ez teljesen aláássa a jegybank függetlenségét. Az eredményt pedig láthatjuk: a monetáris politika összhangban van a kormány gazdaságpolitikájával, az pedig kit érdekel, hogy Matolcsy György mindeközben százmilliárdokat ver el felesleges dolgokra.