2012-őt követően a reálbérek ismét emelkedni kezdtek, köszönhetően az alacsony inflációs környezetnek és a versenyszektor egyes területein kialakult munkaerőhiánynak. Miközben az infláció 40 éve nem látott alacsony mértékre zuhant, a kivándorlás miatt számos szektorban alakult ki permanens munkaerőhiány, amelyre a vállalatok csak nagyobb béremeléssel tudtak reagálni. Ráadásul a helyzet a következő években sem fog változni mindaddig, amíg egy nagyobb sokkhatás nem éri a gazdaságot.
A szükséges béremelést nem minden szektorban tudják kigazdálkodni a cégek, ez pedig a profitra is hatással lehet, a negatív trend pedig idővel nemcsak feszültségeket fog eredményezni, hanem a vállalati teljesítményre is negatívan fog hatni abban az esetben, ha nem lesznek drasztikus áremelések - magyarán, az infláció ismét magasabb lehet, ami teljesen új környezetet teremthet a gazdaságban, hiszen a jegybank monetáris politikáját is jelentősen érintené.
További probléma, hogy a béremelést az egyes szektorokon belül a kisebb cégek már most sem tudják kigazdálkodni, emiatt a hazai kkv-k versenyképessége csak még rosszabb lehet a következő években.
Növekvő reálbérek és alacsony inflációs környezet
Miközben 2012-ben még mind a versenyszektorban, mind nemzetgazdasági szinten több mint 3 százalékkal csökkent a bérek reálértéke, ezt követően már sokat javult a helyzet:
2013 és 2014-ben is több mint 3 százalékkal emelkedtek a reálbérek a nemzetgazdaságban, a tendencia pedig az idei évben is megmaradhat. A versenyszektorban még ennél is látványosabb volt az emelkedés 2014-ben: a 4 főnél több munkavállalót foglalkoztató cégeknél a reálbér emelkedés több mint 7 százalék volt. De miért is emelkedtek ennyire a reálbérek a versenyszférában?
- 2012 után tartósan alacsony volt az inflációs környezet Magyarországon, egyes időszakokban még a 0 százalékot is alig haladta meg az árszínvonal-változás. Az alacsony infláció több tényezőből adódott össze: a rezsicsökkentés miatt a hatósági árkomponens jelentősen lefelé húzta az inflációt; nemzetközi olajárak hatalmasat zuhantak, és ez még annak ellenére is begyűrűzött a hazai gazdaságba, hogy mindeközben a forint jelentősen leértékelődött. Kifutottak azok a kormányzati intézkedések, amelyek 2012-ben például felfelé nyomták az inflációt (például az áfaemelés), és a korábban felhalmozott adósságleépítés miatt a fogyasztás továbbra sem ért el egy magasabb szintet, a gyenge keresletnek pedig továbbra is dezinflációs hatása van.
- A bértárgyalások során a szereplők a bruttó béreket veszik figyelembe. Emiatt számos olyan tényező van, amely meghatározza a bérek alakulását, például az adórendszerben történő változások. A vállalatok abban érdekeltek, hogy minél alacsonyabbak legyenek a reálbérek, míg a munkavállalók nyilvánvalóan abban, hogy minél magasabbak. Amikor a szereplők a várható inflációt figyelembe veszik saját kalkulációik során, a háztartások az egyes fogyasztási javak árváltozására fognak fókuszálni, miközben a vállalatok számára más releváns tényezők fontosak, például a vállalati termelés során felhasznált úgynevezett közbülső termékek árának változása. Az elmúlt években a háztartások és vállalatok számára releváns reálbérek elszakadtak egymástól, emiatt lehetséges, hogy a bérek és az infláció közötti kapcsolat máshogy alakult.
- Mindemellett számos olyan tényező volt, amely lehetővé tette azt, hogy a reálbérek jelentősen emelkedni tudjanak, miközben az árszínvonal alig változott: a munkaerőpiac rugalmasabbá vált, az adórendszer megváltozása miatt kisebb mértékben csökkentek a munkáltató költségek, ami lehetővé tette, hogy a vállalatok rugalmasabban reagáljanak a megváltozó környezethez. Emellett a kedvezőbb költségkörnyezet javította a vállalatok jövedelmezőségét, ami lehetővé tette a nagyobb béremelést.
- Arról sem szabad megfeledkezni, hogy egyre több szektorban alakul tartós munkaerőhiány, mivel sokan kivándorolnak külföldre az ottani magasabb bérek miatt. A munkaerő-piaci súrlódások koránt sem csökkentek az elmúlt években, mérnökből és informatikusból például még mindig nagyobb kevés van. Ráadásul még rosszabb a helyzet, hogy ezeken a területeken belül is a különböző specializációkat vizsgáljuk. Mivel hasonló munkaerőhiány Nyugat-Európában is tapasztalható, így az ottani cégek könnyen fel tudják szívni a legtehetségesebb pályakezdőket. A kivándorlással kapcsolatban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a felsőoktatási rendszer minőségének romlása miatt - erről részben a Fidesz is tehet, hiszen jelentősen csökkentek az állami támogatások 2010 óta -, sok tehetséges fiatal már Nyugat-Európában kezdi meg a tanulmányait, integrálódnak az ottani környezetben, így munkát is ott fognak keresni/találni. Az egyre aggasztóbb hazai migrációra a hazai vállalatok béremeléssel próbálnak reagálni. A kérdés, ez mennyire lehet sikeres.
Szerintünk ez azonban csupán rövid távon fenntartható helyzet, hosszú távon viszont könnyen visszaüthet: a vállalati jövedelmezőség javulása lehetővé tette a magasabb béremelést, ráadásul számos olyan motívum volt, amelyek segítették a reálbérek emelkedését, például az óvatossági viselkedésből fakadó gyengébb kereslet, amelynek szintén dezinflációs hatása volt.
Kivándorlás vs. magasabb bérek?
Közép és hosszú távon a versenyszféra egyes szektoraiban tapasztalható nagyobb béremelésnek viszont mindenképpen hatása lesz a vállalati profitra. Ráadásul a közbülső javak drágulása és egyéb tényezők kihathatnak a vállalati költségszintre, amelynek további inflációs hatása lehet. A vállalatok végül arra kényszerülnek, hogy emeljék a termékeik árait, főleg abban az esetben, ha keresleti oldalról is mérséklődik a dezinflációs hatás. Kérdés, hogy a vállalati profitok hogyan fognak alakulni ettől független tényezőktől, hiszen nem szabad megfeledkezni arról, hogy egyre több sokkhatás kezd kialakulni a világgazdaságban (gondoljunk csak Kínára, vagy a VW-botrányra, amely az egész gépjármű szektorra kihathat).
Eközben 2015 augusztusában az állami szektorban is jelentős béremelkedés volt: a költségvetési dolgozók bére 12,1 százalékkal emelkedett, köszönhetően egyszeri juttatásoknak, prémium kifizetéseknek és különböző bónuszoknak.
Összességében tehát hiába kényszerülnek rá a hazai vállalatok, hogy emeljék a béreket a munkaerőhiány miatt, hosszú távon a költség és profitoldali nyomás miatt mérsékelniük kell a mostani ütemen. Az infláció felfutása pedig tovább bonyolíthatja a helyzetet.
Ha eltekintünk az inflációs és egyéb folyamatoktól, akkor sincsenek könnyű helyzetben a hazai vállalatok, hiszen a mostani reálbér-emelkedés sem elegendő ahhoz, hogy nemzetközi szinten versenyképesek legyenek, akkora a bérszint különbség Magyarország és Nyugat-Európa között.
De ha még versenyképesek is tudnának lenni, a kivándorlás csak az egyik oka annak, hogy munkaerőhiány van bizonyos szektorban: az oktatási rendszer annyira rosszul strukturált hazánkban, hogy a közép- és felsőoktatási intézmények nem tudnak alkalmazkodni a hazai munkaerőpiac igényeihez (számos olyan speciális terület van, ahol a munkaerő kereslet és kínálat nemhogy nem találkozik egymással, hanem kínálati oldalon brutális a hiány).
A hazai kkv-szektor ráadásul most sem képes versenyezni a nagyobb cégekkel, emiatt pedig további feszültségek alakulhatnak ki a munkaerőpiacon.
Pár év múlva visszaüthet a folyamat
Bármilyen meglepő, közép távon nem kizárt, hogy stagfláció lesz Magyarországon. A munkaerőpiacon tapasztalható feszültségek és részben a kivándorlásból fakadó munkaerőhiány felfelé hajtja a béreket, ami hosszú távon rosszul érinti a vállalati profitot, így végül mindenképpen áremelésben és jóval magasabb inflációban fog lecsapódni a folyamat. A magyar gazdaság strukturális problémái pedig nem oldódtak meg, így az uniós csapok elzáródásával (jövőre például jóval kevesebb pénz jön, mint az elmúlt években) a gazdasági növekedés könnyen nulla közelébe eshet vissza, és akkor még nem is beszéltünk az olyan külső sokkokról - mint például a már említett VW-botrány -, amely szintén érzékenyen érintheti a hazai gazdaságot.
Összefoglalva elmondható, hogy számos hazai szektor béremeléssel próbál reagálni a részben a kivándorlásból fakadó munkaerő-piaci feszültségekre, tartósan pozitív hatása azonban nem lesz a folyamatnak, mivel további feszültségek alakulhatnak ki a gazdaságban.
