A 2010-es kormányváltást követően pár év alatt sikerült stabilizálni a költségvetési hiányt, és ennek köszönhetően Magyarország kikerült a túlzott-deficiteljárás alól. Az egyensúlyi szint eléréséhez fiskális restrikcióra volt szükség 2011 és 2012-ben, ami egyaránt érintette a költségvetés bevételi és kiadási oldalát.
A megszorító intézkedések nemcsak az adóemelések és új adónemek bevezetésével mutatkoztak meg, hanem a kiadások területén is számos olyan lefaragás történt, amely érzékenyen érintett egyes ágazatokat, területeket vagy éppen a lakosság egészet. Mindeközben pedig volt pár olyan terület, amely nagy nyertese volt az átalakításoknak.
Ezek közül is kiemelkedik a központi költségvetés sporttal kapcsolatos kiadása, amely 4 év alatt háromszorosára emelkedett, köszönhetően a nagy látványberuházásoknak, amelyek több cikluson is átívelnek. Az eddigi trendekből pedig nagyon úgy tűnik, hogy hiába a kevés siker és a zéró megtérülés, a kormány még több pénzt fog a sportba ölni ahelyett, hogy olyan kulcságazatokba fektetnék a felesleges pénzt, mint például az oktatás vagy az egészségügy.
A 2010-2014 közötti megszorítások
A 2010-es kormányváltást követően jelentős adóváltoztatásokat jelentettek be, az adórendszer átalakítása pedig minimum 500 milliárd forintot vitt el a költségvetésből. Magyarország viszont az EU-hoz történő csatlakozás óta túlzott-deficiteljárás alatt volt, és a 2008-as válság után vállalást tett arra, hogy rövid időn belül 3 százalék alá viszik a költségvetési deficitet.
Ezzel nem volt összhangban az adórendszer átalakítása, mivel az szja-bevételek csökkenése miatt a tervezett 4 százalék körüli hiány könnyen 7 százalékra emelkedhetett volna, Brüsszel pedig, Orbán Viktor minden igyekezetének ellenére ebbe nem egyezett bele. Mivel gyorsan pénzre volt szükség, ezért államosították a magánnyugdíj-pénztári vagyont, és az így befolyt pénzeket pedig, az akkori statisztika alapján, egyszeri bevételként el tudták számolni (a strukturális deficit viszont bőven 6 százalék környékén volt). A manyup-pénzek államosítása viszont csak egyszeri bevétel volt, ahhoz, hogy a következő években is 3 százalék alá kerüljön a hiány tartós intézkedésekre volt szükség: fiskális restrikcióra, hétköznapibb nevén megszorításokra.
A kormány mindig is tagadta, hogy megszorító intézkedéseket fogadtak el, még akkor is, amikor ez már annyira nyilvánvaló volt, mint hogy az ég kék. A propaganda nagyon dolgozott azon, hogy átnyomják az embereken, hogy csak a baloldali kormányok húzták össze a nadrágszíjat, arra azért nehéz volt magyarázatot találni, hogy például a Fidesz-éra áfaemelése miért nem számít megszorításnak, ha a baloldali kormányok által elfogadott áfaemelés megszorításnak számít.
A megszorítások egyaránt érintették a költségvetés bevételi és kiadási oldalát: adóemelések, adókedvezmények megszüntetése, új adók bevezetése - amelyek közvetve, áthárítások révén érintették a lakosságot -, szociális támogatás lefaragása, oktatásból történő forráskivonás, és még hosszasan lehetne sorolni. Egy 2012-ben megírt bejegyzésünkben részletesen összefoglaltuk, hogy milyen megszorító intézkedéseket fogadtak el 2011-ben és 2012-ben, egy részletesebb elemzésünkben pedig a bal és a jobboldal megszorításait hasonlítottuk össze.
Az intézkedéseknek köszönhetően a költségvetési deficit 3 százalék alatt stabilizálódott, és 2013-ban Magyarország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól. Ezt követően már nincs szükség jelentősebb beavatkozásra, és miután Varga Mihály váltotta Matolcsy Györgyöt a miniszteri székben, a költségvetés előkészítése is sokkal transzparenssebb lett (nem voltak olyan kapkodások, mint például 2012-ben).
Nehéz megállapítani, hogy pontosan mennyi intézkedésre lett volna szükség, ha nem alakítják át az adórendszert, mivel számos egyéb behatás is érintette a magyar gazdaságo és ezzel párhuzamosan a költségvetést: uniós pénzügyi válság, recesszió, a nyugdíjrendszer átalakítása (azzal, hogy megszűnt a harmadik pillér, a költségvetés jelentős többlethez jutott, mivel a nyugdíjkassza így keletkező hiánya megszűnt), és még számos olyan turbulencia volt, amely vagy negatív, vagy pozitív irányba lökte a folyamatokat.
Mindeközben pedig volt néhány ágazat, ahol egyáltalán nem volt szükség megszorításra, mi több, akkor is több forrás jutott a költségvetésekből ezekbe, amikor tényleg össze kellett húzni a nadrágszíjat. Ezek közül is kiemelkedő a sporttámogatások költségvetési támogatása, amely a Fidesz-éra alatt több mint háromszorosára emelkedett.
Egyre többet költünk sportra
Miközben 2011-ben még a központi költségvetés alig pár tized százalékát fordították sporttal kapcsolatos kiadásokra, ez a szám 2015-re több mint egy százalékra emelkedett. A központi pozícióban természetesen a foci áll - a miniszterelnök kedvenc sportja -, 2011-et követően hatalmas látványberuházások keretében kezdték megújítani a rossz állapotban lévő stadionokat.
Lehet természetesen azzal érvelni, hogy rossz képet fest az országról, ha rossz állapotú stadionokban kell fogadnunk külföldi csapatokat, csakhogy ez ellen is könnyen fel lehet hozni azt az érvet, hogy erre nagyon ritkán kerül sor, mivel a „legjobb klubcsapataink” már az első pár fordulóban elvéreznek, így nem kell attól tartani, hogy EL-, vagy BL-meccseket rendeznének Magyarországon. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ezek a beruházások egyáltalán nem térülnek meg, mivel a nézőszám rettentően alacsony:
- A szurkolói kártya bevezetését követően tovább csökkent a nézőszám, a 2014-15-ös szezonban 120 ezer fővel.
- Legjobb esetben 20-30 ezer közé esett a nézőszám egy fordulóban, miközben az FTC, vagy a Debrecen új stadionja 20 ezer embert képes befogadni. Tehát sok esetben egyetlen stadiont fel lehetne tölteni egy teljes forduló nézőszámával, annyira kevesen járnak meccsekre.
- És akkor még a felcsúti stadionról nem beszéltünk, amelynek a befogadóképessége nagyobb, mint a falu lakossága.
De nem csak a focira költünk többet: 2011-et követően számos olyan programot fogadtak el, amely ciklusokon átível és nem kevés pénzbe kerül. Különböző fejlesztésekre, beruházásokra 2014 és 2017 között 345 milliárd forintot irányzott elő a magyar állam, csak 2015-ben több mint 100 milliárd forintot. Mindeközben pedig számos olyan ágazat van, amelyre jóval kevesebb pénz jut, mint a sportra.
Mindeközben pedig teljes átláthatatlanság jelzi a hazai sporttámogatásokat. A Transparency International friss kutatása alapján az elmúlt 4 évben a látványsportágak úgy jutottak 200 milliárd forinthoz, hogy a különböző sportfejlesztési támogatásról hozott döntések nem nyilvánosak. A kormány ráadásul a tao-pénzek esetében mindig magánadományokról beszél, ami egyszerűen nem igaz, mivel szimplán a közpénzek átirányításáról van szó.
Több jut sportra, mint...
2015-ben a központi költségvetés már többet költött sportra, mint gyógyszertámogatásokra, vagy a felsőoktatásra, és akkor még nem ejtettünk szót a különböző szociális támogatásokról, amelyek már 2009 óta be vannak fagyasztva.
2011 és 2015 között számos támogatást jelentősen megvágtak, ezek közül is kiemelkedik például a korhatár alatti rokkantsági nyugdíj, ahol kevesebb mint egyharmadára csökkent a központi költségvetés ráfordítása. Tény, hogy sok potyázó volt a rendszerben, azonban a Fidesznek itt is sikerült átesnie a ló túloldalára, mivel rengeteg olyan ember van, aki már annak ellenére nem részesül támogatásban, miközben valóban rokkant. Mindeközben pedig sportra egyre több pénz jutott.
Fontos megjegyezni, hogy számos támogatás esetében egyéb tényezők is közrejátsszanak a csökkenésben: a családi pótlék teljes összege például nemcsak azért kevesebb, mert be van fagyasztva, hanem azért is, mert egyre kevesebb a 18 év alatti gyerek, aki után a támogatás járna. Tehát vannak olyan költségvetési tételek, ahol a népességcsökkenésnek is fontos szerepe van.
Fontos kiemelni, hogy nem csak a különböző sportágazatok jártak jól más, valóban fontos tételek kárára, hiszen jóval több pénz jutott például a Miniszterelnökségnek is, vagy éppen az MTVA-nak.
Mindeközben rohad az egészségügy, az oktatás...
Miközben a kormány megháromszorozta 2011 óta a sporttámogatásokat, az olyan kulcságazatokra, mint például az oktatás, egyre kevesebb pénz jutott. Ilyenkor mindig előkerül az az egyszerű megállapítás, hogy ez csupán demagógia, azonban érdemes feltenni azt a kérdést, hogy miért kell sportra (ezen belül is focira) ennyivel több pénzt költeni, miközben a nagy ellátórendszerek szétrohadnak Magyarországon, és csak az jut normális ellátáshoz, szolgáltatáshoz, akinek erre külön van pénze.
Nem azt mondjuk, hogy nem kell sportra költeni, csak mindaddig, amíg az ország strukturális problémáit nem sikerül megoldani, priorizálni kellene, és racionálisan kellene felhasználni a költségvetési pénzeket. Mindaddig, amíg 10-ből 4 magyar nagy szegénységben él, nagy valószínűséggel nem a foci a legfontosabb.
