Annak ellenére, hogy az elmúlt 4 évben statisztikailag emelkedett a foglalkoztatottak száma Magyarországon - ne felejtsük, ez leginkább a közmunka miatt van - számos szektorban hiánycikké vált a munkaerő. Az ellentmondásos folyamatnak számos oka van, kezdve a rossz oktatási rendszertől, a kivándorláson át, a félreértelmezett munkaerőpiac-politikáig.
Miközben öt év alatt hatszorosára nőtt a kivándorlás, az utóbbi két évben pedig egy Szekszárd méretű város lakossága költözött külföldre, számos szektorban alakult ki permanens munkaerőhiány, amelyre a vállalatok nagyobb béremeléssel tudtak reagálni. A közszférában azonban nem történt hasonló. A magyar államot működtető nagyjából hétszázezer dolgozó évek óta nyomorúságosan alacsony bérért kénytelen ellátni a feladatát, legyen szó akár az egészségügyről, az oktatásról, a rendvédelmi szervek munkatársairól, vagy az államigazgatásban dolgozókról.
Egy diplomás nagyjából 40 százalékkal keres kevesebbet a közszférában, mint a versenyszférában ma Magyarországon. Ha minden így megy tovább és a kormány nem rendezi a közalkalmazottak bérét, akkor először a közszféra kerül az összeomlás határára a hatalmas munkaerőhiány miatt. Nincs min csodálkozni: az orvosok elhagyják az országot, a tanárok a pályát, az államigazgatásban dolgozók pedig menekülnek állásaikból.
Forrás: Marabu
Közszféra: bérrabszolgák működtetik az államot
A közszférában sem jobb a helyzet. A magyar államot működtető nagyjából hétszázezer dolgozó (a folyamatosan növekvő közmunkások kétszázezres táborát nem számolva) évek óta nyomorúságosan alacsony bérért kénytelen ellátni feladatát, legyen szó akár az egészségügyről, az oktatásról, a rendvédelmi szervek munkatársairól, vagy az államigazgatásban dolgozókról.
A közszféra katasztrofális helyzetének javulásáért egyértelműen az öt éve regnáló kormánypárt tehetett volna a legtöbbet, de nem tett. Sőt, bár az államreformok egymást érték az elmúlt években, a helyzet cseppet sem javult. Az állam átalakításában, a közszféra rendbetételében az Orbán-kormány kudarcot vallott, amit tulajdonképpen Lázár János is elismert még nyáron:
Riasztó állapotban van az állam, a rendszer nagy, mozgásképtelen, elnehezült, túlszabályozott, bonyolultan adózunk, az állami ügyintézés pedig akadályokat állít az emberek elé – mondta Lázár János egy szekszárdi szakmai fórumon.
Az elmúlt években a közszférában volt a legnagyobb a fizetésromlás – áll a Policy Agenda idei tanulmányában. A kutatóintézet szerint 2008-ban a közalkalmazottak 4 százaléka keresett a létminimumnál kevesebbet. De a válság miatt befagyasztották a közszférában az illetményalapot, és azóta sem oldották fel. Emiatt 2013-ban a közalkalmazottaknak már a 16 százaléka élt létminimum alatt, magyarán, drasztikus mértékben romlott az ott dolgozó átlagos munkavállalók helyzete.
A közalkalmazottak érdekképviselete ezért már egy éve követeli az azonnali 5 százalékos béremelést a kormánytól, eddig mindhiába. Pedig a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete szerint a közszolgálatban dolgozók reálkeresete 2008 óta egyharmadával csökkent. A dolgozók mégsem mernek beszélni, mert féltik az állásukat, "van 100 másik helyetted" – írja az egyik kormányhivatalban dolgozó a HVG kérdésére, hogy miért nem mernek felszólalni.
A közszférán belül a legrosszabbul a közigazgatásban és védelemben dolgozók álltak idén júliusig. Tavaly átlagosan csupán 117 ezer forintot vihettek haza, a szellemi dolgozók ennél csak kicsivel többet, 134 ezer forintot kerestek. Idén júliustól valamivel több pénzt kapnak a rendvédelmi dolgozók és a honvédségnél alkalmazottak.
Forrás: mfor
Ha minden így megy tovább és a kormány nem rendezi a közalkalmazottak bérét, akkor először a közszféra kerül az összeomlás határára a hatalmas munkaerőhiány miatt. Nincs min csodálkozni: az orvosok elhagyják az országot, a tanárok elhagyják a pályát, az államigazgatásban dolgozók pedig menekülnek állásaikból miközben óriási túlhajszoltságban dolgoznak, a csökkenő munkaerő-állomány miatt egyre több a munka, a forráshiány miatt pedig rosszak a körülmények, a fizetés pedig alacsony.
Egy diplomás nagyjából 40 százalékkal keres kevesebbet a közszférában, mint a versenyszférában ma Magyarországon. Nem is csoda, hogy ekkora jövedelemkülönbséggel és a kivándorlás miatti növekvő reálbérekkel (szakemberhiány) a versenyszféra a legjobbakat magához szippantja.
MKKSZ tüntetés Budapesten 2014-ben | Forrás: HVG
Egészségügy: nyomasztó körülmények
Mi is sokszor írtunk az egészségügy katasztrofális állapotáról: kifizetetlen tartozások, forráshiány, káosz és szakemberhiány. Ezekkel a szavakkal lehet a legjobban jellemezni azt a szociális ellátórendszert, amelynek működésén emberéletek múlnak. Mégis, az intézmények alulfinanszírozottak, az orvoselvándorlás miatt egyre kevesebb a szakember, a nővérek és az ápolók pedig egyre növekvő szakember- és forráshiány közepette kénytelenek alig 80-100 ezer forintért gürcölni. Nem csoda, hogy azt itthoni körülményekből a fiatalabb munkavállalók egyszerűen elmenekülnek nyugatabbra, ahol munkájukért akár 5-6 szoros fizetést kapnak messze jobb körülmények között.
Forrás: vaol.hu
Mindeközben fokozódik az orvoshiány is. A szakemberek sokszor nem is külföldi munkavállalás és több pénz reményében, hanem egyszerűen az egyre rosszabb és lehetetlenebb munkakörülmények miatt kényszerülnek távozásra. A Szent Imre kórházban kirobbant botrányól az Index cikke tudósított. Az ott dolgozó altatóorvosok háromnegyede mondott fel a közelmúltban, amellyel veszélybe került az ellátásbiztonság is. Az aneszteziológus-felmondási hullám azért történt, mert az egyik felmondott szavaival:
Elfogytak a szakképzett és ügyes nővérek az osztályról, emiatt egyre nehezebbé vált az ő munkájuk és az orvosoké is, a másik ok pedig az, hogy az orvosok is elfogytak.
Az egészségügyből csak tavaly 1943 egészségügyi dolgozó lépett le, az idei év első hat hónapjában pedig ez a szám már több mint 900-nál jár. A Magyar Orvosok Szövetsége szerint naponta átlag 3 orvos és két ápoló megy külföldre dolgozni. Elsősorban a belgyógyászok, a sebészek és az aneszteziológusok keresték külföldön a boldogulást, a legtöbben Angliát és Németországot választották. Közben a várólisták egyre nőnek, van ahol több mint öt évet kell várni egy térdprotézisműtétre.
Nem csoda, ha folyamatosan nő az elvándorlás
Mindeközben össztársadalmi szinten is megnövekedett az elvágyódás. Hiány van a vendéglátóiparban és a turizmusban, ahonnan a versenyképes szakképesítésűek is lelépnek. A kivándorolni szándékozók aránya a Tárki kutatóintézet 2015. áprilisi felmérése szerint 2015 áprilisában magasabb, mint eddig valaha volt. A nyers számok is szomorú jövőképet festenek: egy év leforgása alatt ugyanis 46 százalékkal nőtt a külföldre költöző magyarok száma; 2014-ben legalább 31 ezer 500-an hagyták el az országot minimum egy éves külföldi tartózkodás szándékával. Ennél is meghökkentőbb, hogy csaknem hat és félszer annyian vándoroltak ki 2014-ben, mint 2009-ben a gazdasági válság kellős közepén.
Ráadásul a politika sem partner, hogy mindez megváltozzon: a Fidesz képtelen megérteni, hogy Magyarország jövője nem az olcsó munkaerőben és az alacsony termelékenységben rejlik, hanem ennek pont az ellenkezőjére kellene törekedni. A szakképzett munkaerő távozásával mindenesetre jó ütemben halad az ország afelé, hogy a képzetlen, a rosszul fizetett munkások országává váljon. A KSH elemzéséből is az rajzolódik ki, hogy az elkövetkezendő években még jobban felgyorsul az elvándorlás, ráadásul a kivándorolt magasabb végzettségűek többségéről is lemondhatunk.
