Orbán Viktor és a Fidesz szerint a következő években a közép-európai régiónak és azon belül Magyarországnak kitüntetett szerepe lesz az Unió gazdaságának növekedésében. Ebben pedig fontos szerepet játszhat a hazai ipar, amely a Fidesz gazdaságpolitikai palettájának középpontjába került az elmúlt években.
A kormánypárt elképzelése viszont több ponton is sántít: összehasonlítva a régiós versenytársakkal, az autóipari teljesítmény még mindig nagy lemaradásban van például Szlovákiához vagy Csehországhoz képest, annak ellenére, hogy az elmúlt 6-7 évben kitüntetett állami figyelemben részesült az ágazat. De más ágazatok teljesítménye is hagy kívánni valót maga után. Arról nem is beszélve, hogy az egyre több iparágban jelentkező szakemberhiány (képzett munkaerő) mesterséges gátat emel a további iparosítás elé. A már említett autóipari szereplőknek is jelentősen be kell kapcsolódniuk a régiós képzési rendszerekbe, ellenkező esetben náluk is munkaerőhiány lépne fel.
Az iparosítás egy másik akadálya, hogy Fidesz a legtöbb esetben nem veszi figyelembe a technológiai korlátokat (+ a munkaerő-piaci problémákat sem), és elsősorban a statisztikai kistafírozás határozza meg a gazdaságpolitikai irányt. Ennek eredménye, hogy Magyarország inkább lesz egy olcsó munkaerővel feltöltött összeszerelő-műhely, mintsem az EU gazdaságának mozgatórugója.
Alacsony versenyképesség, termelékenység és technológiai szint
A magyar gazdaság, és ezzel együtt véve a kkv-szektor, valamint az ipar legfőbb problémája megmutatkozik a technológiai szint és a termelékenységben. Az OECD egyik statisztikája szerint az egy munkaerőre jutó termelékenység körülbelül kétharmada az EU28 átlagának, de a fejlett gazdaságokhoz viszonyítva még ennél is nagyobb a lemaradás. Az alacsony produktivitás két tényezőre vezethető vissza: technológiai lemaradásra, valamint az oktatási rendszerben található szisztematikus problémákra.
A technológiai lemaradás megmutatkozhat a kevésbé fejlett eszközökben (vagy hiányos eszközpark), eljárási módszerekben, valamint az IT-technológiák kezdetleges adaptációjában, de az összetettebb struktúrákban is, mint például a hálózatok hiánya, ellátási rendszerekben fellelhető problémák, menedzselési hiányosságok, folyamatok rossz kialakítása.
Az oktatási rendszer szisztematikus problémáiról pedig már nem egyszer írtunk. Itt nem csupán arról van szó, hogy a magyar állam kevés pénzt rak az oktatásba, hanem az a pénz, ami rendelkezésre áll, azt is rosszul használják fel. Ennek pedig az az eredménye, hogy x év után a diákok vagy nem megfelelő képzettséggel kerülnek ki a munkaerőpiacra, vagy egyáltalán nem rendelkeznek semmilyen képzettséggel.
Komplex problémáról van szól, ami egyaránt érinti a közoktatást, a szakképzést és a felsőoktatást. Ennek eredménye pedig az, hogy még azoknál a cégeknél is sok időt kell szánni egy-egy új munkaerő betanítására, ahol sikerül megfelelő embert találni. De a már említett problémák miatt még így sem biztos, hogy az adott személy képes lesz kihozni a maximumot magából, hiszen néhány hónap alatt nem lehet pótolni mindazt, amit az oktatási rendszerben is meg lehetett volna tanulni.
A kettő eredője a magyar gazdaság versenyképtelensége. A probléma komolyságot jól jelzi, hogy miközben az elmúlt 2-3 évben számos makro- és kockázati mutató tekintetében sokat javult a magyar gazdaság megítélése, a versenyképességi rangsorokban továbbra is alul teljesítünk.
Autóipar: dinamikus növekedés mellett csak közepes teljesítmény
A hazai gazdaság és a feldolgozó ipar húzóágazata Magyarországon a gépjárműgyártás, ami joggal nevezhető versenyképesnek, ha figyelembe vesszük az elmúlt évek növekedését. Hogy mennyire domináns ágazatról van szó, azt jól jellemzi, hogy a legnagyobb exportbevételt a járműipar legnagyobb hazai szereplői könyvelik el, és a teljes szektor teljesítménye nyolcszor nagyobb, mint a szintén sikerágazatnak tekinthető gyógyszeriparé. A dinamikus növekedés ellenére azonban a régióban továbbra is csak a középmezőnyben helyezkedünk el. Ha a GDP-arányos autóipari-exportot vizsgáljunk, miközben Szlovákiában ez az arány 10,6 százalék, nálunk 3,6 százalék. Önmagában véve ez még nem is nevezhető problémának, hiszen azt is jelenti, hogy jóval kevésbé vagyunk kiszolgáltatva a szektornak, mint például Szlovákia vagy Csehország.
Ami érdekesebb, az a hozzáadott érték. A végtermékhez való hozzájárulásban Magyarország hátul kullog, hiszen 100 egységnyi autóipari-export csupán 39 százalékát teszi ki a hazai ipar.
Kép forrása: portfolio.hu
Hogy mit is jelent ez? Azt, hogy a magyar autóipar inkább egyfajta összeszerelő üzemként funkciónál, és hiába magas a beágyazottsága a hazai ellátói hálózatban, még mindig jelentősen függ a külföldi partnerektől.
Az autóipar fejlődése mellett tehát fontos lenne a kkv-szektor fejlődése is, de a már említett problémák miatt rövid távon nem várható az olló záródása.
Munkaerő-piaci problémák
Az iparosításnak, valamint a különböző gazdasági szektorok fejlődésének gátat szabhat az egyre több szektorban jelentkező munkaerőhiány. Magyarországon már nem csak arról kell beszélni, hogy alacsony a termelékenység a képzettségi problémák miatt, hanem egyre több hazai cég egyáltalán nem talál új munkaerőt, a probléma pedig a termelést is érinti.
Az elmúlt években a képzett munkaerő jelentős hányada hagyta itt az országot az alacsony bérek miatt, és a kivándorlás mindaddig megállíthatatlan lesz, amíg a bérszínvonalban nem következik be jelentősebb növekedés. Ehhez persze az is kellene, hogy a már említett termelékenységi mutatók javuljanak. Összességében tehát komolyabb strukturális átalakulásra lenne szükség. (A munkaerőhiány miatt néhány nagyobb hozzáadott értéket képviselő szektorban az elmúlt 1-2 évben volt jelentősebb bérfejlesztés, ami felfelé húzta a reálbéreket, a kkv-k többsége azonban nem tudja megfizetni a magasabb béreket.)
Ilyen körülmények között pedig nehezen értelmezhető a Fidesz iparosításra építő modellje, hiszen egy modern struktúrához gyakorlatilag egyetlen egy feltétel sem adott:
- a humán tőke színvonala nem eléggé magas
- a technológiai szinttel szintén problémák vannak
- egyre több szektorban van munkaerőhiány, a kormány nem veszi komolyan a munkaerő-piaci súrlódásokat
- még az olyan iparágak, mint például az autóipar sem problémáktól mentes, ezt láthattuk feljebb.
Rámutatva a problémákra gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy a kormány iparosításra épülő gazdaságpolitikájával, inkább egy elmaradott gazdasági struktúrát építenek ki, mintsem egy modern utat járnának be. Ez alapján Magyarország tényleg nem lesz több, mintsem egy egyszerű összeszerelő üzem.
Az uniós pénzek lökést adhatnak, ha jól használják fel a forrásokat
Javíthatna a helyzeten az uniós források hatékony felhasználása. A 2014-20-as költségvetési ciklusban Magyarország a források 12 százalékát használja fel a kkv-k versenyképességének javítására. Kérdés, hogy egy felgyorsított lehívási ütem mellett mindez mennyire lesz hatékony. Például tovább csökkenhet a transzparencia a felgyorsított pályázati rendszerben, a korrupció pedig rányomja a bélyegét a hatékonyságra. Pedig az uniós források segítéségével valóban javítani lehetne a hazai kkv-szektor technológiai színvonalán, igaz ezzel még a másik feltétel, a képzési rendszerek átfogó reformja még nem teljesült.
Ahhoz, hogy Magyarország ne csak egy összeszerelő üzem legyen, hanem a hazai vállalkozások minden szinten versenyképesek tudjanak lenni, komoly előrelépésre lenne szükség számos területen (kiemelve az oktatás). Magyarázkodás és félrebeszélés helyett tehát valódi lépésekre lenne szükség a kormány részéről. Amíg ez nem történik meg, felejtsük el, hogy a magyar gazdaság bármilyen szempontból is meghatározó lesz az Unióban.