Rekordmértékű foglalkoztatottság és visszaszorított munkanélküliség, növekvő nyugdíjak, jóllakott gyerekek, működő reformok: ezek a kormányzati kommunikációban állandóan megjelenő motívumok ezek. Az első látásra biztatónak tűnő mutatók mögött azonban nem kevés torzítás és csúsztatás, esetenként hanta rejlik.
Az Eurostat legfrissebb statisztikáinak eredményei pedig rávilágítanak arra, amit itthon folyamatosan próbálnak takargatni és kozmetikázni: Magyarországon órási méreteket öltött a szegénység. Az EU 276 régiója közül Magyarország négy régiója is a legszegényebbek között található.
Hogyan oldják meg tehát, hogy kevesebb legyen a szegények száma Magyarországon? Lejjebb veszik a „szegénység” definíciójának követelményeit. De a valóság ugyanaz marad: a legszegényebb egymillió magyar átlagos egy főre jutó jövedelme 30 ezer, a másodiké pedig 46 ezer forint volt 2014-ben. 30-50 ezer gyermek éhezik nap mint nap, és 200 ezerre becsülik azon kiskorúan számát, akik időszakosan (pl. nyári szünetben, hó végén) nem jutnak élelemhez, vagyis úgynevezett kríziséhezők.
Forrás: 168ora.hu
Hasítunk - az adatok kozmetikázásában mindenképpen
Vegyük például az új munkahelyeket, a megnövekedett foglalkoztatottságot: ebben nagy szerepe van a külföldi telephelyen dolgozók csoportjának, valamint a közmunkának is, amelyről tudjuk, hogy a vele kereshető bér ugyan több mint a segély, de még mindig borzasztóan kevés a tisztes megélhetéshez. Ráadásul vannak olyan területek Magyarországon, ahol nem is kínálkozik semmilyen más munkalehetőség a közmunkán kívül - ez főként az ország keleti területeire jellemző: itt szinte csak közmunka keretében jöttek létre új munkahelyek.
Összességében minek is köszönhető tehát a munkahelyek számának növekedése? Az alábbi táblázatban a 2015-ös év létszámváltozása látható a 2014-es év azonos időszakához képest. Míg az első negyedévben a versenyszféra járult hozzá legnagyobb arányban a emelkedéshez, addig az év második felére a súlya kevesebb mint a felére csökkent a közfoglalkoztatáshoz és külföldi telephelyen dolgozókhoz képest.
Egyre nő a szegénység
A Fidesz hatalomra kerülésével és azóta tartó kormányzásával párhuzamosan a hallgatás is egyre nagyobb a szegénységben élőkről. Nem csoda, hiszen a Fidesz által kommunikált polgári Magyarországon a leggazdagabbak egyre gazdagabbak, a szegénységben élők száma pedig egyre nő, vagyoni helyzetükből kitörni pedig szinte a lehetetlennel egyenlő, a szegénység generációról generációra öröklődik.
Érdekes jelenség, hogy a KSH már ötödik éve nem közli, hányan is élnek Magyarországon a létminimum alatt. Tavaly pedig már hivatalossá vált, hogy a 2014-és évben közöltek utoljára ilyen adatokat. Azt persze cáfolták, hogy politikai nyomás hatására született volna a döntés, a hivatalos indoklás szerint a létminimum számítása felett „eljárt az idő”, pontosabb módszertant kívánnak bevezetni a szegénység mérésére.
A létminimum a társadalomban elfogadható szükséglet-kielégítési szinthez minimálisan szükséges javak és szolgáltatások összességét számszerűsíti a mindenkori fogyasztói árakon - áll a KSH definíciójában.
Ferge Zsuzsa szociológus, szegénységkutató megfogalmazása szerint a létminimum egy olyan szociális minimum, amelynek elvileg fedeznie kell az alapvető szükségleteket, és meg kell akadályoznia, hogy az emberek kirekesztődjenek egy társadalmilag még elfogadható életformából. A szociológus a Kettős Mércén megjelent írásában azon aggodalmát is kifejezte, hogy az új mutató kidolgozásban részt vevő szakértők többsége hiába javasolta a létminimum-számítások folytatását az összehasonlíthatóság kedvéért az új mutatók kidolgozásáig, valamint a szociális minimumok összekapcsolására a minimális bérekkel, ezeket a javaslatokat azonban a KSH elutasította.
Az új módszertannal pedig a KSH kizárólag a mélyszegénységben élőkre kíván fókuszálni. Hogyan oldják meg tehát, hogy kevesebb legyen a szegények száma Magyarországon? Lejjebb veszik a „szegénység” definíciójának követelményeit. Havasi Éva szociológus szerint az új mutatókkal a korábbi létminimumértékeket egy négytagú családnál sikerült az eredetinek 60-70 százalékra csökkenteni: szociális minimum helyett túlélési minimum és csiribí-csiribá, máris kevesebben élnek szegénységben Magyarországon.
Korábban ezt írtuk a témában:
A Tárki által 2014-ben készített jövedelmi felmérés szerint a legszegényebb egymillió magyar átlagos egy főre jutó jövedelme 30 ezer, a másodiké pedig 46 ezer forint volt. Valahol a negyedik tizedben érte el a 70 ezer forintot, a 80 ezret meg még följebb. A KSH-létminimum azonos évi jelentésében azt írja, hogy a különböző háztartástípusokra érvényes az egy főre számított értékek 2014-ben a 70 ezer forintos átlag körül, az 54 ezer és 87 ezer forint közötti sávban szóródtak. (Az 54 ezer a nagy családokra érvényes szám.) Vagyis, négymillió körül lehet azok száma, akik nem érik el a társadalmilag még elfogadható megélhetés szintet sem.
Nincs kiút: a legveszélyeztetettebb csoportok az idősek és a gyermekek
A szegénység ördögi köre miatt a szegénység csapdájába Magyarországon rengeteg gyermek születik bele, a rossz anyagi helyzet generációról generációra öröklődik. Az Eurostat adatai szerint hazánkban a gyermekszegénységet tekintve a harmadik legrosszabb a helyzet az Európai Unió tagországai közül. A gyermekszegénység a gyermekek 41,4 százalékát érinti, ami iszonyúan magas arány (Bulgáriában ugyanez az arány 45,2, Romániában pedig 51 százalék).
Tehát Orbán Viktor azon állításával szemben, hogy magyar gyerekek 90 százaléka szüleik anyagi helyzetétől függetlenül egyszerűen nem éhezhet, a Magyar Tudományos Akadémia és a Máltai Szeretetszolgálat kutatásából kiderül, hogy Magyarországon 30-50 ezer gyermek éhezik nap, mint nap, és 200 ezerre becsülik azon kiskorúan számát, akik időszakosan (pl. nyári szünetben, hó végén) nem jutnak élelemhez, vagyis úgynevezett kríziséhezők. A Gyermekétkeztetési Alapítvány elnöke, Király Gábor pedig a nol.hu-nak azt mondta, hogy a ma Magyarországon élő kb. 2 millió 18 év alatti gyerek közül ingyenes étkeztetésre csupán 375 ezer jogosult - ez pedig még messze van a 90 százaléktól.
A lakhatást tekintve sem jó a helyzet: a Habitat 2014-es kutatása szerint a gyermekek majdnem harmada (32,1 százaléka, kb. 555 ezer fő) él olyan lakásban, ahol beázik a tető, vagy nedvesek penészesen a falak, a padló, vagy a ház alapja. A rossz lakhatási körülmények, a hiányos étkezés, a szülők munkanélküliségével járó stressz kihat a gyerekek iskolai teljesítményére is, amely pedig kulcsa lehetne a szegénységből való kitörésnek. A tragikus állapotban lévő magyarországi oktatás viszont jobb esetben is csak konzerválja, rosszabb esetben még növeli is az egyenlőtlenségeket.
A gazdagok még gazdagabbak lettek, a szegények pedig még többen. A családi adókedvezmény eszméletlen torzítása ugyanúgy a jómódúakat segíti, ahogy az egykulcsos adó. Orbán szerint a nyugdíjakat is megvédték, de arról már nem szól a fáma, hogy több százezer nyugdíjas nyomorog Magyarországon, közel 100 ezer főnek még 50 ezernél is alacsonyabb a nyugdíja, a nyugdíjasok több mint fele kevesebb mint 100 ezer forintot kap egy hónapra - ez a létminimumhoz közeli érték, vagyis egymillió nyugdíjas gyakorlatilag szegénységben él.
Nálunk vannak az EU legszegényebb régiói
Az Eurostat legfrissebb statisztikáinak eredményei pedig rávilágítanak arra, amit itthon folyamatosan próbálnak takargatni és kozmetikázni: Magyarországon órási méreteket öltött a szegénység. Az EU 276 régiója közül Magyarország négy régiója is a legszegényebbek között található: az egy főre jutó GDP Észak-Magyarországon az EU-átlag 42, Észak-Alföldön 43, Dél-Dunántúlon 45, a Dél-Alföldön 47 százaléka.
Az Európai Uniós kohéziós politikában használatos területi egység a NUTS 2-es régió (a NUTS rendszer magyarul a a Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája). Magyarországon 7 régió található, melyek 3-3 megyét foglalnak magukba (kivéve Közép-Magyarország esetén):
- Észak-Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye)
- Észak-Alföld (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
- Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye)
- Közép-Magyarország (Pest megye és Budapest)
- Közép-Dunántúl (Komárom-Esztergom-Fejér és Veszprém megye)
- Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye)
- Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy és Tolna megye)
