Március utolsó hetében a Kúria és az Alkotmánybíróság is egyértelműen kimondta, hogy az MNB-alapítványok által kezelt pénzek márpedig igen is közpénznek minősülnek, ezért kötelesek kiadni a rájuk vonatkozó adatokat.
Mint ahogy március elején megírtuk, a Fidesz-KDNP botrányos körülmények között tolta át az országgyűlésen azt a törvényt, amely lehetőséget adott arra, hogy ne lehessen nyomon követni 250 milliárd forint közpénz sorsát. Erre azért volt szükség, mert az MNB-alapítványok nem akarták kiadni az adatokat arról, hogy mire használják fel az MNB által kapott pénzeket. Végül első és másodfokú bírósági döntés is született arról, hogy kötelesek kiadni ezeket az adatokat, mert közpénzeket kezelnek. A kormánypártok a botrányos MNB-törvénnyel gyakorlatilag a bíróság jogerős döntését próbálták felülírni.
A Kúria és az Alkotmánybíróság döntése végül pontot tett a vitára, hogy közpénz-e a közpénz: az MNB-alapítványokhoz juttatott pénzek az állami vagyon részei maradnak, emiatt a rájuk vonatkozó adatok közérdekből nyilvánosak, és a nyilvánosság számára megismerhetőnek kell maradniuk.
Pofátlan törvény
Miután első majd másodfokú bírósági döntés is született arról, hogy az MNB-alapítványok kötelesek kiadni az adatokat gazdálkodásukról, március elején a Fidesz-KDNP-többség villámgyorsan átnyomott a parlamenten egy olyan törvényt, amely arról szólt, hogy az alapítványokba tett pénz „elveszti a közvagyon jellegét”, így onnan kezdve már nem lehet nyomon követni azt. A törvény lehetővé tette volna, hogy a nyilvánosság megismerje az MNB cégeinek gazdálkodását, mi több, még ezeknek a cégeknek a cégei is megtagadhatták volna az adatigénylést. A törvény sokaknál kiverte a biztosítékot, és a többnyire visszafogott adatvédelmi biztos is kikelt ellen.
Nem kellett ahhoz alkotmányjogásznak lenni, hogy teljesen egyértelmű legyen, hogy a törvény még a Fidesz által fércelt Alaptörvény információ szabadságról szóló részeivel is teljesen összeegyeztethetetlen, ezért számítani lehetett arra, hogy végül az Alkotmánybíróságnál fog landolni. Áder János nem is tehetett mást, megvétózta a törvény, és az Alkotmánybíróságnak küldte normakontrollra ahelyett, hogy visszadobta volna az országgyűlésnek megfontolásra. (A köztársasági elnök ezzel kicsit szépített eddigi tevékenységén. Áder János nem is tehetett mást, ha elfogadta vagy az országgyűlésnek küldi vissza a törvényt, akkor végleg rajta ragadt volna a Fidesz-káder jelző.)
Kósa Lajos megpróbálta megmagyarázni a lehetetlen, hogy miért nem közpénz a közpénz. A Fidesz frakcióvezetője szerint „az alapítvány lényege”, hogy ha „beteszem a pénzt, onnantól ahhoz a pénzhez semmi jogom, közöm, el vagyok vágva tőle”. Kósának sikerült belebonyolódnia saját érvelésébe, és mondandója inkább tűnik egy nagy mesebeszédnek, mint észérvekkel alátámasztott nyilatkozatnak.
a videó forrása: index.hu/Indavideo
A kormánypártok azzal, hogy megpróbálták felülírni a jogerős bírói döntést, egyértelművé tették, hogy kiállnak Matolcsy György mellett (aki korábban nemzetgazdasági miniszterként Orbán Viktor jobb kezének számított), ezzel pedig az MNB-magyar kormány összefonódása új szintre lépett.
Döntött a Kúria és Alkotmánybíróság
A Fidesz-KDNP-Matolcsy szövetség végül március végén kapott két pofont: először a Kúria, majd az Alkotmánybíróság mondta ki, hogy az MNB-alapítványok közpénzekkel gazdálkodnak.
- A Kúria helybenhagyta a másodfokú bíróság döntését, azaz az MNB-alapítványok közfeladatot látnak el függetlenül attól, hogy milyen intézményi formában működnek, így az, hogy magánjogi szempontból a jegybanktól elkülönülnek, meg nem jelenti azt, hogy ne lennének elszámoltathatóak. A Kúria egyértelműen kimondta, hogy a közpénz nem veszti el közpénz jellegét függetlenül attól, hogy az az alapítványokhoz kerül.
- Az Ab alkotmányellenesnek találta a jegybanktörvény március 1-jei módosítását. A taláros testület külön kiemelte, hogy az MNB közfeladatokat lát el, közpénzekkel gazdálkodik, és az átláthatóság és a közélet tisztasága érdekében a nyilvánosság előtt elszámolással tartozik. Az Alkotmánybíróság szerint amennyiben a jegybank egy alapítványt hoz létre és oda pénzt juttat, az a jogalkotó érvelésével szemben közpénz marad, ennek megfelelően a nyilvánosság előtt elszámoltathatónak kell maradnia az alapítványnak, és köteles kiadnia az adatokat. Emellett a jogalkotó nem korlátozhatja egy már folyamatban lévő bírósági eljárást, és a korábban indult perekben az adatigénylő jogai nem korlátozhatóak.
Összességében tehát a Fidesz-KDNP által villámtempóban elfogadott jegybanktörvény módosítás alkotmányellenes volt, és mind a Kúria mind az Ab pontot tett annak a vitának a végére.
A témával már a Ténytár is foglalkozott többször. Ahogyan korábban is megírtuk, azért fontos közpénzként kezelni az MNB „vagyonát” és a jegybanki profitot, mert a jövőben megeshet, hogy a jegybank veszteséges lesz, és a költségvetésnek kell kipótolnia a hiányt. Ha a mostani profitból elegendő eredménytartalékot képeznek (tehát felkészülnek a legrosszabb forgatókönyvekre is), akkor nem kell a későbbiekben adófizetői pénzeket áldozni a hiány kipótlására.
Emiatt sokkal racionálisabb a tartalékolás, mintsem elszórni a pénz drága ingatlanokra, műkincsekre, és mindenféle luxuskiadásokra.
Mire fel a nagy titkolózás?
Joggal merülhet fel bárkiben a kérdés, hogy mire volt mindez jó, hiszen a kormánypártok sejthették, hogy az Alkotmánybíróság előtt el fog hasalni a törvény.
Az MNB-alapítványok gazdálkodásával kapcsolatban egyre több hír jelent meg a sajtóban, egyes feltételezések szerint az MKB Bank megvásárlásában is szerepet játszhattak. Azt már tudni lehet, hogy kik vették meg az MKB Bankot, azonban a vásárlók között több titokzatos szereplő is van. Ilyen például a Minerva Tőkealap-kezelő, amelyről gyakorlatilag senki sem tudja, hogy honnan szereztek 31 milliárd forintot. Azt viszont tudni lehet, hogy a cég tulajdonosa Jaksa László jó viszonyt ápol Kecskemét polgármesterével, ahogy azt is, hogy az MNB-alapítványoktól 12 milliárd forintot kaphatott a polgármester férje által vezetett Kecskeméti Duális Képzés Zrt. A polgármester férje, Szemerey Szabolcs, aki nem mellesleg Matolcsy György unokatestvére.
A különös összefonódások miatt alakulhatott ki az a piaci pletyka, hogy valamilyen módon az MNB-alapítványok pénzt adtak az MKB Bank megvásárlásához.
Orbán álma: a bankrendszer „hazai részarányának” növelése
Miután teljesült Orbán Viktor nagy álma, az 50 százalékos hazai részarány a bankrendszerben, Seszták Miklós fejlesztési miniszter még egy ennél is erősebb számot dobott be: szerinte az ideális az lenne, ha a hazai részarány 70 százalék lenne!
A Fidesz elsődleges célja - beleértve a Takarékszövetkezetek államosítását -, egy államhoz és esetleg a Fidesz barátaihoz szorosan köthető nemzeti bankhálózat kiépítése lehet, amely kiszoríthatná a külföldi kereskedelmi bankokat Magyarországról, és ellensúlyozni tudná az OTP dominanciáját.
Véleményünk szerint ennek hátrányai messze túlmutatnak az előnyökön: ha például jön egy válság és feltőkésítésre lesz majd szükség, nem lesz egy nagyobb külföldi anyabank, amely ezt végrehajtja az államnak, vagyis végső soron az adófizetőknek kell állniuk a cechet. A kevesebb bank a verseny csökkenését is jelentheti, ami végül egyes díjak drágulását vagy a különböző innovációk elmaradását eredményezheti.
Egy másik fontos probléma az MNB-alapítványok vásárlásaival kapcsolatban az az, hogy sokszor felmerült már: egyes ingatlanokat jóval áron felül vásároltak meg, ráadásul volt amikor offshore-eredetű vállalkozásoktól. Bár az MNB-alapítványok még februárban kiadták a 2014-ig szóló adataikat a gazdálkodásaikról, az ezt követő időszakban még számos furcsaságot lehet találni, főleg az ingatlanvásárlásokkal kapcsolatban, ezért is lehet érdekes, hogy hogyan gazdálkodtak a közpénzekkel, és nem költöttek-e irreálisan sok pénzt a piaci áron felüli vásárlásokkal.