2010 óta a kormány jelentősen növelte a nyugdíjkiadásokat, a legtöbb évben infláció feletti emelést hajtott végre. 2010 és 2015 között az átlag öregségi nyugdíjak 26 százalékkal emelkedtek, reálértéken számolva pedig 6,5 százalék volt a növekedés mértéke.
Fidesz szerint ezzel visszaadták a Bajnai-kormány által elvett 13. havi nyugdíjakat, valójában azonban arról van szó, hogy sem a Magyar Nemzeti Bank, sem a magyar kormány nem tudott jó előrejelzést adni az infláció mértékéről, és 2013-15 között a tényleges infláció jóval a várható infláció alatt volt. Röviden összefoglalva, nem tudatos emelésről van szó.
A nyugdíjemeléseknek köszönhetően csökkent a szegénységben élő nyugdíjasok aránya, összességében azonban még mindig elmondható, hogy a nyugdíjrendszer továbbra is aránytalan, mivel nagyon kevesen nagyon sokat kapnak, még sokan relatíve még mindig nagyon keveset. 
Tudatos nyugdíjemelés?
2010 és 2015 között az öregségi nyugdíjak több mint 20 százalékkal emelkedtek, reálértéken számolva pedig 6,5 százalékkal. 12 hónapra vetítve ez valóban azt jelenti, hogy közel 1 hónapnyi többlethez jutottak a nyugdíjasok, a kormány részéről azonban nem volt tudatos az emelés mértéke. A mindenkori nyugdíjemelést az úgynevezett svájci indexálás segítségével állapítják meg: e szerint a nyugdíjemelés mértéke 50-50 százalékos súllyal a várható infláció és a reálkeresetnövekedés határozza meg. Ha az infláció a vártnál magasabb lesz az év során, akkor a kormány év közben (általában ősszel) felfelé korrigálja a nyugdíjemelés mértékét, hogy a nyugdíjak reálértéke ne csökkenjen. Ellenkező irányban viszont nem jellemző a beavatkozás (legyen szó bármilyen összetételű kormányról), mert a nyugdíjcsökkentés szitokszónak számít, és könnyű politikai fegyvertényező az ellenzék kezében, mivel a nyugdíjasok nagyon aktív választói bázisnak számítanak.
2013 és 2015 között gyakorlatilag ez történt. Mind a Magyar Nemzeti Bank, mind pedig a magyar kormány jóval magasabb inflációval számolt az év elején, végül nemzetközi és hazai folyamatoknak köszönhetően a tényleges éves infláció jóval alacsonyabb volt, mint amire a szakértők az adott év elején számoltak. 2013-ban például a nyugdíjemelés mértéke 4,2 százalék volt, miközben az infláció 1,7 százalék. A kormány részéről tehát egyáltalán nem volt tudatos az emelés mértéke, lefelé korrekcióra pedig nincs lehetőség politikai okok miatt.
A Policy Agenda felmérése alapján, az emeléseknek köszönhetően csökkent azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik a létminimum alatt élnek (az arány azonban még mindig magas a létminimum határán), relatív helyzetük pedig sokat javult az összes magyar háztartás helyzetéhez viszonyítva. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar nyugdíjasok jó körülmények között élnek, hanem azt, hogy a magyar családok többsége még mindig nagyon rossz körülmény között él.
A bérből élők helyzete egyre rosszabb
A magyar háztartások közel 50 százalékkal él létminimum alatt, vagy annak közelében élnek. A szegénységben élők száma pedig inkább emelkedett, mintsem csökkent 2010 óta, köszönhetően annak, hogy a kormány egy nagyobb jövedelemtranszfert hajtott végre a magasabb keresetűek irányába.
Annak ellenére, hogy a Fidesz egy munkaalapú társadalmat képzel el Magyarországon, egy átlag háztartás kilátásai nem túl jók. 2010 és 2013 között a reálbérek egyáltalán nem emelkedtek, és csak 2013-ban indult be egy mérsékelt növekedés, amelyet részben olyan iparágak húznak, ahol jelentős munkaerőhiány alakult ki a kivándorlás miatt. A magyar bérrendszer azonban nagyon torz, sokan élnek minimálbérből, vagy minimálbér közeli fizetésből.
A nyugdíjrendszer szempontjából ez azért fontos, mert:
– A felosztó-kirovó rendszer van, azaz a mindenkori nyugdíjkifizetéseket a TB befizetésekből finanszírozzák, ha pedig a nyugdíjkassza egyenlege negatív lenne, akkor azt a költségvetésnek mindenképpen ki kell pótolnia.
– A demográfia folyamatok nem kedveznek a magyar nyugdíjrendszernek, mivel egy munkavállalóra egyre több nyugdíjas jut, a bérek (így a TB befizetések) viszont nem növekednek olyan ütemben, hogy kompenzálni tudják az arányok felborulását.
– Azzal, hogy 6,5 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak reálértéken számolva az elmúlt 5 évben, a költségvetés terhe körülbelül 130 milliárd forinttal emelkedett. Hosszú távon ez a többletkiadás jóval nagyobb lesz, mivel a nyugdíjasok száma emelkedni fog, és további nyugdíjemelések már ezzel a megnövelt összeggel szorzódnak fel.
– Az alacsony bérek miatt a kivándorlási hajlandóság még mindig extrém magas a magyarok körében. A képzett munkaerő kivándorlása miatt pedig rengeteg iparágban munkaerőhiány van. A költségvetés így további adóbevételektől esik el, és az idő múlásával csak rosszabb lehet a helyzet.
A felsorolt tényezőknek köszönhetően 10 éven belül komoly feszültség alakulhat ki a nyugdíjrendszerben, nyugdíjcsökkentés nélkül pedig könnyen fenntarthatatlanná válhat a teljes rendszer.
Nagy az egyenlőtlenség a nyugdíjakban
Fontosnak érezzük kiemelni, hogy annak ellenére, hogy az elmúlt 5 évben csökkent a létminimum alatt élő nyugdíjas háztartások száma, magában a rendszerben még mindig nagyon nagy az aránytalanság. A nyugdíjasok több mint 50 százalékkal továbbra is havi 100 ezer forint alatti nyugdíjból él, ami megélhetési szempontból egyáltalán nem számít nagy összegnek
A Fidesz ráadásul felismerte, hogy nem ártana reálisan terveznie az inflációt, ezért jelentettek be csupán 0,9 százalékos nyugdíjemelést. Az elmúlt évek bőkezűsége után ez sok nyugdíjas számára sokkoló lehet, főleg azok számára, akik nagyon kevés nyugdíjból élnek.
Eltapsolt nyugdíjpénzek
A kormány az egyik kezével bőkezű volt, a másikkal viszont elvett. A 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíjvagyon eltapsolása azt jelenti, hogy az öngondoskodás mértéke jelentősen csökkent az elmúlt években, márpedig a jövőbeli nyugdíjkifizetések szempontjából nagyon releváns tényezőről van szó. Mint már többször is említettük, a jelenlegi folyamatok mellett idővel az állami nyugdíjrendszer fenntarthatatlanná válik, és 2020 után egy akkori kormány kénytelen lesz meghozni azt a kellemetlen döntést, hogy csökkenteni kell a nyugdíjkifizetések. Ez komoly feszültségekhez vezethet, az öngondoskodás egyik pillérének kivezetésével pedig sokak anyagi helyzete jóval rosszabb lesz.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy jelentősebb reformok nélkül 2020 után jelentős feszültségek alakulhatnak ki a nyugdíjrendszerben, ennek elkerüléséhez pedig nem elegendő egy nyugdíjreform, hanem a bérből élők helyzetén is sokat kellene javítani.
