Magyarországon a nyilvánosság hozzáférése a politikához egyre csak szűkülőben van. Tegnap megtudhattuk, hogy a Mészáros Lőrinc-közeli Opimus Press Zrt. vette meg a Népszabadság kiadóját, nem sokkal előtte azt, hogy kitiltották a 444.hu újságíróit a Parlamentből, ám ugyanide sorolhatjuk azt a törvénymódosítást is, amelynek köszönthetően adótitoknak minősül az, hogy ki mennyi társaságiadó-kedvezményt csorgatott vissza például a Puskás Akadémiának.
Lépésről-lépésre: lex Posta
Rögtön a tavaszi ülésszak kezdetén a kormány úgy gondolta, hogy az átláthatóságot növelni, a korrupciót pedig csökkenteni képes civil kontroll utolsó eszközét, a közérdekű adatigénylés lehetőségeit szűkíteni szükséges. Ezért benyújtották a postai szolgáltatásokról szóló törvény módosítását, amellyel ismét szűkítenék a közérdekű adatigénylésen kiadható adatok körét.
Ezt a módosítást Németh Szilárd nyújtotta be a parlamentnek február 9-én, amely kivonja a posta egyes szerződéseit, valamint az „üzleti tevékenysége végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozó” adatokat a közérdekű adatok köréből. Ezzel lényegében a Magyar Posta és leányvállalatai kikerülnek az infótörvény hatálya alól. Ám a törvénymódosítás arról szólt, hogy a folyamatban lévő bírósági perekre is alkalmaznák az új jogszabályt.
Nem újdonság a módosítás
A közérdekű adatokhoz való hozzáférés kapcsán nem először módosítottak: 2013-ban a „lex Átlátszó”-val korlátozták a közérdekű adatokhoz való hozzáférést, válaszolva az atlatszo.hu nagyszámú, „visszaélésszerű” adatigényléseire, amely így már csak a törvényben ellenőrzésre felhatalmazott szervek számára lett teljes mértékben elérhető.
Tehát az a helyzet sem egyedülálló, hogy idén a postát (a folyamatban lévő perekre, tehát Tóth Bertalan adatigénylésére is még visszaható hatállyal) és az MNB-t is ki akarták vonni a közérdekű adatok hozzáférhetősége alól, ám az utóbbit már az Alkotmánybíróság is kifogásolta.
És ne feledkezzünk meg Paks II.-ről sem: az országgyűlés ugyanis döntött arról, hogy több komoly, a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatos változtatásokat, döntéseket megalapozó adatok a keletkezésüktől számított harminc évig közérdekű adatként nem ismerhetők meg.
A tao, mint védendő adat
A titkosítási hadjárat nem állt meg: Az egyik nap benyújtott, és már másnap, a parlament által (MSZP-és félrenyomással) megszavazott törvénymódosítás adótitokká tette, hogy hogy ki, mennyit ad és kinek, amennyiben ezt adókedvezmény, vagy jóváírás formájában, törvényben meghatározott célra nyújtott támogatásként, vagy törvényileg kedvezményezett célra adja. Ez a módosítás arra jó, hogy ne lehessen kideríteni, hogy ki, kinek, mennyit ad társaságiadó-kedvezmény formájában például egyik-másik focicsapatnak. Ez a feltételezés nem alaptalan, hiszen öt év alatt valamivel több mint 9 milliárd forint társaságiadó-pénz vándorolt a felcsúti Puskás Ferenc Akadémiához, de más sportokra is jutott szép számmal belőle.
Hogy miért is kellett ezt a módosítást véghezvinni? Azért, mert a kormány szerint az adókedvezmény és a közcélú adakozás információi „a magán- és üzleti szféra körébe” is tartoznak, más szóval védendő üzleti adatnak, titoknak minősülnek. A felajánlások és a kedvezmények összegét továbbra is lehet majd tudni a módosítás szerint, azt azonban nem, hogy ez a pénz honnan érkezett – igaz, csak a közintézmények és az állami cégek esetében kell erről teljes körűen beszámolni, a magánvállalkozóknak csak egy éves összeget kell közölniük, hogy mennyi adókedvezményt és jóváírást kaptak.
„Mindezek mellett ugyanakkor a támogatásokra vonatkozó egyes adatok kapcsán – figyelembe véve, hogy ezen adatok az adózói magán- és üzleti szféra körébe is tartoznak – szükséges, hogy tisztázásra kerüljön az adótitok fogalmán keresztüli védettség mibenléte, mértéke, továbbá az átláthatóság biztosítása érdekében a támogatások kapcsán megismerhető adatok köre”.
A kormány szerint ennek az lesz az előnye, hogy a pénzek átláthatóságát növelni fogja, hiszen az egész éves adat elérhető lesz. Természetesen az már részletkérdésnek minősül, hogy az állam működésének átláthatóságán egy újabb csorba esett, hiszen közérdekű adatnak kellene lennie, hogy ki, mire és mennyit költ, vagy netán melyik politikusnál akar ezáltal bevágódni.
És a legújabb fejlemény: Mészároséké a Népszabadság
A Budapesti Értéktőzsde honlapján a Mészáros Lőrinc-közeli Opimus Group Nyrt. bejelentette, hogy megszerezte a Népszabadságot is kiadó Mediaworks Hungary Zrt. száz százalékát. A részvények átruházásához a Gazdasági Versenyhivatal 2016. október 25-én hozzájárult, hogy az Opimus Press Zrt. a jóváhagyás időpontjától gyakorolhatja részvényesi jogait.
Forrás: droidokorszaga.tumblr.com
Magyar Idők a Mediaworksnél - ezzel a címmel kommentálta a Népszabadság szerkesztősége Facebook-oldalán azt, hogy a felfüggesztett napilap új tulajdonosa az igazgatóság tagjának választotta meg Liszkay Gábort, a Magyar Idők Kft. tulajdonosát, illetve Lóczi Andrást, a kormánypárti lap kiadóigazgatóját. A Népszabadság újraindítását hivatalosan nem zárja ki az új tulaj, azt ígéri, „e tárgyban a döntést mielőbb meghozza”. Ebből a szempontból lehet érdekes Liszkay Gábor és Lóczi János felbukkanása, hiszen így az sem kizárt - utal rá a Népszava -, hogy a portfólióban a felfüggesztett lap helyét veszi át a Magyar Idők.
A jelenlegi kurzus mostani lépései szervesen illeszkednek az elmúlt évek gyakorlatába, hiszen eddig is mindent megtettek azért, hogy ellehetetlenítsék a visszaélésgyanús közpénzköltések feletti kontrollt. A technika már begyakorlott: vagy a kormányzati erőkhöz közel álló személyeket/ gazdasági szereplőket hozzák előnyös helyzetbe, vagy éppen ellenkezőleg, a nem szívesen látottakat igyekeznek ellehetetleníteni. A hangsúly azon van, hogy minél kevésbé kerüljenek napvilágra a mutyi-gyanús ügyek, ezáltal pedig a kikezdhetőség is csökkenjen: hiszen amiről nem tudunk, az nem fájhat.