Több mint négyszer annyit költene Tokió az olimpiájára, mint amennyit eredetileg tervezett. Ha mindez nem lenne elég, a legfrissebb számítások szerint Rió legalább 10 milliárd dolláros veszteséget termelt az olimpia miatt. Ezek mellett elmélkedjünk egy esetleges budapesti olimpiára rendezéséről, illetve azokról a kormánypárti tervekről, melyek szerint a sportesemény bevételeiből tennék helyre a magyar egészségügyet.
A múltkori, egy esetleges budapesti olimpiával foglalkozó bejegyzésünkben már jeleztük, hogy az olimpia megrendezésével leginkább csak a fideszes oligarchiák járnának jól. A népet megkérdezni nem fogják, hogy kell-e az egész cirkusz, ugyanis a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) lesöpörte az asztalról a civilek által benyújtott népszavazási kérelmet. Ez azért rendkívül visszás, mert Orbán ellenzékben még arról beszélt, hogy az emberektől elvehetetlen jog, hogy bizonyos kérdésekben közvetlenül mondják meg, hogy mit akarnak, és mit nem akarnak. Igaz, nemcsak a budapesti olimpia, hanem Paks II. és a Városliget ügyében sem kíváncsiak az emberek véleményére.
(Forrás: rtl.hu)
Elkészültek azok az számítások, hogy „tokkal-vonóval” mennyibe is került végül a riói olimpia. A Világgazdaság ismertette a bostoni Smith College számításait, amely szerint a most augusztusban megrendezett sportesemény szervezési költségei elérhették a 15 milliárd dollárt (kb.: 4200 milliárd forintot). Azon felül, hogy ez az összeg 4 milliárd dollárral több mint amennyit egy évvel ezelőtt becsültek, a bevételek rendkívüli módon elmaradtak az előzetesen vártaktól. A jegyeladásokból, a szponzorációból, a játékokhoz közvetlenül kapcsolódó kereskedelmi forgalomból és a televíziós közvetítésekből csupán 3,5-4 milliárd folyt be: mindez azt jelenti tehát, hogy mintegy 10 milliárd dolláros veszteséget kell elkönyvelnie a szervezőknek.
Ez a hatalmas deficit nem meglepő annak fényében, hogy 1960 óta az olimpiák döntő része gazdaságilag veszteséges vállalkozás volt. A következő olimpia Tokióban lesz, és ott is azzal a problémával szembesültek a rendezők, hogy az költségek rendkívüli módon elszálltak. Eredetileg Japán 6 millió euró szervezési költséggel számolt, jelenleg viszont már úgy taksálják, hogy a végső összeg akár elérheti a 26 milliárd eurót is (kb.: 8000 milliárd forint)
Összehasonlításul: a budapesti olimpiai projekt hivatalos, a Pricewaterhouse Coopers (PwC) tanácsadó cég által készített megvalósíthatósági tanulmánya szerint a magyar olimpia teljes költsége 774 milliárd forint lenne. Ez az összeg azonban igen messze lehet a valós költségektől, hiszen ebben még nincsen benne egy sor egyéb, például infrastruktúrafejlesztéssel kapcsolatos kiadás. Az mindenesetre látszik, hogy jóval kevesebb pénzből készülünk megrendezni egy világeseményt, ami egyrészt lehet dicséretes (mégsem annyi pénzt dobunk ki az ablakon költünk), viszont kérdéses, hogy akkor, milyen színvonalat sikerül majd produkálni a korábbi olimpiákhoz képest. Ha esetleg nem nyernénk el a rendezés jogát, akkor sem lehet azt mondani hogy legalább nem vesztettünk semmit: csak maga a nevezés a megrendezésért 19 milliárd forintba kerül.
Már most lopnak vele
Ahhoz képest, hogy a pályázatról csak jövő szeptemberben döntenek, a magyar szervezők, elég gyanús körülmények közepette, már elköltöttek legalább hétmilliárd forintot. Korábban már összegyűjtöttük (pl.: itt) mindazokat a korrupciógyanús ügyleteket, amelyek a budapesti olimpia körül vannak.
Forrás: rtl.hu
A legújabban a Magyar Nemzet szúrt ki egy újabb igen komoly tételt: a Budapest 2024 Nonprofit Zrt. hirdetménye szerint a Társadalmi párbeszéd az olimpiáért kommunikációs kampány 2017. évi stratégiájának kialakításáért, rendezvények megvalósításáért, kommunikációs kampány megtervezéséért és lebonyolításáért lehet pályázni. Ugyanezt a közbeszerzést egyszer már kiírta a szervezet az idei évre is. A pályázatot augusztusban nyerte el két cég, a Media Insight Médiaügynökség Kft. és a Ferencváros labdarúgócsapata vezérigazgatójának, Orosz Pálnak a cége, a Humán Telex Reklám Tanácsadó és Szolgáltató Kft. Akkor 900 millió forint keretösszegről szólt a szerződés, négy és fél hónapra. Ugyanez a pályázat tizenkét hónapra számolva jövőre akár 2,5 milliárd forint is lehet.
Megkérdezni erről az embereket esetleg?
Pár héttel azelőtt, hogy Róma is kiszállt a 2024-es olimpia megrendezéséért vívott versenyből, Erdélyi Katalin, az Átlátszó újságírója országos népszavazási kezdeményezést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottságnak. Az NVB többsége végül úgy döntött, hogy a kérdés nem hitelesíthető, mert az részben az országgyűlés hatáskörébe tartozó szervezetalakítási kérdéseket érint, valamint nem felel meg a választópolgári egyértelműségnek, mert azt a hamis látszatot kelti, mintha a törvény visszavonása a pályázat visszavonását jelentené, megakadályozná az olimpia rendezését.
Jelenleg tehát úgy áll a helyzet, hogy a szélesebb közvélemény nem nyilváníthat véleményt a magyar költségvetés következő évtizedét meghatározó projektről. A 444.hu hívta fel rá a figyelmet, hogy a helyzet erősen hasonlít ahhoz, amikor Magyarország bevállalta a világkiállítás megrendezését 25 éve. (Ami ugye jóval kevesebb anyagi ráfordítást igényelt, mint egy esetleges olimpia megrendezése). Akkor Orbán Viktor felállt a parlamentben és Kornai Jánosra hivatkozva azt mondta:
Azok a kormányzati tisztségviselők, bizottsági tagok, minisztériumi biztosok, akik az előterjesztésért felelősséget vállalnak, ajánlják fel jelzálogként személyes vagyonukat: öröklakásukat, nyaralójukat, autójukat, műtárgyaikat. Maguk döntsék el, hogy személyes tulajdonukból mit vonnak ki a jelzálogként felajánlott vagyon alól, de legyen nyilvánvaló, hogy amit felajánlanak, az valóban sokat jelent a számukra. Nem a várható befektetéshez képest legyen nagy ez az érték, hisz annak nyilvánvalóan csupán csekély töredéke lehet, de foglalja magában az előterjesztető személyek eddig végzett munkája gyümölcsének számottevő részét. A világkiállításról szóló törvény helyezze kilátásba azok bőkezű megjutalmazását, akik a javaslatot készítették, feltéve, hogy a kiállítás az ígért eredménnyel jár. Ugyanez a törvény írja elő a jelzálog maradéktalan érvényesítését, amennyiben a kiállítás anyagi kudarccal végződik. Előre biztosítani kell az alkalmas szükséglakásokat, ahová az előterjesztés készítői kudarc esetén átköltözhetnek.
Jelenlegi miniszterelnökünk nem csak ezért nem viselkedik egyenesen: emlékezhetünk arra is, hogy Orbán ellenzékben még arról beszélt „az emberektől elvehetetlen jog, hogy bizonyos kérdésekben közvetlenül mondják meg, hogy mit akarnak, és mit nem akarnak”. Úgy látszik, hogy amióta a Fidesz kormányon van, igenis el lehet venni az emberektől ezt a jogot: minden jel arra mutat, hogy sem az olimpiáról, sem a Városligetről, sem pedig Paks II.-ről még véletlenül sem lesz semmilyen referendum.
Népszavazás hiányában csak a közvélemény-kutató cégekre hagyatkozhatunk. A Publicus idén augusztusban végzett mérést, e szerint a megkérdezetteknek csak 45 százaléka támogatja az olimpiát, 35 százaléka határozottan nem akarja, 15 százaléka pedig inkább nem támogatja. A megkérdezettek háromnegyede szerint továbbá az olimpia túl sokba kerülne, és a pénzt másra kellene költeni, míg kétharmad szerint az ország egyszerűen túl szegény az olimpia megrendezéséhez.
Csak a fideszes oligarchiáknak lenne jó az egész
Már a 2017-es úszó-világbajnokság példáján keresztül is valószínűsíthetjük, hogy egy budapesti olimpia esetén vagy Garancsi István, vagy Mészáros Lőrinc még több stadiont, sportcsarnokot, vagy éppen lakóparkot építhet majd fel a rendezés ürügyén. Egy budapesti olimpia rengeteg elnyerhető pályázatot, azaz megszámlálhatatlanul sok pénzt is jelenthet majd Orbán oligarcháinak.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2017 szeptemberében, limai kongresszusán választja majd ki a 2024-es rendezőt. (Már csak Párizs, Los Angeles és Budapest van versenyben. Róma visszavonta a pályázatát, többek között anyagi okokra hivatkozva.) Ahogy korábban is írtuk: pusztán presztízsből ugyanis nincs értelme kockáztatni a költségvetési stabilitást (és vele az EU-s forrásokat), sokkal jobb helye is lehet azoknak az ezermilliárdoknak. Csak akkor éri meg a projekt, ha biztosan megtérül, ennek azonban kicsi az esélye. Félő, hogy a létesítmények Athénhoz hasonlóan Budapesten is idővel lerobbannának és üresen állnának, ez pedig korántsem nevezhető költséghatékonynak.
