Váratlan, egyben elsöprő győzelmet aratott Donald Trump az Egyesült Államok elnökválasztásán, rácáfolva az előzetes várakozásokra, közvélemény-kutatókra, modellezőkre, és big data mágusokra. Hivatalba lépésével egy új korszak veszi kezdetét, és nem csak az Egyesült Államokban. Hogy 2017 elejétől mire kell számítanunk, nehéz megmondani, hiszen Trump kampányát végig a botrányok és a kiszámíthatatlanság jellemezte, nyilatkozatai miatt pedig nemcsak Amerikában kell aggódni, de Európa vezetőinek is résen kell lenniük.
Bár Trump győzelme sokak számára sokkoló és meglepő, nem szabad elfelejteni, hogy idén Nagy-Britanniában hasonló forgatókönyv valósult meg a Brexit-népszavazás során: mindenki azzal számolt, hogy a britek nemet mondanak a kilépésre, erre jött a döbbenet, hogy mégis az igenek kerültek többségbe. A Brexit és Donald Trump megválasztása egyértelműen beleillik egy olyan sorba, amely jelentős változásokat vetít előre a világ értékrendjében, mivel a populizmus és szélsőséges elemek térnyerése új szakaszba lépett.
Donald Trump a 45. elnök
Az USA megválasztott, 45. elnöke Donald Trump milliárdos üzletember, médiaguru lesz. A világ egy része döbbenten vette tudomásul, hogy az esélytelennek tartott Trump viszonylag könnyedén hozta a választást, hiszen nagyon kevés olyan közvélemény-kutatás és modellszámítás volt, ami a republikánus jelöltet hozta ki győztesnek. Trump győzelme egyértelműen a közvélemény-kutatók hatalmas veresége, mivel akkora pofont kaptak, hogy a fal adta a másikat. De a demokrata pártnak is újra kell gondolnia stratégiáját, hiszen nem csak az elnökválasztást bukták el, hanem a szenátusban és képviselőházban is kisebbségben lesznek, így a következő 4 év politikájába kevés beleszólásuk lesz.
Hogy Donald Trump elnökké választása mit hoz, egyelőre nem lehet megmondani. A gyors piaci pánik hamar elcsitult, miután Trump győzelmi beszéde a vártnál is mérsékeltebbre sikerült, mindenesetre a kiszámíthatatlanság senkinek sem jó, sem az USA-ban, sem azon kívül. A következő pár hónapban volatilis időszak elé nézünk, januárban pedig elkezd körvonalazódni, hogy Trump betartja ígéreteit, és valóban aggódni kell, vagy jóval mérsékeltebb elnöke lesz az USA-nak, mint amilyen képet lefestett magáról a kampány során.
Kép forrása: The Sun (nem a végleges mutató térkép, de itt már eldőlt az elnökválasztás kimenetele)
A populizmus diadala
Fontos leszögezni, hogy nem volt jó jelöltje egyik pártnak sem. Ezt a népszerűségi felmérések is alátámasztották, gyakorlatilag soha korábban nem volt két ennyire népszerűtlen jelölt az USA történelmében. Miközben a választók egy része Trumpot egy alkalmatlan félőrültnek tartotta, addig Hillary Clintonban egy az elnökségbe erősen ragaszkodó, elvtelen, a kisemberek problémáit meg nem értő politikust látott. Végül Clinton vesztét tényleg az okozta, hogy alsó-középosztálybeli emberek problémáit nem értette meg, kampányában arra nem tudott kellő választ adni. Ennek köszönhetően pedig elvesztette például azt a „rozsdavidéket”, amely korábban a demokrata párt bázisának számított.
A pénzügyi válság és globalizmus vesztese egyértelműen a középosztály, problémájukkal pedig nem foglalkozott a washingtoni elit, ezért az új ideológiai elemek erősödtek meg az Egyesült Államokban. Hillary Clintont például Bernie Sanders úgy tudta megszorongatni párton belül, hogy olyan szocialista baloldali politikát hirdetett, amelyet korábban minden párt támogatói elutasítottak.
Donald Trump pedig egyértelműen ezeknek a kisembereknek a problémáira épített, megidézve a populizmus fegyvertárát. A „Make Amarica great again!” szlogen sokak számára kecsegtető lehet, de Trump kampánya során végig megragadt a szlogenek szintjén. Arra nem adott választ, hogy a lerobbant ipari vidékeket hogyan támasztja fel egy globális gazdasági környezetben. Hasonlóan sok európai populistához Trump is nekiment a migránsoknak, azt hangoztatva, hogy a bevándorlók elveszik az amerikaiak munkáját. A választási eredményt látva pedig az amerikai választók vevők voltak ezekre a hangokra, miközben az úgynevezett „establishment”-ből végleg elegük lett, hiszen nemcsak Clinton bukott el, hanem a republikánus versengés során a párt elitjébe tartozó jelöltaspiránsok is.
A hazai politika szempontjából nehéz megítélni Trump győzelmét. Mivel a Fidesz és republikánus párt egy pártcsaládba tartozik, azzal lehet számolni, hogy kevesebb kritika fogja érni az Orbán-rezsimet, azonban nem szabad elfeledni, hogy az elmúlt években nemcsak demokrata oldalról, hanem neves republikánus politikusok is támadták a Fidesz intézkedéseit.
Trump eddigi nyilatkozataiból annyi lehet leszűrni, hogy kevesebb figyelmet akar szentelni Európára, azonban ez könnyen visszaüthet, hiszen az amerikai érdekszféra visszaszorulásával az amerikai cégek és háztartások járnának rosszul, amibe könnyen belebukhatna 2020-ban.
Változás a világban
A összkép azért nem ennyire egyszerű. A Brexit, a szélsőséges pártok megerősödése és Trump győzelme egyértelműen abba az irányba mutat, hogy válságban van a világ. A gazdasági válság után az emberek bizalma megrendült a hagyományos demokráciákban, és ebben nagy szerepe volt annak a politikai elitnek, amelyre nemcsak a korrupció jellemző, hanem az is, hogy a rengeteg tanácsadó, és szakértő ellenére képtelen átlátni a kisemberek, a középosztály problémáit. Az emberek egy részének pedig elege lett a politikai háttéralkukból, a lobbisták nyomulásából, abból hogy a politikai elit nem foglalkozik a gondjaikkal, és hiába tűnik úgy, hogy a világgazdaság kilábalt a 2008-as összeomlásból, valójában a válság több tízmillió vesztese nem él abban a jólétben, mint a válság előtt. A szélsőséges elemeknek kiváló kapaszkodópontot ad a csalódott emberek tömege, ezt pedig tovább súlyosbítja az idegenellenességre épülő retorika, amely nemcsak Európában, hanem Trump kampányában is központi szerepet kapott. Sokak dühösök a politikai elitre, dühből szavaznak, ennek eredményét tapasztalhattuk júniusban és most novemberben is. Többségük pedig meg sem próbál informálódni a tényszerű dolgokkal kapcsolatban, mert minden hitüket elvesztették a politikai vezetőkben.
Mindez persze nem jelenti a liberális demokráciák végét, azonban a hagyományos politikai elitnek át kell értékelni eddigi teljesítményét, mert az eredményeket egyértelműen azt mutatják, hogy az emberek ki vannak éhezve a változásra. Olyan időszakot élünk, amikor a populizmussal könnyen megvehetőek/becsaphatóak ezek az emberek, így a demokratikus alapelveket valló politikusnak lépniük kell, ha nem akarják, hogy még rosszabbra forduljon a helyzet.
Brexit, Trump, Le Pen?
Nagy-Britanniában a népszavazás során az Unióellenes politikusok könnyen be tudták csapni a kevésbé tájékozott választókat, hogy a kelet-európai migránsok elveszik a munkájukat, elérve, hogy kiszavazzák magukat az Unióból.
Donald Trump is el tudta hitetni az alsó-középosztály tagjaival, hogy Amerikát ismét naggyá teszi, a bajba jutott embereknek pedig lesz tisztességes munkájuk, és megakadályozza, hogy a bevándorlók elvegyék a munkájukat. Hogy ezt hogyan fogja megvalósítani, nem tudni, a változásra vágyó emberek azonban hittek szavainak.
Trump komoly védővámokat és adókat helyezett kilátásba, megakadályozva, hogy az amerikai cégek kivigyék a termelést az országból, valójába viszont nehéz elképzelni, hogy ezt hogyan tudná keresztülvinni a Kongresszuson és a lobbisták gyűrűjében. Valójában nehéz megítélni azt, hogy Trump hogyan tudná feléleszteni a tradicionális ipart egy olyan országban, ahol az innovációk, a K+F és a technológiai szektor térnyerése dominál.
A következő nagyobb választás Franciaországban lesz. 2017-ben ott elnökválasztás lesz, és a jelenlegi sormintába beleillik, hogy Marine Le Pen behúzza az elnöki pozíciót, mivel a francia embereknek elegük van sok mindenből - elsősorban a gazdasági problémákból és migrációból. Az Unió számára ez még nagyobb sokk lenne, mint a britek kiválása, hiszen Franciaország az EU második legfontosabb országa, élén egy szélsőséges vezetővel pedig akkora felzúdulást hozna, ami a közösség végét is jelenthetné mostani formájában.
Európában azonban még nagyobb egységre van szükség, hiszen Donald Trump eddigi nyilatkozatai alapján azzal kell számolni, hogy az USA kevesebb figyelmet fog szentelni Európára, Kelet-Európa pedig könnyen a Putyin-féle Oroszország játszóterévé válhat. Pár hónap múlva minden kiderül.
