Tanulságosak a Tárki által készített Társadalmi Riport című szociológiai kiadványában a magyar gazdaság szerkezetével foglalkozó fejezetek is. A legnagyobb probléma, hogy hiányoznak a gazdaság gerincét és húzóerejét képező erős hazai tulajdonú közép- és nagyvállalatok. A kutatók szerint a felemelkedéshez intézményi reformokra, adócsökkentésre és a háztartások, valamint a gazdaság magyar szereplőinek bővülésére van szükség.
(A két részes sorozat első része itt olvasható)
Gazdaság
Magyarországon sok furcsaságot találunk a gazdasági adatokban: pikáns például az az adat, hogy az elmúlt évek „Nem leszünk gyarmat” jelszava ellenére, nálunk messze a legnagyobb a külföldi vállalatok termelékenységi előnye a hazaiakkal szemben. A nagyjából háromszoros termelékenységi különbség magasabb, mint bármelyik másik európai országban.
A hazai tulajdonú cégek termelékenysége látványosan alacsonyabb a külföldiekhez képest
forrás: Tárki
A különbség még a környező országokéhoz képest is szembeötlő. A legnagyobb probléma, hogy hiányoznak a gazdaság gerincét és húzóerejét képező erős hazai tulajdonú közép- és nagyvállalatok. Belföldi tulajdonban az alacsony termelékenységű és növekedésre gyakran képtelen kis- és mikrovállalatok dominálnak. Míg a 2000-es években a rendkívül magas hitelkamatok, a magas államháztartási hiány miatti pénzpiaci turbulenciák okoztak problémát a gazdaságban, addig 2010 után a kormány piaci beavatkozásai, a piacok és a vagyonok politikai alapú újraelosztása rontotta a vállalatok növekedési kedvét.
A termelékenységben, még a külföldi cégekkel együtt is, nagyon le vagyunk maradva a nyugattól. Bár munkaórában verjük a nyugati országokat, összességében a magyar munkaerő kevésbé hatékony, egy óra alatt kevesebb hozzáadott értéket termel a nyugati munkaerőhöz képest. Ez többek között a relatíve alacsony képzettségű munkaerő miatt van, ami így az alacsonyabb prosperitással kecsegtető „összeszerelő üzemeket” tudja csak bevonzani Magyarországra. Ellenben a magasabb színvonalú munkaerő jobb minőségű, magasabb bérekkel kecsegtető munkahelyeket csábítana az országba.
A munkaerő-piaci probléma látványos tünete, hogy „kinyílt az olló”, azaz jelenleg egyszerre van munkaerőhiány és munkanélküliség. A képzetlen, munkanélküli réteget csak az oktatással lehetne integrálni a munkaerőpiacra. Ez nem csak egy jól hangzó toposz, rengeteg esettanulmány alátámasztja, hogy a humán tőkébe való befektetés, sokszorosan megtérül a befektető ország számára. Sajnos az oktatásba azonban épphogy évről- évre kevesebb állami forrás jut.
A termelékenység, a kiszámítható jog- és adórendszerrel karöltve, hatással van a versenyképességünkre is. Sajnos ebben is nagyon hátul vagyunk, utóbbi időben visszaesés figyelhető meg.
További gátja a vállalatok növekedésének a kiterjedt feketegazdaság. A szürke-fekete gazdaság elsősorban a kisvállalatok körében terjedt el, ami gátját képezi a vállalati méret növekedésének. Kétségtelen, hogy a magyarországi adók szintje messze meghaladják az európai versenytársak adóterhelését, ami különösen igaz a béreket terhelő adók esetében, ezért nagy a kísértés az adózás elkerülésére. Érdekes pont még a szakszervezetek és érdekvédelmi csoportok hiánya. Ezen szervezeteknek Nyugat-Európában komoly súlya van a bérekről szóló vitákban, ám nálunk szinte észrevehetetlenek. Nem véletlen, hogy például az itthon működő kereskedelmi cégek arányaiban kevesebbet költenek bérköltségekre, mint a nyugat-európaiak.
A kutatók szerint a felemelkedéshez intézményi reformokra, adócsökkentésre és a háztartások, valamint a gazdaság magyar szereplőinek bővülésére van szükség. Alapvetően nem az a baj, hogy a nemzetközi cégek kizsákmányolják vagy „összeszerelő üzemnek” tekintik az országot, hanem az, hogy a magyar vállalkozások nem fejlődnek kellőképpen ahhoz, hogy fel tudják venni a versenyt a modern technológiával és termelési kultúrával.
Korrupció
A Tárki kutatói vizsgálták még a korrupció jelenségét is. Azt találták, hogy nemzetközi összehasonlításban a magyar közbeszerzések körében a versenyerősség kirívóan alacsony, viszont a korrupciós kockázatok kirívóan magas szintjén vannak. Ezen túl mindkét mutató esetében negatív tendenciákat figyelhető meg a 2009-2015 közötti időszakban: a vizsgált hét év alatt a gyengülő versenyt erősödő korrupciós kockázatok kísérték. A negatív tendencia egy 2011-es törvénymódosítással kezdődött, amely nagyban csökkentette a közbeszerzések átláthatóságát.
forrás: Tárki
Persze jó kérdés, hogy mit is várhatunk egy olyan kormánytól, amelynek tagjai kimondottan nem hisznek olyan „liberális humbugban”, mint a verseny. Az idei tanulmánykötetet egyébként a kormány a következőképpen kommentálta:
„A Társadalmi riport 2016 tanulmánykötet kutatási eredményei, elemzései alapvetően megerősítik, hogy az elmúlt években társadalompolitikai fordulat történt, és pozitív változások indultak meg Magyarországon” – Czibere Károly államtitkár szavait mi azonban inkább nem kommentálnánk.