2017. január elsejétől az állam minden települési önkormányzattól átvette az iskolák fenntartási és működtetési feladatait. Azon felül, hogy a totális államosítás után immáron tényleg minden felelősség az államot terheli (legyen szó hiányzó iskolakrétáról, vagy elmaradó tanári fizetésekről), erősen kérdéses, hogy a „reform” beválik-e, főleg úgy, hogy az Emberi Erőforrások Minisztérium (Emmi) által közölt felmérés szerint a magyar lakosság még közepesnél is gyengébbre értékelte az oktatás minőségét, illetve a megkérdezettek 54 százaléka csak elégtelent, illetve elégségest adott a Klik munkájára 2016 őszének első hónapjában.
A Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta gyökeresen átalakította a magyar oktatási rendszert, az eredményesség azonban erősen kérdéses. Erről árulkodik a 2016-os PISA-felmérés is, amely súlyos hiányosságokra mutatott rá mind a rendszer, mind a tanulók teljesítménye kapcsán.
A PISA-teszt keretében 72 országban vizsgálták a diákok kompetenciáit. A számok lesújtóak: a magyar diákok eredményei három év alatt, 2012-höz képest átlagosan 17 ponttal lettek rosszabbak természettudományból. Szövegértésből is majdnem ekkora, 15 pontos a visszaesés. Minden területen bőven az OECD-országok átlaga alatt vagyunk.
Palkovics László a napokban elég érdekes megállapításokat tett a Pisa-teszt eredményeivel kapcsolatban. Meglátása szerint „a mérés fontos tanulsága az is, hogy az eredmények mennyire erősen függenek a családi háttértől, tehát a jó és méltányos oktatáshoz való hozzáférésen is javítani kell. [...] nagyon magas azon gyerekek aránya, akik azért nem jól teljesítenek a méréseken, mert a családi háttérindexük alacsony. Vagyis ezekben a családokban nem a tanulás az első”.
Totális államosítás a közoktatásban
Az oktatási modell és a 2012-ben elfogadott Nemzeti Alaptanterv konzervatív elemeket tartalmaz módszerekben és elvekben egyaránt. A hangsúly a tananyagon van, míg a gyerekek egyéni kompetenciái háttérbe szorulnak. A kormány az átalakítást azzal kezdte, hogy kivette az önkormányzatok hatásköréből az iskolák működtetését és az ehhez szükséges forrásokat. Az iskolák felett megnövelték a közigazgatási kontrollt és óriási centralizációba kezdtek, ami végül Klebelsberg Intézetfenntartó Központ néven vált a központosítás csúcsává, illetve egyben a legnagyobb problémaforrásává is.
A Klik rendszeresen forráshiánnyal és adósságokkal küszködő szervezet, amelynek a vezetése is hagy némi kívánnivalót maga után, vezetői ugyanis sorra buknak meg, főként alkalmatlanságuk miatt.
A kormány 2016 nyarán végül úgy döntött, átszervezésekre kerül sor, amit Palkovics László oktatási államtitkár jelentett be: egy nagy központi szerv helyett 58 tankerületi központot hoznak létre az alaposság és hatékonyság ígéretével, továbbá megígérik, hogy decentralizálják az oktatást, a tankerületi tanácsokban pedig olyan személyek kaphatnak helyet, akiknek „az iskola a fontos” (tehát felmerül a kérdés, hogy eddig mégis, kik kaptak helyet a Klik-ben).
Decentralizációs ígéretek ide vagy oda, 2017 január elsejétől az állam minden települési önkormányzattól átvette az iskolák fenntartási és működtetési feladatait. Az átadás-átvételről szóló megállapodásokat a működtető települési önkormányzatoknak és a tankerületi központoknak 2016. december 15-éig kellett megkötniük. A működtetői feladatok átvételével teljes egészében az állam vállalja a felelősséget az intézményekért.
Ahogy azonban az lenni szokott, az átadás-átvétel nem ment annyira simán. A Magyar Nemzet hívta fel a figyelmet a problémára, hogy mivel a Klebelsberg Központ nem módosította még több iskola technikai dolgozónak a szerződését, azok csak késve juthatnak hozzá januári fizetésükhöz. Az eddig önkormányzati dolgozónak számító takarítók, portások, gondnokok vagy karbantartók január elsejétől a Klebelsberg Központ alkalmazottai, de jó részükkel még nem kötött szerződést az intézményfenntartó.
Hogyan látja a magyar lakosság az eddigi oktatási reformokat?
Egyelőre nem tudhatjuk, hogy milyen következményekkel fog járni az, hogy immáron az összes önkormányzati iskola állami kezekbe került, de azt Emberi Erőforrások Minisztériuma által közölt felmérésből tudhatjuk, hogy az Orbán-kormány eddigi oktatási eredményeivel egyáltalán nem elégedett magyar lakosság. A megkérdezettek egy egytől ötig terjedő skálán a köznevelést átlagosan csak 2,72-ra értékelték még tavaly szeptemberben.
Ennél is lesújtóbban értékelték a megkérdezettek az akkor még Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) néven ismert, azóta Klebelsberg Központtá avanzsált állami szervezet tevékenységét. Majd 54 százalékuk ugyanis csak elégtelent, illetve elégségest adott a Klik munkájára az ősz első hónapjában, míg további 24,6 százalék is csak közepest.
A rendkívül rossz eredmények egyik lehetséges okozója a pocsék egyen-tankönyvek
A kormány államosította a tankönyvpiacot, és folyamatban van a tankönyvkiadás piacának államosítása is. A „kísérleti” tankönyvek pocsék minőséget képviselnek, hemzsegnek a hibáktól, tovább mind tartalmilag, mind politikailag megkérdőjelezhető információkkal vannak tele, vagy éppenséggel fontos részek hiányoznak belőlük teljesen. A tankönyvekben található tartalmak sorozatos botrányok forrásai. Ráadásul a javítások főként Uniós pénzekből zajlanak.
Balog Zoltán, Emmi miniszter az év elején tett ígéretet arra, hogy dolgoznak a problémák megoldásán, és terveik szerint színesíteni fogják a tankönyvpiacot a következő években.
Az oktatásban végbement változtatások után, ahogy Ceglédi Zoltán politológus is felhívta a figyelmet, mostantól nincs kire fogni, ha valami gond lesz az iskolákban, hiszen „Hogy is állunk? Az állam által előírt, kötelező tankönyvekből a kötelező, állami alaptanterv mentén az állam által minősített és rövid pórázra fogott pedagógusok az állami kinevezett tankerületi vezetők és állami kinevezett iskolaigazgatók keze alatt fognak dolgozni az állam által átvett iskolákban […] . Ha nincs kréta, ha funkcionális analfabétákat képeznek, ha lemaradunk a nemzetközi versenyben, ha penészes a fal, kidőlt a kerítés, visszaköpi a szennyet a vécé, nincs tornaterem, nem bírja el a gyerek az iskolatáskát - minden Orbán Viktor hibája lesz. Kérte, követelte, kikényszerítette, elvette. Rajta fog száradni”.
Merrefelé kéne menni az oktatásban?
A jelenlegi magyar standardizált oktatási rendszer hosszú távú károkozása felbecsülhetetlen. Mi lehet a megoldás? Vekerdy Tamás pszichológus szerint káros az egységesítés, a differenciálásban rejlik a megoldás, ahogy az a környező országokban is működik, akik mind lehagytak minket. Rendkívül nagy probléma, hogy le vagyunk maradva a digitalizáció területén, a gyerekek kizárólag elavult technológiákkal ismerkednek meg az iskolaéveik alatt, a forráskivonások ugyanis valahogy mindig az oktatást érintik elsősorban.
A szakember így foglalja össze tapasztalatait: „a diktatúrák gondolkodnak tantervközpontú oktatásban, a demokráciák gyerekközpontú iskolát csinálnak”. Márpedig a Fidesz mindenáron ragaszkodik az általa jónak tartott rendszerhez, és a Nemzeti Alaptanterv pontjaihoz a nyilvánvaló hibák ellenére.
