Az utóbbi hónapokban mind a baloldal, mind pedig a Jobbik olyan javaslatokkal állt elő, amelyek a legvagyonosabb társadalmi rétegeteket adóztatnák meg. A „fizessenek a gazdagok” szlogen nem 2017 politikai terméke, hiszen már a 2010-es kormányváltás előtt is megpróbálkozott a Bajnai-kormány a vagyonadó bevezetésével, ez azonban elvérzett az Alkotmánybíróság előtt.
Az adórendszer kialakítása során mindig is az egyik legnagyobb dilemmát az igazságosság kérdése jelentette. Ezt a legtöbb országban progresszív jövedelemadóval és vagyonadóval oldják meg. A politikai pártok között azonban sosem volt egyetértés abban, hogy kiket, és milyen mértékben kell megadóztatni: a balliberális oldalon a szolidaritást tartják fontosnak, míg jobboldalon úgy gondolják, a vagyonosabbak megadóztatása bünteti a tehetséget.
Magyarországon 2010 után az adórendszert úgy alakították át, hogy az inkább a vagyonosabbaknak kedvezett, a kieső bevételeket pedig különadók útján próbálta meg kitermelni a kormány. Ezek egy része azonban elvérzett az Európai Bizottság előtt.
Fizessenek a gazdagok?
Nagy vihart kavart Thomas Piketty Tőke a 21. században című könyve, amelynek egyik fő állítása az volt, hogy a kapitalizmus elkerülhetetlen eredménye a társadalmi rétegek közötti egyenlőtlenségeket növekedése. Közgazdászok között azóta sincs egyetértés abban, hogy mennyire helytálló Piketty és csapatának állítása, a legtöbb országban azonban egyre nagyobb társadalmi vita alakult ki arról, hogy hogyan lehetne csökkenteni a jövedelmi különbségeket.
Magyarországon az újraelosztási kérdések sokáig háttérbe szorultak a korrupciós témákkal szemben. Az utóbbi időben azonban az ellenzék visszahozta a közbeszédbe a témát. Mind az MSZP, mind a Jobbik előállt a vagyonadó ötletével az elmúlt hónapokban, a kampányban pedig ismét fontos szerepe lesz, amennyiben a Fidesz nem dobja le a „rezsicsökkentés atombombát”. 2014-ben pont a rezsicsökkentés kommunikálása jelentett nehézséget az ellenzéki pártok számára, mivel arányaiban hiába csökkent nagyobb mértékben a gazdagok számlája, összességében a szegényebb társadalmi csoportok terhei is csökkentek. A Fidesznek ráadásul ezt könnyen eladható történettel sikerült véghezvinnie, az ellenzék kezéből pedig kivettek egy fontos témát.
A választások után azonban a Fidesz nem folytatta a rezsicsökkentést, és a Varga Mihály által belengetett egykulcsos adó is megtorpant. A társadalmi egyenlőtlenségekről szóló vitában emiatt az ellenzék mozgástere is megnőtt, nem véletlen, hogy 2017 elején mind az MSZP, mind a Jobbik előállt a maga ötletével:
- Botka László javaslata szerint azoknak kellene többet fizetniük, akiknek a havi jövedelme meghaladja az 1 millió forintot, 100 milliónál több vagyonnal rendelkeznek, vagy 100 hektárnál több földterületet birtokolnak.
- A Jobbik ezzel szemben egy visszamenőleges hatályú törvényt vezetne be, amely alapján azokat adóztatnák meg, akiknek az évi vagyongyarapodása 2002-től kezdődően meghaladta az év 300 millió forintot. A Jobbik a „földesúr-adóval” az oligarchákat és korrupt politikusokat célozza meg.
A Jobbik javaslatának azonban az a legnagyobb problémája, hogy a „földesúr-adó” nem szól másról, mint a korrupt politikusok és oligarchák megregulázásáról, mégis összemossák az újraelosztás kérdésével. Ez pedig ismét a populizmus útjára tereli az amúgy fontos kérdéskört. Botka László javaslatának fő problémája, hogy felületes és nincs kidolgozva, így nehéz komolyan venni. Ráadásul a Jobbik javaslatához hasonlóan ez is inkább a szavazatmaximalizálásról szól, mintsem egy komoly szakpolitikai vitáról. Botka javaslata annyiban előrelépésnek számít az MSZP korábbi terveihez képest, hogy a középosztály alsó és középső rétegeit már nem érintené az adóemelés.
A vagyonadónak már most is létezik több formája Magyarországon, helyi szinten létezik ingatlanadó, és a tőkejövedelem is meg van adóztatva (például kamatjövedelem vagy részvényárfolyam nyereség). A tőkejövedelem megadóztatást azért fontos kiemelni, mert a legvagyonosabb csoportok bevétele már nem bérjövedelemből, hanem tőkejövedelemből ered. Ennek ellenére a tőkejövedelmek adókulcsának emelése rengeteg kárt okozna a magyar gazdaságnak, mert az amúgy sem túl fejlett hazai tőkepiacot még nagyobb hátrányba hozná a régiós versenytársakkal szemben.
Na de, ki gazdag Magyarországon?
Magyarországon az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy nehéz belőni, hogy ki gazdag, és ki nem. Sokak szemében már az is gazdagnak számít, akinek a havi bruttó jövedelme eléri a 400-500 ezer forintot, uniós összehasonlításban azonban ők még nagyon távol állnak a vagyonos rétegtől. A fejlettebb országokban az átlagos bruttó jövedelem három-négyszerese az itthoni átlagkeresetnek, és bérek közötti rés csak minimális mértékben csökkent az uniós csatlakozás óta.
Hogy mekkora a különbség a bérek között, arra egy 2015-ben készült elemzésünkben is kitértünk: Magyarországon a felső 5 százalék átlag nettó keresete hatalmas lemaradásban van a nyugat-európai országok felső 5 százalékához képest. De a helyzet komolyságát jól jelzi, hogy vannak olyan EU-országok, ahol az alsó 5 százalék átlagkeresete magasabb, mint az itthoni felső 5 százaléké. Tehát, akiket Magyarországon gazdagnak szokás hívni, Európa nyugati féltekén jobbára szegénynek számít.
Uniós összehasonlításban a béregyenlőtlenség is elmaradt az átlagtól, azonban abból kiindulva, hogy Magyarországon a magasabb jövedelmi kategóriába eső csoportok sem gazdagok, az alacsonyabb jövedelmi kategóriába eső csoportok kifejezetten mélyszegénységben élnek.
Nem véletlen, hogy mind a baloldal, mind a Jobbik a legvagyonosabbak rétegek megadóztatására próbál lőni, és a gazdagnak egyáltalán nem mondható középosztályt békén hagyják.
A progresszív szja kérdése
A baloldal számára is nehéz volt kommunikálni, hogy ki a gazdag, és ki nem, emiatt az 2014-es összefogás gazdaságpolitikai stratégiáját is könnyű volt bírálni, mert a progresszív adóztatás visszavezetésének a középosztály is áldozata lett volna. Az egykulcsos adó bevezetése elkapkodott lépés volt a Fidesz részéről, amely rengeteg kárt okozott az országnak, mivel olyan adóátrendezéssel finanszírozták az egykulcsos rendszert, ami hozzájárult a 2012-es recesszióhoz.
A rendszer igazságtalanságait az is alátámasztja, hogy miközben a vagyonosabb rétegek adóterhei csökkentek, a szegényebbeké emelkedtek, ami összességében a belföldi kereslet visszaeséséhez vezetett. Fontosnak tartjuk azonban azt is kiemelni, hogy a régi progresszív szja-rendszer sem volt jó, mivel a középosztály adóterhe igazságtalanul magas volt, és a rendszer azokat is a gazdagok közé sorolta, akik gazdagnak egyáltalán nem nevezhetőek. Véleményünk szerint ezért Magyarországon egy olyan kétkulcsos szja-rendszer lenne az optimális, ahol az alsó és középosztály szja-terhe a mostani 15 százalékos kulcsnál valamivel alacsonyabb, a vagyonosabb csoportoké pedig valamivel magasabb.
A vagyonadó ötlete a Fideszben is felmerült, a kormánypárt egy korábbi ötlete az volt, hogy a luxustermékekre magasabb áfa kulcsot kellene kivetni. Az uniós áfaszabályozás miatt erre azonban nincs lehetőség.
A Fidesz ötletének nagy hátránya, hogy a luxus áfakulcs alá eső termékeket külföldön olcsóbban meg tudnák vásárolni a hazai fogyasztók, így a problémára nem nyújt igazi megoldást.
A fejlettebb országokban a vagyonadó bevezetése sem jelentett problémát. A fejlett országokban GDP-arányosan 2,5-szer annyi pénzt szednek be ingatlanadóból, mint Magyarországon. A magasabb vagyonadó ráadásul nagyobb decentralizáltság mellett jött létre, így a helyi önkormányzatoknak nagyobb mozgásterük van a helyi költségvetésben.
A versenyképességi adatok ráadásul azt is alátámasztják, hogy a fejlettebb országok versenyképességét egyáltalán nem érintette a magasabb vagyonadó, vagy a progresszív adókulcs, emiatt a magyar kormánynak érdemes lenne átgondolnia, hogy hozzá kellene nyúlni a magyar adórendszerhez, mivel hiába vezettük be az egykulcsos adót, sem versenyképesebbek, sem jobban teljesítő ország nem lettünk. Véleményünk szerint az ellenzéki pártoknak a kampány során a populizmus helyett az értelmes szakmai vita medrébe kellene terelni az ügyet, mert a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése idővel egyre több feszültséghez vezethet.