Magyarország a jelenleg érvényben lévő szabályozás ellenére vesztésre áll a dohányzás frontján. Az átlagos magyar médiafogyasztó hiába szembesül naponta olyan tényekkel, hogy az EU-ban nálunk - Görögország, és Bulgária után - a harmadik legmagasabb a dohányzók aránya. Ez azt jelenti, hogy tízből közel négy ember dohányzik - sőt, az utóbbi években ez az arány még emelkedett is.
A dohányzás következtében kialakuló betegségek a három leggyakoribb halálok egyikét jelentik hazánkban. Sőt, a nőknél a légcső-, hörgő-, tüdőrák okozta halálozás aránya elérte a korábban magasan vezető emlőrák szintjét.
Ijesztő adatok, mégsem vesszük őket elég komolyan.
A jelenlegi magyarországi szabályozás - az európai trendeket figyelembe véve - a gyengébben korlátozó országok (jpg) közé sorol minket. Az Uniós államok többségében ennél jóval szigorúbb szabályozás van életben.
A szigorítást ellenző politikusok és a vendéglátótóhelyek képviselői a szabályozással szemben azt hozzák fel, hogy a számos dohányfüggő személy megfelelő munkavégzése és a magyar szórakozási kultúra elképzelhetetlen füstölés nélkül. A további szigorítás nehezítené a dohányzók munkavégzését és csökkentené a vendéglátóipar bevételeit.
A külföldi tapasztalatok ezek egyikét sem támasztják alá. A tilalom bevezetése után valóban csökkentek a vendéglátóhelyek bevételei, ám 1-3 év elteltével helyreállt a tiltás előtti állapot. Az erősebb munkahelyi korlátozást bevezető országokban - így például Japánban - sem romlott jelentősen az elvégzett munka hatékonysága.
A tilalmak bevezetése után 2-3 évvel pedig már (1-3%-os mértékben) kimutatható volt a szív- és és érrendszeri, valamint a légúti megbetegedések számának csökkenése.
Nálunk pedig évente 28000 ember hal meg a dohányzás miatt (a rákos megbetegedések harmada ezzel hozható összefüggésbe), ennek pedig kb. 10 %-a nem is szív, csupán nyeli a füstöt passzív dohányosként. Emiatt évente a GDP 1.5 - 2%-át fordítjuk a dohányzás miatt kialakult betegségek kezelésére fordított ápolási-, és gyógyszerkiadásokra.
Az ábra kattintásra megnő.
Elmondható, hogy több és fontosabb érv szól a nyilvános helyen történő dohányzás betiltása mellett. Az sem mellékes, hogy mind nemzetközileg, mind Magyarországon jelentősen megváltozott a dohányzást övező közhangulat (pdf).
A füstölgés nem “menő” többé, és a dohánygyártók imázsa számos ügy miatt, jelentősen meggyengült - így mind a dohányipar, mind a dohányzók politikai súlya, lobbi-ereje gyengült.
Bár a szabályozások kétségkívül csorbát ejtenek a dohányosok alacsonyabb rendű szabadságjogain, még nehezen kifogásolható ez a fejlemény. Hiszen az állam más téren sem engedi korlátlanul, hogy a polgárok veszélyeztessék magukat, arra pedig végképp nincs joguk, hogy másokat korlátozás nélkül veszélybe sodorjanak.
A dohányzás betiltása nyilvánvalóan indokolatlanul drasztikus lenne, de a nyilvános helyek füstmentesítése anélkül védi a nemdohányzók egészségét, hogy teljesen megfosztaná a dohányzókat a füsthöz való joguktól.
Arany középút. Kell ennél több?
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!