Ágyán József ötödik éve teszi közzé megyénkénti tanulmányait a 2015-2016-os földprivatizáció korrupciógyanús gyakorlatáról. A professzor szerint Vas megyében is a kis, családi gazdaságok helyett sokszor csak a földárverések idejére agrárvállalkozóként bejelentkező gyakran fideszközeli emberek jutottak földhöz.
Csak remélni lehet, hogy Ángyán kutatásai nem voltak hiábavalók, és nem az fog történni, hogy a nemzeti vagyont korábban állami kézben, aztán viszont hirtelenjében magánkézben biztonságban látó kormánypárt végül akadálytalanul nyomja le a fideszes privatizációt a magyar társadalom torkán.
A földforgalmi törvény (földtörvény) alapját Ángyán József dolgozta ki 2010-ben a Nemzeti Vidékstratégiában, amely még egyértelműen a kisgazdaságokat támogatta: „a tájak eltérő természeti adottságaihoz és gazdálkodási tradícióihoz alkalmazkodó, életképes mezőgazdaság az egyéni vagy családi kis- és középbirtokok meghatározó szerepére épül".
A Fidesz közeli nagyüzemi lobbicsoportok azonban 180 fokot fordítottak az Orbán-kormány vidékpolitikáján: 2012-re Ángyán pozíciójában ellehetetlenült, a kisgazdaságokra építő Vidékstratégia szerepét 2012-re a nagy-gazdasági lobbi hatására a Darányi-terv vette át, amelyben a hangsúly eltolódott a nagyüzemi termelés felé.
Ángyán József 2012-ben vesztette el hitét pártjában, ekkor hozta nyilvánosságra első, a Fidesz számára mérhetetlenül kínos jelentését, amely alapján nem csak korrupcióval vádolta a pártot, hanem tételesen bizonyította is a Fidesz-közeli nagytőkések érdekei és a kormánypárt vidékpolitikájának vezérelve közötti összefonódást.
A magánvagyon gyarapításának legegyszerűbb módja a közösség (nemzet) által generációk alatt felhalmozott vagyon megszerzése. Az állam kezelésében álló termőföld pont ilyen jószág, amely - különösen 2014-től az uniós agrártámogatási rendszernek köszönthetően - a hazai nagytőkések, a földművelést iparszerűen végző érdekeltségek figyelmének középpontjába került.
Ágyán ötödik éve teszi közzé megyénkénti tanulmányait a 2015-2016-os földprivatizáció szerinte korrupciógyanús gyakorlatáról. Mostanra az utolsó előtti egység, Vas megye adatainak a feldolgozásával is elkészült. A legfrissebb tanulmányból (amelyet az Átlátszó szemlézett) kiderül: a kis, családi gazdaságok helyett itt is sokszor csak a földárverések idejére agrárvállalkozóként.
A tanulmányban olvasható, hogy:
„„Vas megye adatai – tán a többi megyénél is határozottabban – cáfolják továbbá azokat a kormányzati állításokat is, amelyek szerint »komoly versenyben kialakult, piaci áron« jutottak a nyertesek az állami földterületekhez. A 3302 hektár elkelt megyei földterület közel 95%-a, több mint 3100 hektár ugyanis licitálás nélkül, kikiáltási áron, ráadásul az európai 10–35 mFt/ha földárak töredékéért – átlagosan alig 1 millió 390 eFt/hektárnyertes árajánlattal – került a sikeres árverezőkhöz. Valódi árverseny a területek alig 5%-ának árverésén alakult csupán ki, így az elárverezett megyei terület egészére nézve a nyertes árajánlat a kikiáltási árat csupán alig 2%-kal haladta meg”
A Vas megyei földárverések legnagyobb, politikaközeli nyertesei Ángyán József szerint az alábbi személyek és érdekeltségeik voltak:
- Horváthék(410 ha, 376 mFt): Attila, a MAGOSZ-tag Vas Megyei Gazdakörök Szövetsége, valamint a Körmend és Vidéke Gazdakör elnöke, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei alelnöke, valamint üzlettárs testvére, Sándor, Körmendről illetve Nádasdról;
- Dörr Marcus (574 ha, 890 mFt): a GSD cégcsoportban, az egyik legnagyobb, kiemelkedően nagy agrártámogatásokban részesülő, FIDESZ/kormány-közeli agrárholdingban érdekelt – Dorogi Árpáddal, Zsira volt polgármesterével és Zászlós Tiborral, az állattenyésztő szakmai szervezet, a MÁSZ befolyásos elnökével, a NAK alelnökével együtt. Dörr Marcus a multimilliárdos német nagyvállalkozónak, Helmut Martin Gsuknak a veje. Gsuk a GSD Pig Kft. alkalmazásában álló, magyarországi lakcímmel is rendelkező, ám ténylegesen Németországban, Lübeck közelében élő, büki magyar lakcíméről árverező osztrák mérnök, aki a földárverések, vagyis 2015 óta egyúttal juh- és kecsketenyésztő egyéni vállalkozó.
Ángyán több megyét is megvizsgált már, hamarosan végezni fog az összessel. Addig is a korábban már vizsgált megyék szomorú adatai „szúrópróbaszerűen”. (A 24.hu és a Greeninfo cikkei alapján)
Baranya megyében az elárverezett (8514 hektár) földterület 198 nyerteshez került, de 57 százalékát, mintegy 4900 hektárt a kormánypropagandával ellentétben nem „kis/közepes családi gazdaságok” szereztek meg, hanem 27 nagy érdekeltség. Közben a nyertesek 46 százalékának alig 600 hektár jutott.
Ebben a megyében sem azok kapták a földet, akik megművelik. A helybeli gazdálkodó családok elől a földek 83 százalékát más településen élő, tőkeerős nyertesek vitték el, de még a „helybeliek” között is vannak olyan cégtulajdonosok, akik a mezőgazdaságot hírből is alig ismerik.
Ángyán szerint Baranya megye adatai is cáfolják azokat a kormányzati állításokat, hogy „versenyben kialakult piaci áron” jutnak nyertesek állami földterületekhez. A mintegy 8500 hektárból több mint 5700 (67%) licitálás nélkül, kikiáltási áron kelt el. Valódi árverseny – ahol a nyertes árajánlat több mint 50%-kal meghaladta a kikiáltási árat – az elárverezett megyei földek töredékénél volt csak.
Heves megyében a meghirdetett 6971 hektárból 4502 hektárt árvereztek el. A föld 167 nyerteshez került, a terület több mint felét nem a kormányzati propagandában szereplő „kis/közepes családi gazdaságok”, hanem kilenc nagy érdekeltség szerezte meg. Az „alsóházi” – 20 hektár alatti területet szerző – 96 érdekeltségnek (a nyertesek csaknem 70 százaléka) csak a területek kevesebb mint egyötöde jutott.
A kormányzati állításokkal ellentétben nem volt valódi piaci verseny, a 4500 hektár csaknem 85%-a licitálás nélkül, kikiáltási áron kelt el, valódi árverseny – ahol a nyertes árajánlat több mint 50%-kal meghaladta a kikiáltási árat – a területek alig 3%-ának árverésén volt.
Tolna megyében bár az elkelt megyei földterület 153 nyertes árverezőhöz került, ám több mint 61%-át, mintegy 4.200 hektárt nem a kormánypropagandában szereplő „kis/közepes családi gazdaságok”, hanem 41 nyertes árverező tagja nevén mindössze 18 nagy – 100 hektárnál nagyobb területre nyertes árajánlatot tett – érdekeltség szerezte meg.
A programot indokló kormányzati propaganda szerint „a föld azé a helyben élő földművesé legyen, aki azt megműveli”. E megye adatai ezzel szemben azt az általános tendenciát erősítik, hogy a helybeli gazdálkodó családok elől a földek jelentős részét – e megye esetében több mint 75%-át – más településen élő, tőkeerős árverezők szerezték meg.
Korábban már sokszor foglalkozott a Ténytár a földkérdéssel, így többször is megfogalmazásra került: a termőföld még akkor is állami kézben van a legjobb helyen, ha ideig-óráig a földbérletek által a mindenkori kormány képes saját köreinek is juttatni - ez ugyanis károsítja a közvagyont, de az csak időleges. Ezekkel a döntésekkel azonban örökre elveszett - aprópénzért - az állami földvagyon. Sajnos félő, hogy a fideszes privatizációt akadálytalanul nyomja le végül a kormánypárt a magyar társadalom torkán.
