Ángyán József neve hallatán, sokaknak az „őrült” jelző jut eszükbe. Más körökben azonban egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Sokan segítségkérő levelekkel ostromolják, a gazdák már-már hősként tisztelik.
Ha egy ex-államtitkár korrupciógyanús ügyek megszellőztetésével, de bizonyíték hiányában, a levegőbe puffogtatva próbálna meg revánsot venni az őt ért sérelmek miatt, úgy valóban helytálló lenne az „őrült" jelző.
Azonban Ángyán szerepe jóval több a korrupciót kiáltó ex-hivatalnoknál. Ő ugyanis az általa felhozott vádakkal kapcsolatban nem csak bizonyítékokkal rendelkezik, de ezeket nyilvánosságra is hozza – ráadásul mindezt kormányoldalról. Nem őrült, hiszen folyamatosan hangoztatja az egyeztetés szükségességét, miközben a teljes történetnek csak egy-egy szeletét tárja fel a nagy nyilvánosság előtt.
Az idő múlásával persze egyre több, egyre kínosabb információkat szivárogtat ki a Fidesz-közeli nagytőkések és a kormánypárt vidékpolitikájának összefonódásáról, ezzel egyre nagyobb nyomás alá helyezve a kabinetet. Ez akár sikerre is viheti merész politikáját.
Jött és ment
Ángyán egyetemi tanárként, mezőgazdasági kutatóként, valamint az MTA doktoraként került kapcsolatba a Fidesszel. 2006-ban annak megyei listáján, mégis pártonkívüliként jutott a Parlamentbe. A második Orbán-kormányban a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti ügyekért felelős államtitkárává nevezte ki Orbán. A vele készült interjúban kifejti ennek mikéntjét is:
„Volt nálam egy általam írt tizenöt oldalas összeállítás arról, mi a baj vidéken, és mi a teendő. Amolyan program – önmagamnak. Átadtam neki azzal, hogy ha tetszik a kottám, próbálkozzunk meg a koncerttel. Ha nem, hívjon másik karmestert. Ez történt pénteken, és hétfőn már vissza is kaptam a kéziratot, azzal, hogy tetszik, ez lesz a programunk. Imponált, hogy láthatóan végigolvasta a szöveget, ott álltak a megjegyzései a lapszéleken a saját kézírásával.”
Ángyán tehát a kormányba kész koncepcióval érkezett, amelynek lényegi elemeit a Nemzeti vidékstratégiában fejtette ki. Két év munka után azonban, 2012 januárjában, felajánlotta lemondását, amit Orbán Viktor el is fogadott.
Ángyán pár nappal később a mellette kiálló (zöld)szervezeteknek levelet írt, amelyben kifejtette, hogy távozásának oka a vidékstratégia körül kialakult lobbiharc volt, amelynek hatására ellehetetlenült pozíciójában és munkájában egyaránt. Mára már tudjuk, a professzornak súlyos aggályai voltak a földosztás körüli pályázati rendszerrel, amely a korábbi megállapodástól – és a pályázati kiírástól – eltérően, nem a kisbirtokos helyi gazdáknak, hanem a Fidesz-közeli nagybirtokosoknak kedvezett.
Darázsfészek
Ángyán többször jelezte szándékát a miniszterelnökkel való szakmai beszélgetésre, idáig sikertelenül. Márciusban kikerült egy felvétel a mezőgazdasági bizottság ellenőrző albizottságának üléséről, ahol Ángyán konkrétumokkal támasztotta alá vádjait. Ugyanis már megnyert pályázatok ügyében mutatta ki a helyi gazdák háttérbe szorítását a Fidesz-közeli nagybirtokosokkal szemben (jegyzőkönyv itt). Azonban a kormányban nem következett semmilyen vizsgálat.
Ángyán végül áprilisban nagyinterjút adott a körülötte kialakult helyzetről, az általa csak zöldbáróknak és oligarcháknak nevezett gazdasági lobbicsoportokról:
„Az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt maffiahálózat mindent vinni akar, a földtől, az erőforrásoktól, a támogatáson át a piacig… a zsákmányszerzés útjában álltam… maffiacsaládok, spekuláns oligarchák lehetetlenítették el a munkámat… elérte ezen érdekcsoport, hogy elfogyott körülöttem a levegő.”
Az ügy ettől kezdve országosan a figyelem középpontjába került, miközben a kormányzat igyekezett ignorálni a belülről érkező vádakat. Az LMP feljelentést tett a pályázatok ügyében, ám Budai Gyula még mindig nem érezte kínosnak az ügyet. Májusra azonban beindult az MTI: egy aznap regisztrált blogfelületre, a napraforgoblogra hivatkozva próbálta elhitelteleníteni Ángyánt. Ennek erősen koncepciós támadás jellege volt.
Pár nappal később, az ügy már az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) előtt volt, május 7-én pedig Orbán Viktor válaszolt az LMP kérdésére a Parlamentben, tagadva az oligarchák létezését a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.
Vidékstratégia aka. kisbirtok vs Darányi-terv aka. nagybirtok
Annyi világosan érzékelhető, hogy a Fideszt támogató lobbicsoportokon belül, igen erősek a nagyüzemi érdekek szószólói. Ezért lehetséges, hogy a vidékstratégia még egyértelműen a kisgazdaságokat támogató szövegezése „a tájak eltérő természeti adottságaihoz és gazdálkodási tradícióihoz alkalmazkodó, életképes mezőgazdaság az egyéni vagy családi kis- és középbirtokok meghatározó szerepére épül" helyett, végül a Darányi-tervben a hangsúly már nem a kisbirtokosokon volt.
„Minden vállalkozásnak – legyen az kis-, közepes- vagy nagyüzem – megvan a maga helye és szerepe". A váltást az is szemlélteti, hogy a kormány nem vitte a Parlament elé a vidékstratégiát, helyette végül a Darányi-terv került az Országgyűlés elé.
Tény, hogy az Ángyán által képviselt, a kisbirtokosokat támogató irányzat mellett, van egy nagybirtokrendszert favorizáló irányzat is. Nyilvánvalóan mindkét útnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. A kisbirtokrendszer európai modell, amely nem csupán primer szektorként tekint a mezőgazdaságra, hanem mint a vidéki munkahelyteremtés és megtartás egy formájára. A vidéki arculat megtartásában és általánosságban a vidék elnéptelenedésének megakadályozásában látja annak szerepét.
A mezőgazdaság támogatásán keresztül tehát mára már az EU a vidékfejlesztést, illetve a földek után járó közvetlen támogatásokon keresztül, a vidéki életminőség javítását célozza. Mindennek persze ára van. Nem véletlenül költi az EU költségvetésének még mindig csaknem felét a mezőgazdaság támogatására. Ez a családi, kisvállalkozói termelési struktúra ugyanis támogatások nélkül nem fenntartható, a drága termelési költség miatt nem piacképes.
A nagyüzemi termelés ezzel szemben óriási földterületek egy kézben tartásával, kevés ember foglalkoztatásával és nagyfokú gépesítéssel magas hatásfokon képes olcsón termelni. Ugyanakkor ennek kétségtelen következménye a vidék elnéptelenedése; ez Európában tájidegen – nem úgy az amerikai típusú mezőgazdaságban. Ám ebben az elsősorban szakmai vitában – Ángyán beiktatásával, valamint a földtörvényben és a nemzeti földalapról szóló törvényben – a kormány 2010-ben kétségtelenül a kisbirtokosok pártjára állt.
Pályázatok – a tények
Annyi biztos, hogy Magyarország – a többi 2004-ben csatlakozott országhoz hasonlóan – 2013-tól csaknem száz százalékos arányban fog részesülni az EU által a földbirtoklás okán nyújtott közvetlen kifizetésekből, amelynek eredményeként igen nagy üzlet lesz földet birtokolni. Ángyán szavaival:
„Az uniós területalapú támogatás lassan nálunk is eléri a száz százalékot – ez hektáronként háromszáz euró, vagyis úgy százezer forint. Ezzel szemben a bérleti díj egy átlagos aranykorona értékű területen hektáronként huszonötezer. A különbség hetvenötezer. Vagyis ha szerzel száz hektárt, az évi hét és félmillió úgy, hogy egyetlen kapavágás sem történt. Ezer hektárnál hetvenötmillió. És a termelésből szerzett haszonról még nem beszéltünk.”
A fentiek tudatában, már könnyebben átlátható, hogy a 2010-ben a Vidékfejlesztési Minisztérium által létrehozott Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) által kiírt földbérleti pályázatok során miért is fordult 180 fokot a Fidesz mezőgazdaság-politikája. 2010-ben 65 ezer hektár állami kezelésben lévő földterület bérleti jogának 20 éves megújítása vált esedékessé, amit az NFA pályáztatással kívánt kiosztani.
A pályázati anyagba több korlátozó intézkedést is beépítettek a nagybirtokosok igényeinek kordában tartására: a 300 hektáros összeszámított felső korlát, a 20 kilométeren belüli székhely, illetve a tőkefölényt kizáró fix bérleti díj mind a kisebb gazdaságoknak kedvezett. 2011-be aztán éles belső viták alakultak ki a pályázati feltételrendszer körül, aminek – Ángyán távozásán kívül – a pályázati rendszer felhígulása is következménye lett.
A megpályázható birtokhatárt immár 1200 hektárban maximálták, a pályázatokat titkosították, a pályázók számára titoktartási kötelezettséget írtak elő, valamint a pályázatok pontrendszerében igen magas arányban (40 százalék) szubjektív szempontok kerültek. Jogorvoslati lehetőség pedig nincs – az Ángyán József által publikált Fejér megyét bemutató esettanulmány szerint.
Az NFA idén a 65 ezer hektár felét, 34 ezer hektárt pályáztat meg a fenti feltételekkel. Ezekből a pályázatokból mindeddig összesen kettő zárult le: Fejér és Borsod. Fejér megyében az 5000 hektárnyi megpályázható földterületről nyolc Fidesz-közeli érdekcsoport – köztük Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere – összesen 4256 hektáron osztozhatott, ami az összes földterület 94 százaléka (részletek a tanulmányban). Borsodban 4300 hektárra lehetett pályázni, ahol szintén a Fejérben bejáratott módszer szerint találtak gazdára a földek. Még nem kezdődött el mindenhol a földbérleti szerződések pályáztatása. 31 ezer hektár kiírása még nem történt meg. Az irány azonban – az eddigiek alapján – nyilvánvaló.
„Az oligarchák emberei ott ülnek a döntéshozók közelében, és akárcsak egy korábbi rendszerben az úgynevezett tartótisztek, utasításokat hoznak és információkat visznek.”
Mi ehhez nem is tudunk már semmit hozzátenni.
