Manapság valamennyi demokratikus állam elismeri a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogát. Annak a lehetőségét, hogy az egyes települések lakói az őket érintő kérdésekben szabadon, a központi hatalomtól függetlenül hozhassanak döntéseket. Az Európa Tanács keretében, a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájában ezzel összhangban határozták meg az önkormányzáshoz való jog európai standardjait. A közös európai keretek között azonban számos különféle megoldás alakult ki a helyi önkormányzatok alkotmányos jogállása, feladatai és rendszerük felépítése tekintetében.
Magyarország ezeket a modelleket vegyítve egy sajátos szabályozást alakított ki, a helyi önkormányzatoknak Európában egyedülálló - sokak szerint eltúlzott - önállóságot biztosított.
Itt a nyakunkon az önkormányzati reform. Ezért áttekintjük, hogy milyen a hazai helyzet. Csak hogy lássuk, mire számíthatunk.
A rendszerváltás “demokratikus eufóriájában” kialakult önkormányzati rendszer a szabadság kis köreiként tekintett az önkormányzatokra. Az 1960-as, ‘70-es években lejátszódott községi közös tanácsok felbomlását tudomásul véve (a korábbi nagyjából 1100 helyi közösség helyett) visszatért az egy önkormányzat - egy település elvéhez, így körülbelül 3200 önkormányzat alakult ki 1992-re.
Az elaprózott, egyenetlen községi szervezet kialakítása mellett azonban - szemben a hasonló szerkezetű Franciaországgal - az egyes települések feladat- és hatásköreit rendkívül széles körben határozta meg, ráadásul nem alakított ki kötelező társulási rendszert. A szabad társuláshoz való jogot önkormányzati alapjogként határozza meg az Alkotmány. A kezdeti időszakban így a társulásos együttműködés iránti hajlandóság csekély volt, amely csak a pénzügyi ösztönzők (többlettámogatások) megjelenésével erősödött.
Az 1990-es szabályozási keret, a helyi önkormányzatokról szóló törvény alapvető reformjának igénye már az 1990-es évek elején felmerült, azonban - a minősített többség hiánya, valamint a minősített többséggel rendelkező koalíciós partnerek közötti koncepcionális viták miatt - mindezidáig nem került sor jelentős átalakításra. A területért felelős államtitkár nyilatkozatából, valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumból kiszivárgott Magyary Zoltán Programmal kapcsolatos információkból arra lehet következtetni, hogy a kétharmados többséggel itt is élni kíván a kormánykoalíció, és még az idén önkormányzati reformra kerülhet sor.
A reform valószínű irányainak, lehetőségeinek áttekintése egy külön elemzés tárgya, azonban elöljáróban jelezhetjük, hogy az új rendszer - ellentétben a korábbi magyar hagyományokkal - a jelenlegi, a német szabályozás alapján álló magyar rendszert a Franciaországban alkalmazott - jelenleg Nyugat- és Közép-Európában visszaszorulóban levő - megoldás centralizáltabb formája felé fogja közelíteni.
Az önkormányzati rendszer módosítása egyike azon területeknek, amely szükségessége oly mértékig égetővé vált, hogy még a Fidesz-kormányhoz kritikusan viszonyulók közül is sokan örültek a kétharmados győzelemnek. Miután a két nagy párt folyamatosan gátolta egymást az önkormányzati rendszer átalakításában, sokan jogosan úgy vélik, hogy csak az ellenzéki vétó megszüntetésével lehet az önkormányzati rendszert modernizálni.
A kormánynak e tekintetben nagy lehetősége van, de egyúttal komoly kockázatokat is rejt a reform: ha a régi problémák megoldása felesleg új problémákat és téves irányokat generál, akkor a kétharmad egy komoly jelentőséget szalaszt el.
Két kockázat merül fel kiemelten. Az első, hogy a túlzott centralizáció lényegét tekintve felszámolja az önkormányzatiságot. Ahelyett, hogy a racionális méretű önkormányzati egységeket ruházna fel olyan kompetenciákkal és eszközökkel, amellyel azok a helyi problémákat a lehető legjobban tudnák kezelni, elképzelhető, hogy a reform meghagyja a szélsőségesen elaprózódott rendszert, ám a kompetenciákat és a szükséges erőforrásokat centralizálja, ezáltal lényegében formális egységeket faragva az önkormányzatokból.
A másik kockázat politikai jellegű. Amennyiben a központi közigazgatásnak az önkormányzatok feladatait átvevő intézményei politikai befolyás alá kerülnek - és a kormány eddigi tevékenységét tekintve ez több mint valószínű - úgy az új rendszer lehetőséget teremt arra, hogy a központi hatalom megtartsa az önkormányzatok feletti hatalmat még akkor is, ha helyben a polgárok egy másik politikai színezetű önkormányzati vezetés mellett döntenek.
Mire gondolunk konkrétan? Egy reális forgatókönyv, hogy a Fidesz a 2010-esnél jóval szorosabban, de megnyeri a 2014-es választást. Népszerűségének visszaesése miatt azonban egyúttal elveszít számos önkormányzatot. Egyúttal a központi, Fidesz-irányított közigazgatás révén de facto továbbra is ő fogja irányítani az önkormányzatokat.
Ez két olyan irány, amelybe az okvetlenül szükséges önkormányzati reformnak nem szabadna elmennie.
Ezen írás a tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített, helyenként kiegészített változata.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
