A kormány vezetői az utóbbi nyilatkozataikban természetesnek vették a határon túli magyarok választójogát. Kérdéses azonban, hogy erre milyen módon és formában kerül majd sor. A részletekről keveset tudunk. A kiszivárgott információkra, a nemzetközi példákra, az ország külpolitikai és belpolitikai helyzetére, továbbá a korábbi megállapításainkra hivatkozva valószínűsíthetjük, hogy a jobboldali alkotmányozó többség olyan megoldást vezethet be, amely úgy javítja a választásokon elérhető pozícióit, hogy a szomszédos államok érzékenységét nem sérti, és a hazai szavazókat sem idegeníti el a Fidesztől.
A határon túli szavazatok megadásával a kormány (közel) egyenlő jogokat tervez biztosítani a politikai nemzeten kívül élő, és "csak" a kulturális nemzethez tartozó magyaroknak. Ezen felül megkülönböztet állampolgár és állampolgár között, azáltal, hogy olyanoknak biztosít jogokat (pl. választási), akik nem teljesítik, nem teljesíthetik más állampolgári kötelezettségüket (pl. adófizetés, honvédelem).
I. A lehetőségek
A határon túli - azaz magyarországi lakcímmel nem rendelkező - magyarok választójogának biztosítása kapcsán több lehetséges megoldás vázolható fel. A következő táblázat ezeket tekinti át elsősorban szakmai szempontok alapján. Vizsgáljuk továbbá azt is, hogy az egyes megoldások bevezetése mennyiben szolgálná a jelenlegi kormánykoalíció szűken értelmezett hatalmi-politikai érdekeit.
A táblázatban bemutatott modellek közül az a megoldás kínál viszonylag csekély kockázatot a jobboldal számára, amely méltányolható, de nem túlzott, fix számú, mandátumot biztosít a határon túli magyarok számára. Nem lepődnénk meg, ha - a kiszivárgott hírekkel összhangban - egy ilyen tartalmú választójogi törvényt fogadna el a parlament.
Ebben az esetben az egyenlő választójog elve sérülne, hiszen a határon túli szavazók nem választhatnának egyéni képviselőt. Viszont a határon túliak súlya kiszámítható és körülhatárolt lenne - ezért alacsonyabb lesz a várható társadalmi ellenállás. Egyben, a diplomáciai ellenállás minimalizálható, hiszen ilyen megoldást alkalmaz Románia és Horvátország is.
Problémát jelenthez ezen megoldás során az is, ha pontatlanul kerül megállapításra a határon túliak által választható mandátumok száma. Így ha kevesen mennek (mehetnek) el a határon túl szavazni, aránytalanul sok képviselői székről dönthetnek.
II. Hány szavazóról is beszélünk?
A határon túli magyarok szavazataival kapcsolatban erős indulatok forrnak mindkét oldalról, amelyek nem mindig vannak figyelemmel a realitásokra. A következőkben azt tekintjük át, hogy mennyi is az annyi, tulajdonképpen hány szavazó bevonására lehet számítani.
A határon túli magyarok száma országok szerint, a hivatalos helyi népszámlálási adatok alapján, kerekítve a következő:
Látható, hogy ha a népszámlálások torzításait is figyelembe vesszük,
"ötmillió állampolgárról" szó sincs, potenciális számuk legfeljebb 2,5-3 millióra tehető.
A következő kérdés a határon túli magyarok választási aktivitása. Az erdélyi magyarság szempontjából ki kell emelni, hogy részvételük a romániai választásokon jellemzően magasabb, mint a románoké. Az elmúlt időszakban az RMDSZ-re leadott szavazatok aránya - szemben a korábbi 600 000-es nagyságrenddel - 400 000 és 450 000 voks közötti értéken stabilizálódott. (A szavazatok arányának változását mutatja az alábbi tábla).
Ha a szlovák választásokon való részvételt tekintjük, akkor ott is kiemelhetjük, hogy a magyarlakta területek választási részvétele általában magasabb:
Egy magyarországi választáson való részvétel során azonban nem lehet arra számítani, hogy valamennyi szlovákiai és romániai magyar szavazó részt venne a hazai választásokon, ugyanis több akadály nehezíti a határon túli magyarok részvételét. A jelenlegi szabályok alapján nagyon messzire, akár több száz kilométerre is el kell utaznia annak, aki szavazni akar. Nagyon alacsony szavazati arány várható akkor, ha a külképviseletekre kellene menniük a magyar állampolgároknak.
Ha túl magasan határozzák meg a határon túliaknak juttatott mandátumok számát, akkor nagyon kevés határon túli magyar túl sok képviselői szék sorsáról dönthet, így alááshatja egy parlament legitimációját.
Ennek kiküszöbölésére több lehetőség nyílik: egyrészt a balti és skandináv államokban elterjedt elektronikus szavazás lehetőségének, vagy a déli és délkeleti szomszédainknál (elsősorban Horvátországban, Szlovéniában, Szerbiában és Romániában) alkalmazott levélszavazás bevezetésével. Így ugyanis megoldhatóvá válhat, hogy a választónak ne kelljen több száz kilométert utaznia.
A külföldön élő magyarok külképviseleti szavazásának fenntartását eddig elsősorban a Fidesz erőltette. Az előző kormányzat idején megvétózta a külföldi elektronikus szavazás bevezetését, mert túlzottan magasnak értékelte a csalások kockázatát a levélszavazás és az elektronikus szavazás esetében. Kérdéses, hogy az új körülmények - a neki kedvező választójog kialakítása - között is fenntartja-e elutasító álláspontját.
Végül nem feledkezhetünk meg arról a lényeges szempontról sem, hogy hányan igénylik majd a magyar állampolgárságot. Az ő számuk határozhatja majd meg a választójog kialakítását is. Erről a számról egyelőre nincsenek- a folyamat nemrég történt megindulására tekintettel -, nem is lehetnek pontos adataink.
Számos nyitott kérdés vár megoldásra. Az egyik legfontosabb az, hogy mennyire válik a választójogi szabályozás a kormánytöbbség rövid távú politikai érdekeinek foglyává.
Ezen írás a tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
