Korábban kínos volt, hogy Magyarország helyett Lengyelországban rendezik a mi elnökségi időnkre szánt keleti partnerség csúcstalálkozót, amely az elnökségünk legnagyobb presztízsű rendezvénye lehetett volna. De nem kell búslakodni ezen tovább, mert kiderült, hogy nemhogy jól járt Magyarország ezzel, hanem virtuóz diplomáciái játékával számos kellemetlenségtől kímélt meg minket a kormány.
Német Zsolt külügyi államtitkár ugyanis kijelentette, hogy ez a csúcs mindenképpen rossz lett volna a mostani időpontban, na nem azért, mert Varsóban euró-konformabb kormány várná a t. vendégeket, hanem mert ez lehetőséget ad a további politikai tájékozódásra. Ej, hogy erre nem gondoltak a rosszmájú kritikusok!
A Fidesz egyébként már korábban sem lelkesedett a Magyarországon tartott csúcstalálkozókért, mert a polgárok megkímélését a dugóktól eddig is fontosnak tartotta. Orbán Viktor az elhalasztott – pontosabban Varsónak ítélt – Keleti Partnerség csúcstalálkozó kapcsán sem változtatott álláspontján: ahogy az MSZP kormányzása idején is kifogásolta a budapestiek közlekedésének korlátozását, úgy most is önmegtartoztatást gyakorol a Fidesz, hiszen a miniszterelnök szavaival élve kár „felforgatni a várost és egész Budapestet, miközben tudjuk, hogy a rendezvény kudarcra van ítélve, annak nincsen semmi értelme”.
.jpg)
A kormány ismét megmentette a budapestieket!
Persze a kormány már egyéb tekintetben is sokat tett a forgalmi dugók csökkentése érdekében. Például az egekig emelkedő benzinárak miatt egyre inkább csak azok tudnak autóval közlekedni a városban, akik valóban adócsökkentést kaptak a kormánytól - nem csoda, hogy Budapesten kiürültek az utcák. De legalább a közlekedésben még résztvevő autópark minőségét egy nyugati nagyváros is megirigyelhetné.
Eddig tehát szó sincs következetlenségről, abszolút konzekvens a kormánypárt: közlekedjenek azok, akik sokat érnek, és azokat se zavarják a külföldiek!
Egy nálunk büszkébb középhatalom a rendezvény várható kudarcára való tekintet nélkül ragaszkodott volna annak megtartásához, de a hiúság a hét főbűn egyike (megbízható információk szerint a közlekedési dugó épphogy lecsúszott a listáról), és mint olyan összeegyeztethetetlen Nemzeti Hitvallásunkkal. Ha az utóbbi nem maradt volna ki az Alaptörvény Brüsszelnek küldött fordításából, akkor eleve nem merült volna fel, hogy bárki Magyarországot meg akarja tisztelni azzal, hogy európai vezetők csúcstalálkozóját tartsa itt. Legyen az a varsóiak problémája!
Visszatérve azonban a lényegre, az viszont kifejezetten szerencsés, hogy a feledékenység nem a hét főbűn egyike, mert ha az lenne, Orbán Viktor és Német Zsolt minden bizonnyal jobban emlékeztek volna vezető beosztottuk/ főnökük, Martonyi János külügyminiszter könnyelmű parlamenti kijelentésére: „A külpolitika terén a magyar elnökség számára az EU közvetlen környezetében játszott szerepének megerősítése élvez elsődleges fontosságot, ennek keretében a bővítési folyamat továbbvitele (elsősorban a horvát csatlakozási tárgyalások lezárása által), illetve a Keleti Partnerség második csúcstalálkozójának (a tervek szerint május 25-i) megrendezése a két kiemelt prioritás”.
Persze nem egyedül találta ki Martonyi, hogy a végül elbukott csúcstalálkozót a sikeres elnökség egyik sarokköveként határozza meg. Maga Orbán Viktor januárban még szintén az sulykolta, hogy a keleti partnerség kiemelkedő cél, és ennek fontos eszköze a csúcstalálkozó: „A jövő év első felében esedékes magyar EU-elnökség az egyik legfontosabb külpolitikai célkitűzésének tekinti a keleti partnerség előmozdítását, ezért jövő májusban még egy keleti partnerség csúcstalálkozót is rendezünk Budapesten”.
Persze elképzelhető, hogy igaza van Németh Zsoltnak, megváltoztak a körülmények és kell az idő a sikeres csúcs előkészítéséhez. Csak két gond van ezzel: ha több idő kellett volna, akkor ezt a magyar elnökség korábban is felismerhette volna, mielőtt égettünk magunkat azzal, hogy de facto megvonták tőlünk a rendezési jogot. Másfelől pedig a soros elnökségünk elmaradt csúcsrendezvényényének bagatellizálása akár olyan benyomást is kelthet, hogy savanyú a szőlő. De legalább a miénk.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
