Figyelembe véve a kormány politikáját érthető, hogy sokan úgy vélik: csak a gyenge intézmények kedveznek a Fidesznek. A helyzet mégsem ilyen egyszerű: egy erős, de a Fideszhez lojális bírákkal feltöltött Alkotmánybíróság segíthet a jelenlegi kormánypárt hosszútávú érdekeinek érvényesítésében. Különösképp akkor, ha a Fidesz maga egyszer hatalmon kívül rekedne.
Így, az eddigi találgatásokkal szemben szerintünk nem gyenge, hanem erős Alkotmánybíróság szolgálja a Fidesz érdekeit. Ezért aztán olyan is lesz.
Ráadásul, több olyan időzített bomba van elrejtve az új alkotmányban, amelynek a végleges kibontására még egy erős Fidesz kormány sem vállalkozhat komolyabb népszerűség-vesztés nélkül. Egy megerősített és a Fideszhez ideológiailag lojális AB viszont ezt a feladatot még évtizedekig el tudja látni.
Alapvetésnek számít manapság, hogy a Fidesznek a független intézmények hatáskörének csorbítása a legkézenfekvőbb érdeke. A kormány - az elmúlt közel egy évben - energiáinak jelentős részét a független intézmények semlegesítésére fordította. Ennek két eszköze volt. Az egyik ezen intézmények vezetésének megszállása pártlojalisták által, illetve azok bebetonozása a hivatali idő meghosszabbításával (pl. ÁSZ, Legfőbb Ügyészség). A másik az intézmény átalakítása és/vagy jogkörének csorbítása (pl. Költségvetési Tanács, Alkotmánybíróság). Elemzésünkben már bemutattuk, hogy ez mit jelent egy-egy intézményre nézve.
Mindig a Fidesz lesz?
Mindazonáltal az a tény, hogy a kormány egy adott pillanatban ezt tartotta hatalomtechnikailag célszerűnek, nem jelenti azt, hogy érdeke innentől fogva mindig a végrehajtó hatalom gyenge ellenőrzése lesz. Amennyiben abból indulunk ki, hogy a kormány gondolkodásában és tevékenységében kiemelt szerepet játszanak a hatalomtechnikai kérdések, úgy abból nem következik mindig egyértelműen, hogy egy adott intézmény kapcsán mi a legelőnyösebb lépés.
Az erős AB nem feltétlen ördögtől való
Mindezek alapján tehát nem igaz, hogy a Fidesz érdeke egy gyenge alkotmánybíróság lenne. A tézis inkább az, hogy mindaddig, amíg hatalmon van, egy olyan AB kell, amely nem gátolja őt politikája végrehajtásában. Ugyanakkor készen áll arra, hogy adott esetben - az eddigi gyakorlatnak megfelelően - hatékonyan felügyelje a jelenlegitől eltérő parlamenti többséget. Erre pedig kitűnő eszköz a Bíróság pártlojalistákkal való feltöltése. Bár a jelenlegi AB-ben is jobboldali többség van, az aktív bírák már tanújelét adták annak, hogy a szakmai függetlenség tromfolja a politikai hovatartozást.
Létezik egy másik megoldás is: az Alkotmánybíróság létszámának növelése. Ez sem feltétlenül jó ízlésre vall, de minden bizonnyal megideologizálható (például az AB-nek az előzetes normakontrollból eredő növekvő munkaterhével). Egy ilyen érvbe talán még Daniel Cohn-Bendit is nehezen tud belekötni.
Láthatatlan alkotmány: volt is, lesz is
Különösen lényeges a Fidesz számára, hogy az új alkotmány első éveit egy olyan többségű Alkotmánybíróság kísérje végig, amely politikai és jogi felfogásához közel áll. Kiemelten igaz ez egy olyan alkotmányra, amelyben viszonylag sok a ködös megfogalmazás és rövidnek is tekinthető. Rossz esetben egy Alkotmánybíróság jelentős jogalkotói tevékenységet fejthet ki azáltal, hogy az alkotmányt nagyon kiterjesztően értelmezi és folyamatosan felülbírálja a törvényhozás munkáját. Még rosszabb esetben mindezt politikai részrehajlással csinálja.
Ráadásul a jelenlegi alkotmány legitimitásának megtagadásával lehetőséget ad az új alaptörvény arra is, hogy teljesen nulláról építkezzen fel az Alkotmánybíróság esetjoga.
A fentiek tükrében ezért meghatározó kérdés lesz, hogy alkot-e új alkotmánybírói pozíciókat a Fidesz-KDNP, és főleg hogy a kétharmadát kihasználva kit nevez ki ezekbe a pozíciókba. Elméletileg a szakmai követelmények határt szabnak ennek (bár a Fidesz erre sem volt mindig tekintettel, hiszen Stumpf Istvánnak nemhogy bírói, de még jogászi tapasztalata sem volt sok).
Mivel az új bírákat túlnyomórészt a jelenlegi bírói testületből kell majd kiválasztani, fennáll annak az esélye, hogy a függetlenséget sokra tartott hivatás gyakorlói erősebben fogják a szakmai megfontolásokat szem előtt tartani, mint a politikai megbízóik érdekeit. Ha nem is mindig, de azért sok esetben – és főleg néhány szimbolikus jelentőséggel is bíró esetben – a jobboldali bírák eddig is jobban figyeltek a jogra, mint a jobboldali néppárt elvárásaira.
Ennek ellenére bizonyos, hogy a bírói karban is fellelhetőek lesznek azok, akik akár politikai lojalitásból, akár a kinevezés váratlan lehetőségéért cserébe a hűséget helyezik majd előtérbe.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
