A miniszterelnök első gazdasági akciótervének egyik pontja volt még tavaly júniusban, hogy a közszférában dolgozók ne kereshessenek többet, mint 2 millió forint. Az, ahogyan ezt az ígéretet a kormány teljesítette nem volt mindig gusztusos - lásd Simor-ügy -, de ahogy évértékelőnk első részében is kifejtettük, az intézkedést magát helyesnek tartottuk és tartjuk most is.
Az új szabályozásból azonban véletlen kimaradt az ún. miniszterelnöki biztosi tisztség, amit amúgy Orbán Viktor hívott életre tavaly. Így aztán Szijjártó Péter és Budai Gyula is több mint 2 milliót vitt haza havonta, mégpedig úgy, hogy azt észre sem vették.
Molnár Csaba szocialista képviselő hívta fel a közvélemény figyelmét a joghézagra, illetve még aznap benyújtott egy módosító javaslatot a képviselők javadalmazásáról szóló törvényhez. Ennek az volt a lényege, hogy a jövőben a biztosok se vehessenek fel pluszpénzt képviselői alapdíjuk kiegészítéseként. Érdekes módon ugyanezen a napon (2011. február 2.) nyújtotta be módosítóját Szijjártó Péter is. Az indítványt Ágh Péterrel jegyzi közösen, aki közleményében ütemtévesztéssel vádolta meg Molnárt, mondván: ők bizony már rég benyújtották a sajnálatos hiátust rendező javaslatukat. Tény és való: míg Molnár irománya a 2225-ös számot, addig a fideszes a 2224-es számot kapta a parlamenti iktatóban. Mi még csak azt sem zárhatjuk ki, hogy a iktatást felügyelő kormánybiztos manuális megoldásáról lehet szó. Persze nem tételezzük fel.
A leadás témakörét ne is feszegessük tovább, nézzük inkább hol tart most a T. Ház az iromány tárgyalásában, hiszen benyújtása óta bizony 4 hónap telt el. Azok, akik azt gondolják, hogy ebben az esetben is rohamtempóban ment át a parlamenten ez a rövidke kis módosító, bizony csalódni fognak: a javaslat elméletileg ma kerül zárószavazásra. Igen, uszkve 120 nap után...
Mi a magunk részéről érdekesnek találjuk, hogy bizonyos meglehetősen fajsúlyos, és komoly társadalmi egyeztetést igénylő (hogy is van a feltételes módja, igényelendő?) törvényeket kevesebb, mint egy hét alatt “nyomtak át” kétharmados többségük birtokában a kormányzó pártok.
Szalai Annamária rendeletalkotási joga érdekében 12 nap leforgása alatt módosították az Alkotmányt, de az Alkotmánybíróság jogkörének csökkentéséhez is elegendő volt 3 hét. Ahogy az önkormányzati választás szabályait is kevesebb, mint egy hónap alatt változtatták meg a fideszesek. Az általunk is többször tágyalt médiatörvényre pedig éppen 2 hónapra volt szükség. Egyik kedvencünkről, az új alkotmányról se feledkezzünk el, Magyarország Alaptörvényének benyújtása és megszavazása között is mindössze 5 hét telt el.
Jó-jó, persze mondhatják azt a kormánypárti képviselők, hogy az elmúlt hónapok során nem maradt idő ilyen pitiáner kis ügyekre, mint Szijjártóék fizetése, hiszen a szavazógombok mellett is a nagy horderejű kérdésekre, jelesül a gazdaság helyreállítására kellett összpontosítani. A fenti felsorolásból azonban csúnyán “kilóg” a 98 százalékos különadó ügye. Akkor bizony 4 nap is elegendő volt arra, hogy a “pofátlan”, 2 millió feletti végkielégítéseket visszavegyék. Sok esetben több évtizedes pályát maguk mögött tudó tanároktól és orvosoktól.
Most meg még 16 hét sem volt elegendő arra a bizonyos gombnyomásra. Úgy tűnik ez esetben nem volt olyan sürgős a 2 millió feletti “pofátlan” fizetések elvétele...
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
