Pár hónapja bukott csak el a kezdeményezés, hogy többletszavazat járjon a gyermekek után, s már elő is került a következő javaslat arra vonatkozólag, hogy miként tudnának egyesek több mint egy szavazólapot az urnába dobni. Az Alkotmánybíróság átengedett egy olyan népi kezdeményezésre vonatkozó kérelmet, ami az idősek szavazati jogát tenné átruházhatóvá.
Ha nem lehet a gyermekek nevében szavazni – gondolhatják az előterjesztők –, akkor legalább a szülők nevében lehessen. A gyermekek utáni szavazati jog jogosan volt népszerűtlen; még az alkotmányos „konzultáció” kérdőívet kitöltő Fidesz-szimpatizánsok is nagy többséggel elutasították.
Ami viszont tartalmilag megkülönbözteti a gyermekek után járó szavazatot az új javaslattól, miszerint az idősek lemondhatnak szavazati jogukról gyermekeik javára, azaz, hogy a gyermekek után járó szavazat racionálisan indokolható. Nem értünk egyet ugyan, de legalább értelmes érv, hogy a családosok „társadalmi arányuknak” megfelelő politikai részvételi jogokban részesüljenek. Nyomós érv például, hogy ők sokat tesznek csökkenő létszámú társadalmunk fenntarthatósága érdekében. Nem elég nyomós ahhoz, hogy feladjuk miatta a szavazati egyenlőség elvét, de legalább nyomós.
Érv nélkül
Mi szól azonban amellett, hogy a gyermekek szavazhassanak a szüleik helyett? Jóformán semmi. Két lehetőséget látunk ugyanis. Az egyik az, hogy valaki fizikai korlátozottsága miatt nem tud vagy nem akar elmenni szavazni. Ha történetesen annyiról szól a „korlátozottsága”, hogy lusta, akkor javasoljuk, hogy maradjon otthon és sehogy se szavazzon. Ha meg valóban mozgáskorlátozott, akkor szintén egyszerű a képlet: van mozgóurna, ami csodálatos találmány. Ennyi, harmadik opcióra nincs szükség.
De természetesen elképzelhető, hogy valaki mentálisan nincs felkészülve arra, hogy a legfontosabb demokratikus jogát gyakorolja és szavazzon. Lehet demens, Alzheimeres, stb., aminek okán akár ő, akár családtagjai úgy érezhetik, hogy már nem tud racionális döntést hozni a közügyeket illetően. Feltételezzük, hogy a javaslat előterjesztői főleg erre a kategóriára gondoltak, hiszen a mozgóurnáról valószínűleg ők is hallottak már.
Ezt végiggondolva, első sorban feltűnik, hogy az intellektuális képességek hiányában történő szavazásképtelenség – és a potenciális átruházás – felmerül más csoportoknál is, például az értelmi fogyatékosoknál és az elmebetegeknél (akik között persze vannak idősek is). Amennyiben gondnokság alatt állnak, az érintettek már most sem tudnak szavazni, viszont nem merült fel eddig, hogy más szavazhasson helyettük. Sőt, ha valaki nagyon erőltetné, hogy szavazni akar az intellektuálisan kiszolgáltatott személyek helyett, akkor felmerülne annak gyanúja, hogy valóban vissza akar élni ezekkel a szavazatokkal.
Manipulációs szándék?
Mint ahogy most is erős ez a gyanú. Ha alapvetően két csoportra osztjuk a gyenge intellektuális képességűeket, olyanokra, akik képesek politikai jogukat gyakorolni, és olyanokra, akik nem, akkor a jelenlegi felállás teljesen logikus (még akkor is, ha a csoportosítás finoman szólva hagy kívánni valót maga után, mert túl sok embert zár ki a szavazás lehetőségéből): az előbbiek szavazhatnak saját maguk, az utóbbiak meg nem szavazhatnak.
A szavazati jog helyettesítése csak úgy működne igazságosan, ha minden hasonló helyzetben lévő csoportra kiterjesztenék, de a kérdés, hogy minek? Az elv itt abból indulna ki, hogy a felhatalmazottak a felhatalmazó érdekeit figyelembe véve, ezen érdekek érvényesítését szem előtt tartva adják le második szavazatukat.
Ez azonban egyfelől ellenőrizhetetlen, másfelől szubjektív. Persze lehet azzal érvelni, hogy az átruházó meg tudja ítélni, hogy ki érdemes bizalmára, de akkor felmerül: miért ne menne szavazni? Persze, ha gyengébb szellemi képessége, mint fénykorában, az nem szerencsés, de jó eséllyel még így is lesz számos kevésbé okos, kevésbé felkészült szavazó, mint a kissé demens nagymami. Ez van, ez a demokrácia része.
Felmerülhet, hogy a demokratikus részvételhez való jog túl fontos ahhoz, hogy kárba vesszen, jobb, ha valaki legalább ily módon részt tud venni a közügyek alakításában és érdekeinek érvényesítésében, mintha teljesen kizáródna a politikai rendszerből. Mi ezzel szemben úgy véljük: valóban, olyannyira fontos a demokratikus részvételhez való jog, hogy elfogadhatatlan, hogy egyesek kétszer vagy többször szavazhassanak, míg a polgárok elsöprő többségének mindössze egy szavazata van. A jelenlegi szabályozás nem kifogástalan, de mindenképpen jobb, mint ami a javaslat alapján létrejönne.
Ennek alapján alapos a gyanú, hogy a felvetés elsősorban a politikai manipuláció lehetőségét segítené. Nem véletlen, hogy az erről szóló cikkek jelentős hányada a szavazatvásárlásra hivatkozott.
Persze ennek kapcsán fontos kiemelni a lényeges formai különbséget a gyermekek után járó szavazati jog és a legújabb többletszavazatról szóló javaslat között: az egyiket Magyarország kormányzó és kétharmados többséggel rendelkező pártjai terjesztették elő, a másikat meg egy ismeretlen, lényegében nulla befolyású civil vetette fel. És ha más nem, ez legalább jó hír: reméljük, hogy a nyilvános politikai kiállás hiánya azt jelenti, hogy a döntő befolyású politikai erők nem támogatják ezt az ártalmas javaslatot.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
Az utolsó 100 komment: