Orbán Viktor még 2008-ban azt ígérte, hogy úgy fog eljárni a szélsőjobbal, mint Horthy a nyilasokkal: kioszt nekik két pofont és hazazavarja őket. Bár akadnak, akik kételkednek ebben, a kormánytöbbség – ha többé-kevésbe halkan, s gyakran szépen becsomagolva - menetrend szerint osztja a pofonokat. Teszi ezt most is a polgárőrséget újraszabályozó törvényjavaslattal.
A polgárőrség megjelenése
A szocializmusban működő önkéntes rendőri csoportok 1990-ben szűntek meg. A rendfenntartók és a civilek részéről is volt arra igény, hogy olyan szervezetek alakuljanak, amelyek önkéntes tevékenységgel segítik a rendfenntartó erők mindennapi munkáját. Ekkor jelentek meg a polgárőr egyesületek.
A szervezetrendszer gyorsan kiépült, azonban sokáig nem volt olyan szabályozás, amely a helyzetüket rendezte volna. Az ezredforduló alacsonyabb szintű szabályait követően, csak a 2006-os választások előtt nem sokkal született meg a polgárőrségről szóló törvény, amely a kialakult gyakorlattal összhangban szabályozta a polgárőrség jogi helyzetét és feladatait. Eszerint ezek olyan társadalmi szervezetek, amelyek önkéntes tevékenységükkel közreműködnek a rendészeti szervek egyes közbiztonsági és katasztrófavédelmi feladatainak ellátásában.
Közben a szélsőjobb előretört
2010/11. fordulóján olyan jelenségek törtek felszínre, amelyek alapvetően változtatták meg a polgárőrségről való közgondolkodást. A polgárőrség - bár civil szervezet - rendvédelmi jellege miatt vonzó terepet nyújthat a tekintélyen és parancson alapuló szervezetek iránt érdeklődőknek. Azáltal ugyanis, hogy a rendészet közbiztonsági feladataiban működnek közre, elvárnak egyfajta fegyelmet tagjaiktól. Ráadásul a korábbi törvény szabályozása nagyon megengedő volt, nem tartalmazott erős korlátokat a rendszerbe lépéssel kapcsolatban.
A polgárőrség kiváló terepet kínált a bűnözés – különösen a szélsőjobboldal rendészeti elképzeléseiben központi elemként kezelt "cigánybűnözés" – elleni fellépésre. A törvény ugyanis nem zárta ki, hogy az egyes polgárőr egyesületek bárhol megjelenhessenek, egyfajta "magánrendőrségként" szabadon járőrözve. Így olyan élethelyzetek is kialakultak, amikor a rendőrség és a polgárőrség egymással "versenyezve" járőrözött. S bár a szabálysértésekről szóló törvény alapján, a rendőri szervek megpróbáltak ez ellen fellépni, a megindított eljárásokat a bíróságok – a polgárőrségi törvény megengedő rendelkezései miatt – megszüntették.
Első lépcső: a polgárőrségről szóló törvény tavaszi módosítása
A kormányzat viszonylag gyorsan reagált erre a helyzetre, májusban elfogadták azt a törvényt, amely az egyes polgárőr szervezeteket arra kötelezte, hogy a rendőrséggel megállapodást kössenek. Emellett a fellépést alapvetően csak a helyi polgárőröknek engedte meg. Mindezen szabályokkal lehetővé tették, hogy kizárják a rendőrség és a polgárőrség együttes és versenyző fellépését.
Hogy erre miért van szükség? Egy modern jogállamban a közrend fenntartása az állam alapvető feladata, erre az erőszak monopóliumával is rendelkezik. Ez igaz még az Egyesült Államokra is, ahol bár az önvédelem alkalmazhatósága szélesebb körű, de ez nem jelenti azt, hogy alternatív "magánrendőrségek" is működhetnek a közrend fenntartásának területén.
Az újabb támadás: a polgárőrségről szóló törvény újraszabályozása
Az ártatlan, technikainak tűnő módosítások erőteljes és radikális átalakulást is magukban rejtő támadást indítanak a szélsőjobboldalhoz köthető polgárőr szervezetek ellen. Ugyanis az új polgárőrségi törvény javaslata szerint nem elegendő, hogy egy polgárőr egyesület a bíróságnál bejegyeztesse magát, hanem a mai Országos Polgárőr Szövetség bázisán - a támogatott módosító indítványok szerint - egy kötelező tagsággal rendelkező köztestületet kell létrehoznia.
A köztestületté alakítás nyomán csak olyan egyesület végezhet ilyen tevékenységet, amelyet az országos polgárőr szervezet felvett tagjai közé. A tagfelvétel csupán a törvényben meghatározott okokból tagadható meg, azzal szemben bírói jogorvoslatra is lehetőség nyílik. Ez egyfajta "többlet" törvényességi szűrőt teremt.
Az előzetes szűrés mellett, a tavaszi módosítás által bevezetett újítások is tovább élnek, így csak a rendőrséggel stb. kötött megállapodás alapján, és főszabály szerint, csupán a honos településen léphetnek fel a polgárőrök. Ha nem sikerült a rendvédelmi hatóságokkal konszenzust kialakítani, akkor nem végezhetnek ilyen tevékenységet.
Az új törvény bevezeti a panasz intézményét is. Ha egy polgárőr az általános eljárási szabályokat - így a pártatlan, az emberi méltóságot tiszteletben tartó eljárás elvét - megszegi, valamint vele szemben a törvényben meghatározott szabálysértési és büntetőeljárás indul, akkor az országos szervezet akár hat hónapra is felfüggesztheti tevékenységét. Ráadásul megerősíti az ügyészség törvényességi felügyeleti jogát is.
Mi végre mindez?
Előzetesen ki kell emelni, hogy ezek a szabályok alapvetően korrektnek tekinthetőek: így jogállami jellegű a kötelező köztestületi tagság bevezetése, valamint erős érvek sorakoztathatóak fel a rendőrséggel stb. való együttműködés megkövetelése mellett is.
Bár ezek a változtatások jogtechnikainak tűnnek, de jelentősen átalakítják a rendszert. Megteremtik annak a lehetőségét, hogy a polgárőr szervezetek közül kiszorítsák azokat, amelyek – a tisztán közrendvédelmi feladatok mellett – más célokért is fel akarnak lépni. Így nem tekinthető a valóságtól elrugaszkodott feltevésnek a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület állásfoglalása, amely az új törvényt a saját léte elleni támadásként értelmezte. Az új szabály valóban erőteljes fellépést enged akkor, ha egy ilyen szervezet "alternatív rendőrségként" akar működni.
Összességükben tehát a felsorolt változtatások a mérsékelt jobboldal csöndes és szépen becsomagolt, ámde annál fájdalmasabb, a szélsőjobbnak lekevert pofonjainak tekinthetőek. Ennek fájdalmát csak kicsit enyhítheti, hogy a jogosulatlan polgárőri fellépés szankcionálása várhatóan enyhül: elzárás helyett csak pénzbírsággal lehet majd büntetni ezeket a szabálysértéseket.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
