Úgy tűnik, mostanra a kormányfő is belátta, hogy tarthatatlanná vált Schmitt Pál köztársasági elnök helyzete. Hiába teljesítette maradéktalanul az elvárásokat - azaz írt alá mindent - a törvényalkotás motorja, a nemzetközi színtéren is óriási felháborodást keltő plágiumbotrány miatt, feltehetőleg idő előtt lesz kénytelen távozni a Sándor Palotából.
Öröm az ürömben, hogy egy, az Alaptörvénnyel egyidejűleg hatályba lépett jogszabály-módosításnak köszönhetően – a büszkeségén túl –, semmiről sem kell lemondania. Az új szabályok szerint, élete végéig pénzbeli juttatás, lakás, autó, sofőr és titkárság illeti meg.
Mi már többször jeleztük, a helyében gyorsan és fájdalommentesen – és ami a legfontosabb: önként távoznánk. Ezzel, és csakis ezzel a lépéssel, talán még megőrizheti méltóságának egy aprócska szeletét. A jog is ennek a megoldásnak a pártján van.
A kezdetek
2012. január 11-én bombaként robbant a hvg.hu cikke, amely szerint Schmitt Pál 1992-es doktori disszertációja gyakorlatilag szóról-szóra megegyezik Nikolaj Georgiev bolgár sportkutató 1987-es, Analyse du programme olympique (des Jeux d’Olympiade) (Az olimpiai játékok programjának elemzése) című kétkötetes munkájával. A hetilap számításai szerint, a köztársasági elnök 215 oldalas doktorijából 180 oldalnyi többnyire szó szerinti átvétel. A felmerült gyanú alátámasztására a két irományból közöltek részleteket is, amelyek finoman fogalmazva, erősen alátámasztották a plágium gyanúját. (Az már csak ráadás, hogy az írás hemzseg – az államfőtől egyébként sajnos már szinte megszokott – helyesírási hibáktól, valamint a doktori disszertáció formai követelményeinek sem felel meg.)
Az interneten viharos gyorsasággal elterjedt cikkre az államfői hivatal csak négy órával később volt képes összeeszkábálni egy közleményt, amelyben a felhozott vádakat teljes egészében tagadták:
„Schmitt Pál forrásként is megjelölte Nyikolaj Georgiev munkáját, a neves sporttörténészt pedig személyesen jól ismerte, és a kutatásaik közben együttműködtek (...) A két munka legfontosabb alapforrásai a NOB ülések jegyzőkönyvei, valamint a NOB Végrehajtó Bizottságának jegyzőkönyvei, illetve a vizsgált olimpiák záródokumentumai"
Elég soványka érvelés. Ha két kutató együtt dolgozik, illetve ugyanazokat a forrásokat használja, még nem indokolja, hogy egy dolgozat 83 százaléka gyakorlatilag szóról-szóra ugyanaz legyen. A doktori disszertáció ugyanis nem csoportos feladat. Azt bizony egyedül kell megírni, annak esélye pedig, hogy két különböző ember ugyanúgy fogalmazzon... lássuk be: kizárható. (Később aztán a bolgár sportkutató lánya lényegében cáfolta, hogy közös munkáról lett volna szó.)
Kínos magyarázkodás
Egy teljes hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy maga az érintett úgy érezze: ideje, hogy személyesen tisztázza magát a vádak alól. Na ez az, ami nem jött össze. A Magyar Rádió 180 perc című műsorában elhangzott interjújából csak az derült ki, hogy Schmittnek halványlila gőze sincs arról, miként is készül el az a bizonyos doktori disszertáció. Vaskos hazugságoktól hemzsegő teljesítményét mi Pinokkió-díjunkkal jutalmaztuk.
A nemzetközi helyzet fokozódik
Alig telt el 24 óra az államfő helyzetét csak tovább súlyosbító interjút követően, újabb kellemetlen részletek láttak napvilágot. A Magyar Rádióban elhangzott védekezés központi eleme - miszerint a 180 oldal (azaz a törzsanyag) feletti rész átvétele nem számít, mert a maradék 30-40 oldal tartalmazza a lényeget, az pedig önálló gondolatokat takar - ugyancsak megdőlt, amikor kiderült, hogy bizony ebből is 17 oldalnyi egy bizonyos német kutató, Klaus Heinemann tanulmányából származik.
Fogy a levegő
Itt végre elérkezett az a pont, amikor a doktori címet kiadó SOTE is úgy érezte: tenni kell valamit. Nem túl gördülékenyen ugyan, de összeállt egy „titkos vizsgálóbizottság”, akik meglehetősen szokatlan módon, két teljes hónapot kaptak arra, hogy kivizsgálják: plágium, avagy nem annak esete forog fenn.
Az elnök, aki jelentős mértékben igyekezett (és igyekszik azóta is) minimálisra csökkenteni nyilvános megjelenéseinek számát, a hírt megelégedéssel fogadta, sőt, még arra is ígéretet tett, ha szükségesnek ítélik, ő bizony szívesen áll a T. Bizottság elé megvédeni a mundér (a doktori cím) becsületét.
Közben az események hatására népszerűsége a mélypontra süllyedt. „Sajátjai” is ellene fordultak. Egyre többször és több helyen lehetett hallani arról, hogy már a Fidesz, no és persze Orbán Viktor megítélésének sem tesz jót, ha továbbra is Schmitt marad az elnöki székben.
Eljő a vég?
Eddig a pontig azonban a miniszterelnök kitartott mellette. Ez az a körülmény, ami egyfelől a legfontosabb, másfelől a végjátékot hozhatja el. Sajtóértesülések szerint, ugyanis Orbán Viktor is belátta „el kell engednie a köztársasági elnök kezét.” Márpedig a Fidesz frakcióban ennek, és csakis ennek van súlya. Miként egy fideszes politikus fogalmazott: „Minden attól függ, hogyan reagál Viktor.”
Öröm az ürömben
Ha tehát Schmitt végre elszánja magát arra, hogy önként távozzon tisztségéből, akkor gyakorlatilag semmiről (no persze a büszkeségét leszámítva) nem kell lemondania. Az elnök jogállását és javadalmazását szabályozó jogszabály módosításának köszönhetően, ugyanis „minden juttatásra minden köztársasági elnök jogosult, függetlenül a hivatalban eltöltött időtől”. (A korábbi szabályok szerint csak nettó keresetére, valamint a cím használatára lett volna jogosult. A további juttatások igénybevételéhez egy teljes hivatali ciklus - azaz öt év - kitöltése kellett volna.)
Ehhez azonban arra van szükség, hogy meglátogassa a miniszterelnököt a Nándorfehérvári teremben a Házelnököt az irodájában és beadja lemondását.
Mi továbbra is azt tanácsoljuk, tegye meg mielőbb.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
