Mi is megírtuk, hogy a héten elfogadott, „az Országgyűlésről szóló” törvény - többek között - gondoskodik arról, hogy a Gyurcsány Ferenc által tavaly novemberben alapított Demokratikus Koalíció ne alakíthasson frakciót a parlamentben.
Az új törvény egyfelől az eddigi 10-ről - épp ennyien vannak a DK-sok - 12-re emeli a frakcióalapításhoz szükséges képviselők számát, valamint (és ez talán még fontosabb) az előző választásokon országos pártlistát állító és mandátumot szerzett pártoknak, illetve ezek jogutódjainak teszi csak lehetővé, hogy saját képviselőcsoportjuk legyen.
Eddig minden arra mutatott, hogy a Demokratikus Koalíció kénytelen lesz tudomásul venni, hogy ezúttal ők kerültek a Fidesz által előszeretettel alkalmazott, személyre szabott lexek célkeresztjébe. Ám úgy tűnik, a DK-sok mégis felveszik a kesztyűt. A helyzet azonban - mint általában - meglehetősen bonyolult. Az ellentámadás ügyes, de valószínűleg mégsem fog sikerülni.
Függetlenül attól, hogy bárki mit gondol a DK politikusairól és politikájáról, a kormánytöbbség a parlamentáris politika játékszabályaival össze nem egyeztethető módon próbálja kitessékelni az új pártot a többletjogokat is biztosító frakciói státusból. Márpedig minden ilyen lépés erodálja az amúgy is rossz állapotban lévő demokráciánkat.
A sas mégis vadászik légyre? Mi most megpróbáljuk végignézni a lehetőségeket.
Az előzmények
Az „érdekes módon” – a márciusi négy napos hosszú hétvége és médiacsend előtt – sebtiben benyújtott „az Országgyűlésről szóló” törvény egyfelől 10-ről 12-re emeli a frakcióalakításhoz szükséges képviselők „csengőszámát", valamint az előző választásokon országos pártlistát állító és mandátumot szerző, ugyanazon párthoz, vagy annak jogutódjához tartozó képviselők számára teszi csak lehetővé, hogy frakciót alakíthassanak.
Mi úgy látjuk, nem véletlen egybeesés a frakcióalapítás szabályainak ilyen mértékű szigorítása, éppen akkor, amikor az MSZP-ből kivált, Demokratikus Koalíció néven pedig új pártot alapító képviselők hat hónapos moratóriuma lejár. A hétfői szavazással megszületett a lex DK.
A DK visszavág?
A lex DK-t elfogadó kétharmados kormánypárti többség Góliátjával szemben, a DK Dávidja felvette a harcot – méghozzá a „forradalmi jogalkotás" gyorsasága miatti jogszabályi ellentmondások adta - eljárási, időhúzó - lehetőségek kihasználásával.
Az Alaptörvény (8. cikk) alapján, ugyanis népszavazás kiírására vagy a választópolgárok, vagy a kormány és a köztársasági elnök kezdeményezésére kerülhet sor. Ez azt jelenti, hogy az új alkotmány felszámolta a korábbi magyar jogban ismert, úgynevezett megerősítő népszavazás intézményét. Azt a lehetőséget, hogy egy, az Országgyűlés által elfogadott törvény közjogi érvényességéről – az Országgyűlés kezdeményezésére – a nép dönthessen. A korábbi szabályozásban ehhez szigorú rendelkezések kapcsolódtak: a döntéshez értelemszerűen parlamenti többség kellett, de már magához a kezdeményezéshez is a parlamenti képviselők egyharmada támogatásának biztosítására volt szükség.
A szigorú szabályok miatt ezen rendelkezés alapján – bár próbálkoztak vele – soha nem írtak ki népszavazást, de a kormánypárti többség az Alaptörvénnyel ennek a lehetőségét is felszámolta. Azonban az Alaptörvény rendelkezéseire figyelemmel, 2012. január 1-jétől kikerültek a népszavazási törvényből is az erre a speciális népszavazási kezdeményezésre vonatkozó rendelkezések.
Igen ám, csakhogy a tavaly év végi jogalkotási dömping hevületében, a kormánypárti többség nem törölte az Országgyűlés Házszabályából a megerősítő népszavazás kezdeményezésére vonatkozó eljárási szabályokat (109. §). Mivel a vonatkozó törvények nem szólnak a kezdeményezők minimális létszámáról, s mivel a Házszabálynak ezek a rendelkezései az új törvény hatályba lépéséig egyértelműen hatályosak, ez azt jelenti, hogy ilyen megerősítő népszavazást akár egyetlen képviselő is kezdeményezhet, s arról a vonatkozó paragrafus alapján döntenie kell a T. Háznak.
Akkor most népszavazás lesz?
Semmiképpen. Az Alaptörvény ugyanis 2012. január 1-jétől nem ismeri a megerősítő népszavazás intézményét, ráadásul kimondja, hogy országos népszavazás nem tartható az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésről. Márpedig az országgyűlési törvény egyértelműen e körbe tartozik. Így a T. Ház egy esetleges szavazás után is csak egyféle jogszerű döntést hozhat: elutasítja a kezdeményezést.
És ezt nem tudta a DK, amikor kezdeményezte a népszavazást?
Dehogynem. Ám a céljuk itt nem az volt, hogy elérjék a népszavazás kiírását, hanem, hogy a Házszabálynak az új változásokat át nem vezető rendelkezésére alapozva, megakasszák a törvény kihirdetését azzal, hogy a népszavazásról szóló döntéssel egy hét időt nyernek.
Ez az egy hét ugyanis azt jelentette volna, hogy így még a régi szabályok szerint járt volna le a hat hónapos moratórium, s a törvény hatályba lépése előtt frakciót alakíthatnak.
Most mi lesz?
Az, hogy Góliát erőből lenyomta Dávidot, s nem engedte, hogy kilőhesse parittyáját. A házelnöki feladatokat ideiglenesen ellátó Lezsák Sándor alelnök ugyanis egy személyben úgy döntött, hogy nincs alkotmányos alapja a DK népszavazási kezdeményezésének, ezért abban nem is lehet szavazást tartani.
Tehet valamit a DK?
Mint jeleztük, a népszavazási kezdeményezés valóban nem áll összhangban az Alaptörvénnyel. Azonban a hatályos parlamenti jog alapján, erről a kezdeményezésről az Országgyűlésnek szavaznia kellett volna, a Házszabály nem ismeri az egyszemélyi elnöki döntés lehetőségét e körben. Így a parlamenti többség a saját - igaz, rosszul megalkotott - jogi rendelkezéseit sem tartotta be, ami nem növeli a jog és a törvény tekintélyét.
Gondolhatunk bármit is a DK politikájáról, de e döntésről akkor is szavazni kellett volna. Persze a megoldás egy olcsó ügyvédi trükközésre emlékeztető eljárási machináció, ám mégis „méltó" ahhoz, amivel a kétharmados sas próbálja levadászni a 2-3 százalékos legyet.
Azonban a DK csak keveset tehet az ügyben. Mivel őket ezzel a jogszabállyal sérelem érte, legfeljebb az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak alkotmányjogi panasszal, amely mérlegelheti, hogy ez az eljárási jogsértés megalapozza-e a törvény közjogi érvénytelenségét, vagy sem. Amennyiben az AB gyakorlatára tekintünk, azt láthatjuk, hogy a közjogi érvénytelenség megállapításához ennél súlyosabb szabályszegések alapján került eddig sor.
Azonban a DK-t vigasztalhatja az a tudat, hogy - miként azt már az egyik korábbi posztunkban felvetettük - ez a „harc" növelheti a népszerűségüket. Így elképzelhető, hogy most még nem lehet frakciójuk, de 2014-ben esetleg pont ezért mégis.
