2012 első negyedévében nem csak a gazdasági teljesítmény esett vissza, hanem a reálbérek változása is kedvezőtlen irányt vett. A KSH legfrissebb adatai szerint, a bruttó bérek alig 2,7 százalékkal nőttek tavalyhoz képest, míg a nettó keresetek változatlanok maradtak. Mivel márciusban a fogyasztói árindex 5,5 százalék volt, ezért nemzetgazdasági szinten a háztartások reálkeresete majd 5,2 százalékkal csökkent 2011-hez képest.
Összességében elmondható, hogy a legfőbb makrogazdasági adatok a 2008-2009-es pénzügyi válság óta nem voltak ennyire rosszak. Szinte nincs olyan adat, amelyben nem mi kullognánk az Európai Unió rangsorának végén. Csak olyan országokat tudunk megelőzni, amik már kvázi csődbe mentek – Görögország vagy Portugália -, s ez befektetői és nemzetgazdasági szempontból ez nem túl biztató.
Bár az európai adósságválság is hatással van Magyarországra, a rossz adatok úgy háromnegyedéért a Matolcsy György fémjelezte gazdaságpolitika a felelős. Az irányváltás jelei azonban továbbra sem mutatkoznak. A helyzetünk aggasztó, és a kilátásaink sem jobbak.
A Nemzetgazdasági Minisztérium előszeretettel dicsekszik a bruttó és nettó bérek pozitív változásáról, az inflációs hatást viszont sosem veszi figyelembe. Márpedig nem a nominális bérek változása a meghatározó a háztartások számára, hanem a reálbéreké. Míg 2010-ben és 2011-ben a reálbérek növekedtek, most ellenkező irányú mozgásokat figyelhetünk meg. Ez két hatásnak tudható be: a gazdaságpolitikából fakadó nettó bér-stagnálás – az előző év azonos időszakához képest 1,6 százalékkal nőttek a nettó bérek, viszont a 2011. január-decemberi időszakhoz képest nincs változás – illetve mégis: az ugyanebből a tényezőből következő inflációs nyomás. Részben az adóemeléseknek, részben az egyéb sokkhatásoknak köszönhetően, negatív tendencia indult meg.
A reálbérek százalékos alakulását alábbi grafikonunk szemlélteti:
Az 5,2 százalékos csökkenést a teljes 2011-es időszakhoz mérték. Az előző év azonos időszakához hasonlított reálbércsökkenés 3,7 százalék volt. Látható, hogy 2011 első negyedévénél csak 2007-ben volt nagyobb a visszaesés, de mivel a többi adat éves értéket mutat, ezért messzemenő következtetést nem lehet levonni.
Fontos hozzátenni, hogy a gazdaságban jelentős inflációs nyomás van, és az olyan új adók, mint például a telefonadó, amelyet a szolgáltatók árazásaikba be fognak építeni, szintén növelik az inflációt. Amennyiben ez a nyomás nem enyhül, és az átlagos nettó bérek sem lesznek magasabbak a következő hónapokban, akkor a 2012-es reálkereset csökkenés meghaladhatja a 2007-eset - így az elmúlt tíz év legnagyobb visszaesését tapasztalhatnánk. Ennek bekövetkezési valószínűsége nagyobb, mint hogy fordulat veszi kezdetét a magyar gazdaságpolitikában. A kockázatok igen magasak.
Második grafikonunk a bruttó- és reálbérek havi alakulását mutatja nemzetgazdasági szinten:
Látható, hogy már az előző évben is – március után – lassú visszaesési periódus kezdődött meg, amelyet az év végi, nem állandó jellegű kifizetések törtek meg. Ilyen kifizetések például a prémiumok. Kérdés, hogy hasonló törés várható-e idén év végén, illetve mekkora lesz az éves infláció. Ezek még jelentősen befolyásolhatják a reálbérek változását. Ráadásul a Széll Kálmán terv is negatív irányba löki a béremelkedést.
Inflációs nyomás
A vártnál nem véletlenül lett magasabb az idei infláció. Leginkább az alábbi tételek befolyásolták az árszínvonal megugrását:
Olaj- és benzinár sokk: egyrészt a gyenge forintárfolyam – részben az európai adósságválság, részben a hazai gazdaságpolitika miatt – miatt drágábban vásároljuk a külföldi importolajt (dollárban mérve). Másrészt az olaj hordónkénti ára is drágább lett az elmúlt évek során. Harmadrészt a jövedéki adó megemelése szintén befolyásolta a benzinár emelkedését. A három változónak köszönhetően, a hazai üzemanyag árak nagyon megdrágultak, és az árrobbanás begyűrűzött a többi gazdasági ágazatba is.
Vállalati költségsokkok: annak ellenére, hogy a fogyasztás és a kereslet visszaesést mutat, a legtöbb vállalat kénytelen volt áremelést végrehajtani, hogy le tudja nyelni a kormányzati gazdaságpolitikából adódó költségtöbbletet.
Adóemelések: nemcsak a jövedéki adó változásának, hanem az áfa emelésének, a chipsadónak, és minden fogyasztást érintő adónak árszínvonal növelő hatása van. Ezek az egyszeri tételek jelentősen befolyásolják az inflációt.
Látható, hogy főleg a kormányzati gazdaságpolitikának köszönhetően, van inflációs nyomás, és emiatt reálbércsökkenés a gazdaságban. Az unortodox gazdaságpolitika eredménye már nem csak a GDP-ben, vagy a foglalkoztatási adatokban tükröződik, hanem a bérekben is.
Változatlan foglalkoztatás a versenyszférában
A KSH adataiból az is látszik, hogy a legalább öt dolgozót foglalkoztató vállalkozásoknál a foglalkoztatottság stagnál január óta, a versenyszférában viszont 25 ezerrel csökkent a munkában állók létszáma az előző év azonos időszakához képest. Egyedül a közfoglalkoztatásban állók létszáma emelkedett, márciusra már elérte a 93 ezret, ami 4,1 százalékos bővülést jelent a tavalyi évhez képest.
A közmunkások létszámának növekedése nélkül nemzetgazdasági szinten csökkent volna a foglalkoztatottak száma. Fontos hozzátenni, hogy a gazdasági teljesítmény szempontjából a versenyszférát érdemes figyelembe venni. A közmunkának nagyon alacsony a hozzáadott értéke. Emiatt nincs igazi GDP-növelő hatása.
Sajnos bukta
Összességében elmondható, hogy a kormányzati gazdaságfilozófia megbukott. A legfőbb makrogazdasági adatok a 2008-2009-es pénzügyi válság óta nem voltak ennyire rosszak. Szinte nincs olyan adat, amelyben nem mi kullognánk az Európai Unió rangsorának végén. Csak olyan országokat tudunk megelőzni, akik már kvázi csődbe mentek – Görögország vagy Portugália -, befektetői és nemzetgazdasági szempontból ez nem túl biztató. Bár az európai adósságválság is hatással van Magyarországra, a rossz adatok jó 75 százalékáért a Matolcsy György fémjelezte gazdaságpolitika a felelős.
Az irányváltás jelei azonban egyelőre nem mutatkoznak. Így nehéz pozitív következtetéseket levonni a jövőre nézvést.
