Az elmúlt hetekben Romániában kialakult helyzetet – a szociálliberális kormány erőteljes hatalomkoncentrációját – többen a magyarországi eseményekhez hasonlították.
Bár annyiban valóban vonható párhuzam a magyar és a román események között, hogy mindkét országban gyöngítették a független jogvédő szervezeteket, s ezzel megkezdték a demokrácia védelmét jelentő fékek és egyensúlyok rendszerének lebontását, azonban a két ország számos különbséget mutat.
Míg Magyarországon a jobboldali kormány a kétharmados parlamenti többség birtokában, alkotmányos keretek között alakíthatta át az államrendszert, addig romániai kollégái jelenleg nem rendelkeznek ilyen erős „aduásszal". Éppen ezért, a román jogrendszer által nyújtott „kiskapukat" próbálták kihasználni, gyakran azonban egyértelmű és nyilvános alkotmánysértéssel. S ők nem tudják felülírni ehhez az alkotmányukat... Így gyakorlatilag Romániában egyfajta államcsíny zajlik.
Ami közös a két országban...
Romániában villámgyors „fülkeforradalomra" került sor. Nem sokkal azután, hogy a kormánypártok parlamenti többségének elolvadása miatt, a szocialista-liberális koalíció bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatta a kormányt, s elérte, hogy ők alakíthassák az új kabinetet, a román államszervezet gyökeres átalakításába kezdtek.
A Romániában is menetrendszerű, az államigazgatásban lefolytatott erőteljes személycseréket követően, a Ponta-kormány nem állt meg. Az „átállásokkal" a kétkamarás parlament mindkét házában megszerzett többségét felhasználva, egyes független jogvédő szervezeteket is elért a kormányváltás szele. Így leváltották a Szenátus (a parlament felsőháza) által kinevezett ombudsmant (nép ügyvédje). Az elvileg független jogvédő szervezet élére egy korábbi szocialista politikust neveztek ki. Az új, baloldali kormányzat lecserélte a közmédiumok vezetőit is, így a média feletti ellenőrzést is megszerezte.
A parlament mindkét házában megszerzett többségre alapozva elérték, hogy mind a Szenátusnak, mind a Képviselőháznak kormánypárti elnökei legyenek. (Ezek közül a Szenátus elnöki posztja kiemelten fontos: a román alkotmány szerint a Szenátus elnöke látja el a köztársasági elnök helyettesítését). Ezt követően – alkotmányozó többség hiányában –, keményebb fába vágta a román kormány a fejszéjét: sürgősségi (gyakorlatilag törvényerejű) rendelettel korlátozta az Alkotmánybíróság hatásköreit. Majd szintén sürgősségi rendelettel módosította a népszavazásokkal kapcsolatos rendelkezéseket.
És elmozdul az elnök
Mindezek a köztársasági elnök elmozdításának előkészítését is szolgálták. Băsescu elnök ugyanis ismét egy, az eltávolítására irányuló eljárással és népszavazással találta magát szemben. Azért, hogy a Băsescu eltávolítására irányuló eljárás során ne legyen olyan fiaskó, mint 2007-ben, vált szükségessé a népszavazásra vonatkozó törvény módosítása. Băsescu leváltásával a szocialista-liberális kormánytöbbség utolsó, jelentős ellensúlya is eltűnne a politika színpadáról.
Szintén közös vonás, hogy mindkét fél a választójogi rendszer korrekciójával kívánja magát a következő választásokra „helyzetbe hozni", s erősíteni várható pozícióit. Az is közös a két országban, hogy a kormányok európai pártcsaládjai megkísérlik védeni – a demokratikus keretek között – „testvérpártjuk" intézkedéseit. Így a magyarországi eseményekkel kapcsolatban az európai baloldal foglalt élesen állást, míg a romániai intézkedéseket elsősorban az európai jobboldal támadta. Ez eléggé mulatságos eredményre vezetett: ugyanazon intézkedéssel szemben merően más álláspontot képviseltek az európai bal- és jobboldali erők – attól függően, hogy „a mi kutyánk kölyke" vagy sem tette-e azt meg.
Szintén érdekes, hogy itt is felmerült a plágiumvád: igaz, nem a jobboldalhoz köthető államfővel, hanem a baloldali miniszterelnökkel szemben. Aki a gordiuszi csomót Nagy Sándorhoz hasonlóan – igaz, nem túl európai módon – oldotta meg: feloszlatta az ügyet vizsgáló testületet.
És még egy hasonlóságot fellelhetünk: mindkét ország miniszterelnökét Vi(c)ktornak hívják.
Ami eltérő...
... a történeti hagyományok és a kormányforma
Míg Magyarországon a parlamentáris rendszer hosszú történelmi hagyományokra tekinthet vissza, addig Romániában a végrehajtó hatalom mindig viszonylag erősebb volt. Ezért, és a szintén történelmi kapcsolatokon alapuló erős német szál miatt, a rendszerváltozást követően hazánkban parlamentáris kormányforma alakult ki, egy viszonylag gyengébb – ám legalább stabil – kormányzattal (e körben is a német modellt követtük: Magyarországon szintén kancellári demokrácia alakult ki).
Romániában ezzel szemben – történelmi és nyelvi okokból is – a francia befolyás volt meghatározó. Így míg a magyar 1989-es alkotmány a német Alaptörvényre (Grundgesetz) tekintett mintaként, addig az 1991-es román alkotmány előkészítői vigyázó szemüket Párizsra vetették. Romániában így egy, az elnök és a kormány kettős irányításán alapuló, francia mintájú úgynevezett félprezidenciális kormányforma jött létre, amelyben a végrehajtó hatalom jóval erősebb volt a magyarországinál. (Sok esetben, a hazai centralizáció eredményeként, a jelenlegi romániaihoz hasonló struktúrák jöttek létre).
A kabinet erősebb pozíciói ily módon megkönnyítették, hogy Victor Ponta végrehajthassa „fülkeforradalmát", hiszen számos olyan eszköz áll a rendelkezésére – így a parlament kikapcsolásával kiadható, törvényerejű sürgősségi rendelet –, amelyről egy magyar miniszterelnök nem is álmodhatott.
... Romániában valójában nem volt (még?) fülkeforradalom
Magyarországon a fékek és ellensúlyok rendszerének erózióját az tette lehetővé, hogy a jobboldali kormánypártok 2010-ben alkotmányozó többségre tettek szert. Így az alkotmányos rendszert a saját képükre szabhatják – azaz, ha valami nem tetszik az alaptörvényi szinten, akkor azt pillanatok alatt korrigálhatják. Mint ahogyan tették ezt a magyar Alkotmánybíróság jogköreinek korlátozásával, amit alkotmányos szintre emeltek.
Ezzel szemben, a romániai kormányváltást az addigi jobboldali parlamenti többség „elolvadása" tette lehetővé – már a parlamenti választások előtt. Így azonban a jelenlegi kormánytöbbség nem rendelkezik alkotmányozó többséggel. Éppen ezért, a kormányzat csak az egyszerű többségét használja ki a végletekig (lásd az ombudsman és a házelnökök leváltása). Emellett pedig a sürgősségi rendelet nyújtotta lehetőséggel él – általában vissza. Ugyanis a népszavazási és az alkotmánybírósági törvény módosítása erősen kérdéses alkotmányosságú. A román alkotmány 115. cikkének (6) bekezdése alapján, sürgősségi rendeletekkel nem lehet kormányozni alkotmányos tárgykörökben, valamint azok nem hathatnak ki az állam alapvető intézményeinek rendszerére, az alkotmányos jogokra, szabadságokra és kötelezettségekre, valamint a választói jogokra.
Márpedig a legtöbb vitatott sürgősségi rendelet mintha ezekbe a tilalmakba ütközött volna.
A romániai kormánypártok intézkedéseik mögé a demokratikus legitimációt a mostani önkormányzati választáson elért sikereikkel kívánják megteremteni – igen ám, csakhogy az önkormányzati választás nem parlamenti, így kérdéses, hogy az ott elért sikerek mennyiben támaszthatják alá a kérdéses alkotmányosságú intézkedéseket. Parlamenti választásokra pedig csak az ősszel kerül majd sor.
... Európa élesebb reakciója
Bár az európai baloldal próbálta menteni azt, ami menthető (bizony, ez nem túl sok minden), azonban mindegyik európai erő élesen kiállt a fékek és ellensúlyok védelme érdekében. Tehette ezt Európa annál is inkább, mert itt valóban nem volt valós választáson alapuló felhatalmazottság. Mindenesetre a román kormányzat azóta több ponton kénytelen volt engedni – miközben odahaza (a magyarországihoz hasonlóan) – azt kommunikálja, hogy küzd az országgal szembeni külföldi támadásokkal.
... a köztársasági elnök ellensúlyi szerepe
Románia félprezidenciális rendszerében a köztársasági elnöknek meghatározó szerepe van mind a bel-, mind a külpolitikában. Nem véletlen, hogy a mostani miniszterelnök fő célja a jobboldali köztársasági elnök elmozdítása. A harc során kicsinyes eszközöket is bevetett: egyértelműen ide sorolhatjuk, hogy csak késve közölte a román közlöny azt az AB határozatot, amely kimondta, hogy alkotmánysértő az a rendelkezés, amely szerint nem az államfő képviseli Romániát az Európai Tanács ülésén. Így a „késedelem" miatt, végül Victor Ponta utazott az EU-csúcsra.
Összegezve...
Amennyiben a két országra tekintünk, kiemelhetjük, hogy mindkét államban erősen leépítették a fékek és ellensúlyok rendszerét, s a kormányerők erős hatalomkoncentrációt hajtottak végre. Ezt Romániában megkönnyítette a kormányzatot erősítő alkotmányos rendszer, azonban a – magyarországival ellentétben – hiányzó alkotmányos többség miatt, erre sok esetben erősen megkérdőjelezhető alkotmányosságú szabályokban került sor, amelyek miatt akár államcsínynek is értelmezhetjük a fennálló helyzetet.
Magyarországon az alkotmányozó többség lehetővé tette, hogy a korábbi alkotmányosság szellemiségével ellentétes, de a kétharmados többség birtokában, formálisan jogszerű döntésekkel hajtsák végre a változtatásokat. Szintén fontos különbség, hogy míg Magyarországon a forradalmi jogalkotás egy, már két éve zajló folyamat, addig a romániai változások turbófokozatban történnek: amire Magyarországon hónapokra volt szükség, azt keleti szomszédunknál hetek alatt lezavarják.
Mindezek jelzik, hogy a számos azonosság mellett, sok különbséget is megfigyelhetünk ezekben a folyamatokban. Így nem csoda, hogy egyes mértékadó médiumok feltehetik azt a kérdést, amely szerint Romániában rosszabb-e a helyzet, mint Magyarországon.
