Újra fellángolt a vita arról, hogy 2,8 millió ember bedőlt a kormány zsarolásának és a magánnyugdíj-számlájára helyezett megtakarításait örökre odaadta. Bár mi már januárban jeleztük, hogy minden bizonnyal "hülyére vett" ország vagyunk, márciusban ebben sajnos már teljesen biztosak voltunk. És sajnos egy hónapja már az is látszik, hogy a „cserébe" ígért egyéni nyugdíjszámlának is lőttek.
De talán maradt még egy kis mentsvár. Az állami rendszerbe történő visszalépésükkor sokan érezték a zsarolás szagát a levegőben, és jogfenntartó nyilatkozatot tettek. Ebben jelezték, hogy amennyiben a vonatkozó törvényi szabályozási környezet jelentősen megváltozna, akkor a visszalépésüket tekintsék meg nem történtnek.
Mit ér ez most?
Sajnos erősen kérdéses, hogy a polgári jogi jogviszonyokban elfogadott jogfenntartó nyilatkozat mennyiben alkalmazható az alapvetően közjogias nyugdíjszabályozás területén. Ugyanis a jogfenntartó nyilatkozat nem a szociális jogi (közigazgatási jogi) viszonyokban alkalmazott megoldás, s annak funkciója és alkalmazásának esetei csak részben fedik le a magánnyugdíj-pénztári visszalépést.
Így csak hosszú bírósági eljárás után derülhet ki, véd-e ez a nyilatkozat a MANYUP-einstand „atomtámadása" ellen. Könnyen megeshet, hogy a per végén kiderül, „az ellen nem véd". No, de lássuk a részleteket!
A jogfenntartó nyilatkozat a polgári jogban
Annak megértéséhez, hogy mennyiben is alkalmazható a MANYUP-einstand körében a jogfenntartó nyilatkozat, érdemes egy pillantást vetni annak jelenlegi gyakorlatára.
A jogfenntartó nyilatkozat a polgári jogi jogvitákban alakult ki, jellemzően amiatt, hogy bizonyos esetekben – valamilyen külső körülmény hatására – egy olyan kötelezettséget kellett valamelyik félnek megfizetni, amelyet nem, vagy nem egészében ismert el.
Ilyenkor a fizetésre kényszerülő fél teljesítette a vitatott kötelezettséget, azonban egy olyan nyilatkozatot tett, amelyben rögzítette, hogy a teljesítés jelen esetben nem jelenti a másik fél jogának elismerését, s a korábbi követelésről való lemondást. Azaz: ezzel a nyilatkozattal a fél a teljesítés mellett, fenntartotta a későbbi perlés jogát.
Így a teljesítés ellenére perelhetett (igaz, a perben ő volt a rosszabb helyzetben levő felperes), s ha azt megnyerte, a követelését megkaphatta.
Jogfenntartó nyilatkozat a közjogban (szociális jogban)?
Bár első ránézésre a jogfenntartó nyilatkozat e körben is alkalmazhatónak látszik, hiszen itt is egy követelésről – a magánnyugdíjra félretett összegről – kellett rendelkezni, s itt is fennállt annak a lehetősége (például az Alkotmánybíróság döntése – amint ez később be is következett), hogy a körülmények kedvezően alakulnak, azonban a magánnyugdíjjal kapcsolatos probléma nem teljesen olyan, mint egy polgári jogi jogvita.
Igaz, hogy az 1997-es nyugdíjreform a magánnyugdíjat magántulajdonként határozta meg, de ebben az esetben – s ez lényeges – nem két egyenrangú fél között alakult ki vita, hanem a szabályozást oly módon módosította az állam, amely sokak számára nem tűnt kedvezőnek.
Azaz: itt tulajdonképpen nem szerződéses jogvita, hanem egy törvényi rendelkezés módosítása, s az abban foglalt hátrányos következmények (állami nyugdíj elvesztésének lehetősége) állt a „vita" hátterében.
Másrészt e körben nem egy követelés teljesítéséről, hanem a követelés más jellegű érvényesítésének lehetőségéről volt szó: azaz, hogy a félretett összegből nem tőkefedezeti alapú járadékot, hanem egy növelt összegű (a korábbi 75 százalékos helyett teljes, 100 százalékos) állami nyugdíjat fizet egy másik szerv.
Így jelentősen eltért a helyzet a jogfenntartó nyilatkozat polgári jogi hátterétől. Mindezek miatt, erősen kérdéses, hogy amennyiben az egyik fél érvényesíti jogfenntartó nyilatkozatát, s az állami alaptól visszakéri a magánnyugdíját, akkor a bíróság igazat ad-e neki.
Akkor nincs esély perelni?
Bár a fentiek miatt azt mondanánk, hogy rendkívül bizonytalan egy ilyen per kimenetele, s elég nagy esély van annak sikertelenségére, ám bizonyos körülmények miatt érdemes lehet legalább egy mintaper megindítása.
Egyrészt egy ilyen „mintaper" – azaz, ha egy vállalkozó kedvű személy pert indítana a jogfenntartó nyilatkozat nyomán – egyértelműen bemutatná a bíróság állásfoglalását, s tisztázná a jogfenntartó nyilatkozat alkalmazásának körét.
Másrészt vannak olyan tényezők, amelyek azt támaszthatják alá, hogy itt valóban egy követelésről való lemondásra került sor. Például a beígért egyéni számla bevezetésének elmaradásával, vagy az Alaptörvénynek a korábbi Alkotmánytól eltérő, az állami nyugdíjjárulék szerepét átértékelő (azaz annak alkotmányos védelmét csökkentő) új szabályozásával lehet érvelni amellett, hogy itt ténylegesen egy fenyegetés hatása miatti, kényszerhelyzetben tett lépést jelentett az állami rendszerbe történő automatikus visszalépés. Márpedig ilyen esetben lehetne alkalmazni a jogfenntartó nyilatkozatot.
Bár a jogfenntartó nyilatkozatot tevő egyének pervesztése tűnik esélyesebbnek, azonban a bírósági eljárásokban sem szabad azt mondani, hogy „soha". Egy esetleges mintaper mindemellett hasznos lehetne, hiszen tiszta vizet önthetne a pohárba.
