Áder János köztársasági elnök hivatalba lépését követően nem sokkal azt nyilatkozta, hogy élni fog elnöki hatáskörével, s csak akkor írja alá az elé terjesztett törvényeket és határozati javaslatokat, ha azok megfelelnek az Alaptörvénynek és a jogszabályoknak. Ha "száz jó törvényt terjesztenek elém, akkor százat fogok aláírni; ha száz rosszat kapok, akkor százat küldök vissza" - nyilatkozta ezzel kapcsolatban a Frankfurter Allgemeine Zeitung című tekintélyes német konzervatív napilapnak.
Úgy tűnik azonban, hogy homokszem került a gépezetbe, ugyanis a bírák kényszernyugdíjazásáról szóló törvény alkotmánybírósági megsemmisítését követően immáron jogerős ítélet kötelezi Ádert, hogy korábbi döntésével szemben helyezze vissza a bírákat eredeti szolgálati helyükre. Mi nem emlékszünk arra, hogy a köztársasági elnök határozatának jogellenességét bírósági döntés mondta volna ki.
Bár Áder János formai okok miatt szívesen dobott vissza törvényeket, s ezzel elődjével szemben látszólag érdemi kontrollnak tűnt, azonban a bírák ügyében neki is adottak voltak az alaptörvényi lehetőségei arra, hogy fellépjen - mégsem tette meg azt. Így az Alkotmánybíróság, és az annak döntésén alapuló jogerős bírói ítéletek miatt arra kényszerül, hogy korábbi döntéseit gyakorlatilag visszavonja.
Áder ezen gyakorlata általánossá vált. Eddigi vétói mind formaiak voltak. Tartalmi kérdésekben még soha sem feküdt a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) robogó gyorsvonata elé. Így egyre hangosabban kell feltennünk a beiktatása után már egyszer megfogalmazott kérdést: marad fideszes elvtárs, vagy ő már köztársasági elnök?
A magyar jobboldali kormányzat őket is nyugdíjazná? - Az USA Legfőbb Bírósága (Supreme Court) 2008-ban
Tehetett volna bármit is a köztársasági elnök?
Tulajdonképpen igen. Bár a köztársasági elnök kinevezési ügyekben általában szűk mérlegelési hatáskörökkel rendelkezik, s tevékenysége ilyen esetekben általában valóban az okmány aláírására szorítkozik, azonban a jelenlegi szabályozással megegyező korábbi alkotmányos szabályok és az azt értelmező alkotmánybírósági gyakorlat szerint mégis van neki egy szűk mozgástere.
A rendszerváltás kezdetekor, az első "médiaháború" idején a Sólyom-féle Alkotmánybíróság által meghozott határozatok értelmében a köztársasági elnöknek ésszerű időn belül kell állást foglalnia a kinevezési ügyekben. A felterjesztett kinevezések és felmentések aláírását (s ezzel végrehajtását) pedig csak akkor tagadhatja meg, ha "a köztársasági elnök alapos okkal arra következtet, hogy a javaslat teljesítése az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná". Igaz, hogy különböző módon értelmezhetőek ezek a kellő elnagyoltsággal megfogalmazott gondolatok.
Azonban a bíróságok már korábban megfogalmazták a kényszernyugdíjaztással kapcsolatos alkotmányos aggályaikat, amely aggályok vezettek végső soron a legfőbb bírói fórum korábbi vezetőjének elmozdításához. S más szervezetek is erős alkotmányos aggályokat fogalmaztak meg. Ráadásul az érintettek jelezték, hogy az Alkotmánybírósághoz fognak fordulni. Így a köztársasági elnöknek joggal fordulhatott volna meg a fejében, hogy esetleg egy alkotmányellenes törvény alapján hoz alkotmánysértő döntést. És akár meg is tagadhatta volna a döntés aláírását, vagy ha meg nem is tagadja, de azok aláírásával legalább kivárja az Ab határozatát.
Nem így történt. Sőt, 11 nappal az Ab döntését megelőzően - amikor már erősen terjedtek jogászkörökben azok a hírek, hogy az Ab valószínűleg megsemmisít - még éppen ezen törvényi szabály alapján is felmentést írt alá.
Most mi lesz?
Ha röviden kívánjuk megfogalmazni: ciki. Eddig ugyanis még nem nagyon volt példa arra, hogy a köztársasági elnököt szándékától eltérő döntés meghozatalára kényszerítsék, különösen hogy erre jogerős bírói ítélet alapján kerüljön sor. Márpedig arra a szabályra figyelemmel, hogy a köztársasági elnök dönt a bírák kinevezéséről és felmentéséről, a jogerős bírói ítélet arra kötelezi a köztársasági elnököt, hogy korábbi döntésével szemben az eredeti szolgálati helyükre ismét kinevezze a pert megnyerő bírákat.
Bukta?
Ráadásul ezzel a köztársasági elnök bukta azon ígéretét is, amely szerint az alkotmányosság szigorú őre lesz, hiszen immáron flepnije van arról, hogy jogellenes döntést írt alá. Mint jeleztük, ha nagyon akarta volna, rendelkezett volna bizonyos eszközökkel, amelyekkel legalább ki tudta volna várni az Ab döntését ebben az ügyben, s nem közvetlenül azelőtt hozott volna döntést.
Ez az eset így különösen kínos lehet, hiszen azt mutatja, hogy ez a kontrollszerep - lehet, hogy a formai jogsértésekre súlyosan lecsap - de nem terjed ki a tartalmi alkotmánysértések alapos vizsgálatára. Így egy szempontból javult a helyzet a megbukott elődjéhez képest: legalább formai kontroll van.
Fideszes elvtárs, vagy köztársasági elnök? Ha a Rapülők (immáron retro) slágerének híres sorát akarnánk idézni: "valami van, de nem az igazi".
