Az október 23-i zászlóbontás után három héttel elkészült az Együtt 2014 politikai entitás erkölcsi alapvetéseit tartalmazó dokumentum. Ezek azok a pontok, amelyeket a későbbi csatlakozóknak el kell fogadniuk, illetve a tervek szerint később ezekre épül majd valamiféle választási program.
A projektnek nincs könnyű dolga. Azok a szervezetek (MSZP, LMP), amelyekkel együtt szeretne működni húzódoznak a szorosabb kapcsolattól, mások pedig szívesen együttműködnének vele, de ezeket az Együtt 2014 nem látja szívesen (DK, Kuncze-féle egyesület). Megint mások azzal próbálnak politikai tőkét kovácsolni, hogy elhatárolódnak tőle (4K)
Ráadásul a projektnek az önmeghatározása sem tiszta. Egyesületnek indul, majd ha bejegyzik, most éppen (bármit is jelentsen ez) választási együttműködésnek nevezi magát, és még az is lehet, hogy valamikor párt lesz belőle. De ez sem biztos. Továbbá a három alapító tagszervezet vezetői is gyakran egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek, és szándékokat próbálnak közvetíteni. Ez egy kicsit döcögős kezdésnek tűnik.
Mindazonáltal az Együtt 2014 erkölcsi alapvetéseinek kiindulópontja ugyanazokra a gondolatokra épül, amelyeket Bajnai Gordon is elmondott október 23-án: 2014 sorsfordító év lesz, nem csak kormány, de rezsimváltásra is szükség van, ez viszont csak a változást akarók minél szélesebb összefogásával lehetséges.
A hat fejezetre tagolt anyag a Bajnai által már ismertetett négy fogalomra, illetve a Milla 12 pontjára épül. Olyan, a demokratikus oldalon nagyjából bárki számára jól csengő ötletek ezek, mint például a jogállam újjáépítése, a gazdasági felzárkózás, az esélyteremtő oktatás, a mélyszegénység csökkentése, vagy a kiszámítható nyugdíjaskor. Ezeket akár a meghódítani kívánt MSZP és az LMP is írhatta volna. Sőt, ha jobban utánanéznék valószínűleg már sok helyen írta is.
“Erkölcsi alapnak” ez talán valóban elegendő, sőt, talán arra is elég, hogy ne állítson akadályt a csatlakozni kívánók elé. A választók, illetve egy választás megnyeréséhez azonban ennél több kell majd.
Ügynökkérdés
Bajnaiék úgy látják, a továbblépés első feltétele, hogy számot kell vetnünk, be kell vallani bűneinket és le kell zárnunk a múltat. Ez azt is jelenti, hogy nem halogatható tovább az állambiztonsági akták nyilvánossá tétele.
Az ügynökkérdés időről-időre felbukkan a közbeszédben. Legutóbb Lázár János ígérte meg, hogy létrehoznak egy bizottságot, amelynek feladata a pártállami múlt bűneinek feltárása és lezárása lesz. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága azonban azóta sem állt fel, sőt a jelek szerint nem is fog.
Ez a vállalás viszont az LMP, illetve szavazói számára mindenképpen gesztusértékű lehet, hiszen az ökopárt folyamatosan küzd az akták nyilvánosságáért. Most is az országgyűlés előtt fekszik az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről szóló törvényjavaslatuk, amelynek napirendre vételét a kormánypárti többség rendre leszavazza.
Határon túli magyarok
Bár a kettős állampolgárgárság megadásának mikéntjét hibásnak gondolják, egyértelművé teszik: szerzett jogot elvenni nem lehet. Ugyanakkor jogi és politikai garanciákat kell találni arra, hogy “az új közjogi helyzet ne járjon együtt az anyaországi politikai viták exportálásával, beszüremkedésével a határon túli magyarság életébe.”
Hogy itt pontosan mire gondolnak nem tudni, de ez akár a szavazati jog megvonását is jelentheti a határon túliaktól.
Fékek és ellensúlyok
Már a II. Orbán-kormány regnálásanak kezdetén felhívtuk mi is arra a figyelmet, hogy a hatalom birtokosai szisztematikusan építik le a jogállamiság alapjait. Az Együtt 2014 azt ígéri, hogy ezt maradéktalanul helyreállítja, mégpedig úgy, hogy az ismét megerősített intézmények élére nem pártkatonákat állít.
A jogállam helyreállítása azonban nem lehet sikeres az alapvető jogok,a magántulajdon és a szerzett jogok, a munkavállalói jogok és az érdekegyeztetés rendszerének helyreállítása nélkül. Így ezek is az új rendszer alapjait képezik majd.
Gazdasági felzárkózás
A gazdaságot illetően nem mond sokat az anyag: felelős fiskális politikát, az adórendszer és a szabályozási környezet stabilitását, ténylegesen bővülő foglalkoztatást, fejlesztést, tisztességes versenyt ígér.
Az, hogy konkrétan milyen lépésekkel kívánják ezt elérni, egyelőre nem tudni.
Fejlesztéspolitika
Annak érdekében, hogy vissza tudjunk kapaszkodni Európa fejlettebb részéhez, a következő hétéves uniós fejlesztési ciklusban a források döntő részét a vállalkozások foglalkoztató- és versenyképességének növelésére, a leszakadó térségek gazdasági, foglakoztatási felzárkóztatására, illetve általában a vidék népességmegtartó képességének erősítésére, valamint a tudásalapú társadalom és a környezettudatos közösség kialakítására kell felhasználni.
A megfelelő forrásfelhasználás érdekében Bajnaiék erősítenék a pénzek elosztásáért felelős intézményrendszer szakmaiságát, és nagyobb érvényt szereznének a szubszidaritás elvének.
Oktatáspolitika
A jelenlegi, a társadalom felsőbb rétegeinek kedvező oktatási rendszer helyett mindenki számára elérhető, jó minőségű és piacképes tudást biztosító közoktatást és felsőoktatást képzelnek el, ahol az állam nagyobb felelősséget vállal a hátrányos helyzetű gyermekért.
Az alapelvek között a felsoroltakon kívül megtaláljuk a mélyszegénység csökkentését, a kiszámítható nyugdíjaskort, az európai érték és érdekközösséghez való visszatalálást és a leszakadók felkarolását is.
Jól látható: az alapelvek készítői ügyeltek arra, hogy megfogalmazott célkitűzéseik gyakorlatilag minden, hozzájuk csatlakozni kívánó demokratikus politikai erő számára többé-kevésbé elfogadhatóak legyenek.
Ebből a szempontból ez az “elvi keret” elvégzi a feladatát. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy "az ördög a részletekben rejlik". Komolyabb vitákra akkor számíthatunk majd, amikor kialakul, kik is lesznek a projekt meghatározó tagjai és ők az adott pontok megvalósítását hogyan képzelik el.
