Mindössze három nap telt el azóta, hogy azt írtuk: hazugságok és káosz jellemzi a kormányzati kommunikációt az államilag finanszírozott keretszámok drasztikus csökkentése óta. A helyzet azóta sem változott.
Most éppen ott tartunk, hogy - a legutóbbi ígéretek szerint - jövőre 55 ezer elsős diák tanulhat ingyen a felsőoktatásban. Ez nagyjából a 2011-et megelőző éveknek felel meg. A részösztöndíj megszűnne, a röghöz kötés viszont megmaradna. Azt is tudjuk, hogy Balog Zoltán idén csak a minimális ponthatárt határozza meg. Eszerint az alapképzésekre legkevesebb 240 ponttal lehet bekerülni, míg a felsőoktatási szakképzésben 200 pont lesz a minimális szint.
Jó pár szak, többek között az alkalmazott közgazdaságtan, az emberi erőforrások, a gazdaságelemzés, a gazdálkodás és menedzsment, a nemzetközi tanulmányok vagy a jogász szakok egyike sem szerepel az államilag támogatott szakok listáján.
No persze ez már körülbelül a negyedik verzió, ami december ötödike óta elhangozott, így semmi sem biztos. Még mindig sok a nyitott kérdés és a megoldhatatlannak tűnő probléma. A reakciókból mindenesetre úgy tűnik, hogy az érintettek már nem dőlnek be a trükköknek. Aggodalmuk jogos. A felsőoktatási egyeztető fórum által elfogadott hat pontból csak a rövid távúak teljesülésének egy részére van némi esély, a kormány a hallgatói szerződés ügyében itt sem enged. Az ágazat jövőjét meghatározó, minden érintettet bevonó érdemi és szakmai tárgyalások megkezdéséről pedig egyelőre semmi hír.
Kapkodás és koncepciótlanság
Amint arról pár nappal ezelőtt mi is beszámoltunk, a kormány úgy döntött, eltörli a keretszámokat, helyette az illetékes miniszter (jelen esetben Balog Zoltán) végtelen bölcsességére bízza, hogy meghatározza, az állam mely szakokon teszi lehetővé az állami ösztöndíjat. Ezeken a szakokon a miniszter felvételi pontszámot határoz meg, így dől majd el, ki, milyen finanszírozási formában folytathatja felsőoktatási tanulmányait.
Ez egyébként azt jelenti, hogy Balog Zoltánnak kell döntenie közel 3000 egyedi ponthatárról. Erre a miniszternek - a kezdeti bejelentéseket követően legalábbis - mindössze pár nap állt rendelkezésére. Pedig ez a folyamat a korábbi években utólag, az egyes helyekre felvehető diákok számának és az összes diák pontszámának ismeretében is rendkívül nagy erőfeszítést igényelt. Egyszerűen azért, mert akár egy pont változás is bonyolult láncreakciókat indíthat el, hiszen a hallgatók több intézménybe és szakra jelentkeznek.
Megpróbálhatják úgy belőni a határokat, hogy tényleg 55 ezernél több finanszírozott hallgató legyen, de az, hogy sikerül-e, az teljesen bizonytalan. Esetlegesen, egyedi alkuk alapján alakulnak majd a felsőoktatás nagy arányai (hány műszaki, hány pedagógus stb.) is, ugyanakkor a hallgatói igények sem érvényesülhetnek majd. Egy ilyen rendszer részletes kitalálásához, egyeztetéséhez, kipróbáláshoz évek kellenének, hogy megbízhatóan működjön. Igaz ugyan, hogy a legfrissebb hírek szerint csak 2014-ben kell meghúznia Balog miniszternek a jövő évi ponthatárokat, de ez az idő sem tűnik elegendőnek a feladat bonyolultságát figyelembe véve. Az egész folyamatról ordít a kapkodás és a koncepciótlanság.
Garancia? - az nincs
Ráadásul az ingyenesen tanuló diákok létszámára - a kormány kétes hitelű ígéretein kívül - semmi garancia sincs, hiszen a továbbiakban nem lesznek kormánydöntésben rögzített keretszámok. A pontszámok megemelésével, vagy akár az érettségi szigorításával (ami a tervek között szerepel) bármikor drasztikusan lehet csökkenteni a hallgatók számát. Viszont bármikor lehet majd arra hivatkozni, hogy bármennyi hallgató bejuthatott volna, csak a teljesítmény volt alacsony. Ezt a gyanút erősíti, hogy a miniszterelnök a Fidesz frakcióülésén a tüntetések várható kifulladásáról és arról beszélt, hogy több lépésben vezetik be, amit terveznek.
"Tulajdonképpen én kétszer töröltem el a tandíjat Magyarországon. Nem szoktam ezt - hogy mondjam - nagy dobra verni, mert nem szép dolog, hogyha az ember a saját lovát dicséri. De hát én egyszer eltöröltem a Bokros Lajos által bevezetett tandíjat, mint miniszterelnök, és utána, mikor bevezették a szocik megint a tandíjat, akkor pedig szerveztünk egy népszavazást, amivel eltöröltük a tandíjat." Orbán Viktor
Pénz sem lesz több
Az intézmények számára sem kedvezőbb a helyzet. A kormány innentől kezdve gyakorlatilag tanszékekre bontva avatkozhat be az intézmények életébe, hiszen egy ügyesen magasra húzott ponthatárral bármelyiket ellehetetlenítheti. Nem világos, hogy a döntés terheit ki viseli. Bár Gíró-Szász András azt állította, hogy 24 milliárd forinttal több jut a felsőoktatásnak a ppp-konstrukciók és az adósságrendezések alapján, ez a kijelentés könnyen nevezhető hazugságnak. A ppp-kiváltás például nem pótolja a hiányzó normatív támogatást. Forrás hiányában viszont a több hallgatót csak (a nem létező) tartalékaik terhére, vagy a színvonal rontásával fogadhatják. A költségvetésből származó források 31 milliárd forinttal lesznek alacsonyabbak az ideinél, és ha ehhez az inflációt is hozzászámoljuk, akkor reálértékben még nagyobb a csökkenés.
Még nincs vége
A reakciókból úgy tűnik, hogy érintettek már nem dőlnek be a trükköknek. Bár Balog miniszter egészen sajátos performanszt adott Nagy Dávid HÖOK elnökkel, a lényeg nem változott: a felsőoktatási szervezetek érdemi írásos javaslatot várnak a kormánytól, és úgy tűnik, hogy megmarad a különböző hallgatói és oktatói szervezetek törékeny, de feltétlenül szükséges akcióegysége is.
Most ott tartunk, hogy a diákok szimbolikusan is visszajutottak a 0 kilométerhez: az 1986-os “lánchídi csatá”-t idézte, ahogy a rendőrök a helyszínről elvitték a tüntetőket. Az aggodalom jogos. A felsőoktatási egyeztető fórum által elfogadott hat pontból csak a rövid távúak teljesülésének egy részére van némi esély, a kormány a hallgatói szerződés ügyében itt sem enged. Az ágazat jövőjét meghatározó, minden érintettet bevonó érdemi és szakmai tárgyalások megkezdéséről pedig egyelőre semmi hír.
