Ha sokadik nekifutásra is, de végül sikerült megállapodniuk Európa vezetőinek az Unió 2014-2020 közötti költségvetéséről. Az Európai Unió nehéz helyzetét jól tükrözi, hogy az előző ciklushoz képest alacsonyabb lesz a következő hat évre szóló költségvetés, annak értéke ezer milliárd euró alá csökkent, és mindösszesen 960 milliárd euró lesz. A tagállamok ekkora összegben vállalhatnak kötelezettséget, a tényleges kifizetések értéke viszont csak 908 milliárd euró lesz.
A 2012-es állásponthoz képest Magyarország komoly eredményeket tudott elérni, az eredetileg tervezett 30 százalékos csökkenéshez képest, mindösszesen 9 százalékkal csökkent a hazánknak járó támogatások mértéke. Míg a mostani költségvetési ciklusban 22,6 milliárd euró jár Magyarországnak - 2005-ben jelenetős sikereket tudott elérni a kormány -, addig a 2014-ben kezdődőben 20,4 milliárd eurót fog tartalmazni a kohéziós boríték. Így némileg nehezen értelmezhető Orbán Viktor azon kijelentése, hogy Magyarországnak több pénzt ítélt oda az EU, mint a mostani ciklusban - főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy árkiigazításoknak köszönhetően a mostani összeg 25,7 milliárd euróra emelkedett.
Jobb és bal oldalán egyaránt lobbizott azért, hogy Magyarország minél kisebb méretű veszteséget szenvedjen el az új uniós költségvetésben. A feladat nem volt túl könnyű, hiszen az az EU adósságválsága miatt eleve egy szerényebb méretű költségvetést terveztek a következő hét éves ciklusra, ráadásul Magyarország tárgyalási pozíciói jelentősen romlottak az elmúlt években - gondoljunk csak Orbán Viktor Brüsszel -ellenes kirohanásaira, például: Brüsszel nem diktálhat nekünk. Ha pénzről van szó, a miniszterelnök nézetei gyorsan megváltoznak, így nem véletlenül járt Canossát az EU vezetőinél, hogy Magyarországnak több támogatás jusson. De nem csak a miniszterelnök, hanem Bajnai Gordon is Magyarországért lobbizott Brüsszelben, hiszen elsősorban nem politikai érdekekről volt szó, hanem az ország jövőjéről.
A sikerek
A tavaly év végi állapothoz képest érdemi pozíciójavulást sikerült elérnie Magyarországnak:
- 1,4 milliárd euró összértékű pótlólagos támogatások a legszegényebb kategóriába tartozó hat magyarországi régiónak
- Az elérhető támogatások felső értékének 10 százalékos emelése, ez további 700-720 milliárd euró javulást eredményez
- A beruházások társfinanszírozási rátája 85 százalék lesz, az eredetileg tervezett 75 százalék helyett
- A minisztériumok kivételével költségként elszámolható lesz a vissza nem igényelhető áfa, ez további évi ötmilliárd euró értékű megtakarítást jelent a büdzsének.
Összességben tehát komoly sikereket tudott elérni Magyarország, és a várt 30 százalékos csökkenéshez képest "csupán" 9 százalékkal csökkent a Magyarországnak szánt pénzösszegeket mértéke (amennyiben az árkiigazítást nem vesszük figyelembe). Ráadásul a hazai költségvetés is jól járt, mivel alacsonyabb arányban kell hozzájárulnia a beruházásokhoz.
Akkor most több jár Magyarországnak, mint most, vagy sem?
Igen is, meg nem is. A nettó pozíció csekély mértékben javult - nettó mérleg, azaz nem csak az uniós kifizetéseket kell figyelembe venni, hanem a Magyarország általi befizetéseket is -, viszont a következő hét éves időszakra szóló keret mértéke 9-10 százalékkal csökkent a mostani hét éves kerethez képest. A magyar támogatás mértéke tehát ugyanúgy csökken, ahogy a teljes uniós költségvetés, hiába állítja azt Orbán Viktor, hogy a támogatás mértéke nő. A körülmények miatt erre nem is lett volna reális lehetőség, viszont Magyarország így is komoly eredményeket tudott elérni, amire szükség is volt.
Ha reálértéken számolunk, viszont 25 százalékkal kevesebb támogatás jár Magyarországnak, amely már komoly visszaesésnek számít - az árkiigazításnak köszönhetően a 2007-2013-as időszakra szóló támogatás mértéke 25,7 milliárd euró. Ennél jóval kevesebb a 20,4 milliárd euró.
Továbbra is gyenge lábakon áll a gazdaság
A magyar gazdaság továbbra is gyenge lábakon áll, és az uniós csatlakozás óta nem sikerült felzárkózni még az uniós átlag közelébe se, miközben a környező országok elrobogtak mellettünk. Ez mindkét politikai oldal sara, hiszen 2010 előtt is rossz volt a gazdaságpolitika, a kormányváltás óta pedig még inkább rossz. Konvergencia hiányában pedig továbbra is szükség van az uniós támogatásokra, hiszen manapság elképzelhetetlen a beruházások megvalósulása az innen származó források nélkül.
Az igazi kérdés viszont nem is az, hogy mennyi pénzt kapunk, hanem, hogy milyen hatékonysággal tudjuk ezeket felhasználni. A jelenlegi költségvetési ciklus egyik legnagyobb problémája az volt, hogy hiányba rendelkeztünk rengeteg lehívható forrással, ezeket nem sikerült hatékonyan felhasználni, amely hátráltatta az ország fejlődését. Ráadásul az Nemzeti Fejlesztési Ügynökség szétverése csak tovább tetézheti a problémákat, hiszen könnyen érdekharcok indulhatnak meg a hazai intézmények között az uniós pénzek iránt, amely semmiképpen sem nevezhető a hatékonyság zálogának.
Az EU-költségvetés legnagyobb problémája viszont nem csak Magyarország esetében áll fenn, hanem teljes EU-szinten is: a források egy jelentős hányadát még mindig agrártámogatásokra költik, amely sehogyan sem nevezhető hatékonynak egy olyan térségben amely az adósságválság mellett komoly növekedési gondokkal is küzd. Több pénzt kellene költeni innovációkra, K+F-re, beruházásokra és foglalkoztatás-támogatásra ahhoz, hogy az Unió kimásszon a gödörből, de valamilyen oknál fogja - nagy valószínűséggel lobbitevékenység miatt -, még mindig drasztikus mértékű pénzek mennek el a mezőgazdaságban. Pedig Magyarország is jobban járna, ha nem földalapú támogatásokra folyna el a pénz, hanem olyan helyre kerülne, amely segítené az ország fejlődését.
