Szegény Matolcsy Györgyre rájár a rúd. Miután végre elismerte, hogy a magyar gazdaság recesszióba zuhant, végül az általa bemondott másfél százalékos recessziónál is nagyobb visszaesés jött. Az utolsó negyedévben szörnyen teljesített a magyar gazdaság: a negyedéves szinten 0,9 százalékos visszaesés, éves alapon 2,7 százalékos az előző év azonos időszakához képest, míg a 2012-es visszaesés 1,7 százalékos volt a KSH gyors becslése szerint. 2011-ben ugyanilyen mértékben nőtt a magyar gazdaság, tehát két év alatt semmit sem tudott felmutatni a kormány.
Magyarországnak ezzel a teljesítménnyel csak olyan gazdaságot sikerült maga mögé utasítani, mint például a válságban lévő Görögország, Portugália és Ciprus. A régió összes országa jobban teljesített, és a legtöbbjük pozitív adatokkal zárt, így nehezen értelmezhető a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) azon magyarázata, hogy az európai válság húzta le az ország teljesítményét - az NGM az összes negyedévben ugyanezzel a magyarázattal jött.
A valós okok ennél jóval összetettebbek. Igaz, hogy a gyengébb európai teljesítmény összefüggésben áll az export dinamikájának csökkenésével, de a belső fogyasztás visszaesése, a gyenge ipari teljesítmény, és a gyenge beruházási ráta már egyértelműen az unortodox gazdaságpolitikához köthető.
A magyar gazdaság 2012-ben katasztrofális évet zárt, és a gazdaság összes komponense rosszul teljesített. Hiába az egykulcsos adó, a belső fogyasztás visszaesett, ami nem meglepő, hiszen az alacsonyabb jövedelmű rétegek egyáltalán nem jártak jól az adóátalakítással, a magas infláció pedig bedarálta a nettó béreket tavaly - a magas infláció részben az indirekt adóemelésekkel magyarázható, és ez a gyakorlatban is látható, hiszen a januári árszínvonal-növekedés mindösszesen 3,7 százalék volt, mertl az adóemelések hatásai kifutottak 2013-ra.
Míg 2011-ben még 5,6 százalékkal nőtt az ipari termelés, addig 2012-ben 1,7 százalékkal csökkent. Az export és belföldi megrendeléseknél egyaránt visszaesés volt tapasztalható, amely arra utal, hogy exportra termelő iparágnak még mindig jobban megy, mint a hazai piacra termelőnek - ez nem meglepő annak fényében, hogy a fogyasztás és az állóeszköz-felhalmozás jelentősen visszaesett tavaly.
A beruházási ráta 2012-ben gödörbe került és rekord alacsony szintre esett vissza. Egyes szektorokban már az amortizáció fedezésére sem elegendő. A bizonytalan gazdasági és jogi környezet, a kiszámíthatatlanság elijesztette a befektetőket Magyarországról, így nem meglepő, hogy a beruházási ráta ennyire alacsony. A PR-fogásként kezelhető stratégia megállapodások számszerűsíthető eredményeket nem hoznak, legalábbis olyan mértékben, amely megváltoztatná a trendet.
A mezőgazdaság is katasztrofális évet zárt az aszály miatt, így ez is közrejátszott a recesszióban. De ha egy ország gazdasági teljesítménye az időjárástól függ, akkor ott komoly struktúrális problémákat vannak - ez egyaránt érezhető a beragadt munkanélküliségben és az alacsony potenciális növekedési pályában.
Nemzetközi trendek? Nem, csúsztatás...
Magyarország szégyenpadra került a régióban a GDP adatok alapján. Utolsóként zártunk a régióban úgy, hogy 2009-es gazdasági válság és annak következménye miatt amúgy is alacsony bázison áll a magyar gazdaság. A Balti országok például "szárnyalnak" a nagy visszaesést követően, de a környezetünkben lévő összes ország pozitív adatokat tud felmutatni, leszámítva Csehországot és Szlovéniát. Ebben a két országban viszont jóval magasabb az egy főre eső GDP, mint Magyarországon.
Az Európai Unió is recesszióba zuhant - a várnál rosszabban teljesítő Németország, és a déli államok adósságválsága miatt -, de az Unió visszaesése még így is harmada Magyarországénak. Az adatok alapján egyértelműen kijelenthető, hogy csúsztatás a nemzetközi trendekkel való magyarázás, hiszen azok csak részben felelnek a hazai recesszióért - elsősorban belső okokkal magyarázható a hazai gazdaság katasztrofális állapota.
A magyar tündérmese
Az államadósság elleni harc megbukott. Az idei költségvetés is lyukas, mint egy sajt, így újabb megszorításokra lesz szükség, hogy teljesüljön a 3 százalék alatti hiánycél. A foglalkoztatás csak a közmunkának és statisztikai trükközésnek köszönhetően nő, miközben a versenyszférában jelentősen csökkent a foglalkoztatás tavaly. Míg korábban 52 adónem volt, addig most 63, és az adóterhelés nemzetgazdasági szinten 2,5 százalékkal nőtt az elmúlt két évben.
A kormány büszke rá, hogy a külföldi befektetők elkapkodták az 5 és 10 éves lejáratú dollárkötvényeket, bár azok hozamai jóval magasabbak, mint az IMF-hitelé. 2010-ben a Bajnai-kormány ennél alacsonyabb hozamokkal tudott devizakötvényeket kibocsátani.
Pocsék állapotok
Magyarországon súlyos struktúrális problémákat uralkodnak. A munkanélküliség megrekedt, nincsenek beruházások, nincs fogyasztás, az ipar hanyatlik, a befektetői bizalom már rég elszállt. A potenciális növekedési pálya valahol 0 és 1 százalék között van, ilyen körülmények között Magyarország nemhogy nem konvergál az uniós átlaghoz, hanem fokozatosan le fog maradni. A régiós országok pedig sorra elrobognak mellettünk.
Idén, ha lesz is növekedés, az annak lesz köszönhető, hogy a 2012-es év annyira katasztrofálisan sikerült - főleg az utolsó negyedév -, hogy az alacsony bázis miatt már elképzelhetetlen a további visszaesés. Bár az unortodox gazdaságpolitikától még az is kitelik, hogy hoznak pár olyan döntést, amely még több potenciális befektetőt elriaszt az országtól.
S bár a kormány a növekedésösztönzést egy új jegybanki irányítástól remélné, a pénzpumpa semmire sem lesz képes egy olyan gazdaságban, amelynek minden komponense válságban van. Az adórendszert teljesen át kellene alakítani, a nagy elosztói rendszereket rendbe kéne tenni, az állami újraelosztást pedig csökkenteni kellene, hogy végre elinduljon valami az országban. Stabil befektetőbarát környezetet kellene teremteni, kiszámítható gazdasági és jogi környezet, aktív beruházás támogatásokkal és vállalkozásbarát adórendszerrel.
