A várakozásoknak megfelelően a miniszterelnök Matolcsy György kinevezését javasolta a jegybank élére. A nemzetgazdasági minisztérium unortodox pápájának kinevezésével az utolsó fék is elbukik. Orbán Viktor (nem titkolt) célja, hogy mostantól olyan ember legyen az MNB elnöke, aki a sok esetben erősen kétséges kormányzati döntéseket végigasszisztálja, netalán unortodox módszereivel még egy lökést is ad nekik. Az biztos, hogy erre a feladatra Matolcsy György kitűnő választás.
A kormányfő a bejelentést az immár hagyományosnak számító péntek reggeli rádió interjúban tette meg. A csaknem fél órás beszélgetés során szóba került az évértékelő (itt olvashattok róla részletesen), a gazdasági teljesítmény és a bekövetkező személyi változások is. A megszokott módon hantákkal fűszerezve.
“Az elmúlt két évben én azt tanultam meg, hogy a brüsszeliek sosem találták el a magyar költségvetés alakulását.”
Valamennyire mégis hinni lehet “a brüsszeliek” prognózisának, elvégre miattuk kaptunk néhány nem megszorító csomagot a nyakunkba az elmúlt években. Pontosabban azért, mert azok nélkül nem tudtuk volna tartani a hiányt. Bevezetésükkel a kormány is elismerte: az előrejelzés helyes.
Sőt, a most kinevezett új gazdasági miniszter, Varga Mihály már beismerte, hogy az Európai Bizottság előrejelzésével összhangban ő sem zárja ki az esetleges újabb kiigazítások bevezetését. Sajnos mi is egyetértünk az IMF-pávatáncért is felelős tárcavezetővel: amennyiben a brüsszeli prognózis nem változik a következő hónapban, és az első negyedéves adat is kiábrándító lesz, akkor újabb megszorító csomagra lesz szükség annak érdekében, hogy Magyarország kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól. Egy 200-300 milliárd forintos csomagról lehet szó, amely nagy valószínűséggel továbbra is unortodox tételeket fog tartalmazni, hiszen a választások előtt egy évvel a kormány nem teheti meg, hogy olyan kiigazító lépéseket jelentsen be, amelyek közvetetten érintenék a lakosságot.
“Nem mondom, hogy könnyű az élet, Magyarországon még nagyon sok baj van azért.”
Sajnos ezzel a kijelentéssel egyet kell értenünk: csökkenő reálbérek, magas infláció, csökkenő foglalkoztatás a versenyszférában, újabb és újabb adók bevezetése, recesszió.
Összességében kijelenthető, hogy magyar gazdaság 2012-ben katasztrofális évet zárt, és a gazdaság összes komponense rosszul teljesített. Hiába az egykulcsos adó, a belső fogyasztás visszaesett, ami nem meglepő, hiszen az alacsonyabb jövedelmű rétegek egyáltalán nem jártak jól az adóátalakítással, a magas infláció pedig bedarálta a nettó béreket tavaly - a magas infláció részben az indirekt adóemelésekkel magyarázható, és ez a gyakorlatban is látható, hiszen a januári árszínvonal-növekedés mindösszesen 3,7 százalék volt, mert az adóemelések hatásai kifutottak 2013-ra.
“Egy dolog biztos: Magyarország távolodik a nehéz helyzetben lévő és folyamatos pénzügyi fenyegetettség alatt élő országok csoportjától. (...) Mi azok közé az országok közé tartozunk, akiket elismernek nemzetközileg.”
A valóságban sajnos mindössze három ország, Ciprus, Portugália és Görögország teljesít rosszabbul, mint hazánk. Sőt, ha a szűkebb régióra tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy Magyarország messze lemaradt a régiós országtól és szégyenpadra kerültünk a gazdasági növekedésben.
“Mindenki arról beszél,hogy 2013-ban már lesz növekedés.”
Nem tudjuk a miniszterelnök ki(ke)t ért mindenkin, de pl. az Európai Bizottság nemrégiben prognosztizált Magyarország esetében -0.1 százalékos “unortodox növekedést” az idei évre.
“Ez a legkevésbé kockázatos döntés.”
Az ugyan kétségtelen, hogy a piac komolyabb megrázkódtatás nélkül reagált a hírre (nem hiába volt szépen beárazva jó előre), mégsem gondoljuk, hogy a világszerte nevetség tárgyát képező Matolcsy lenne a legkevésbé kockázatos döntés. Elég egy pillantást vetnünk best of gyűjteményünkre, vagy elég megvizsgálnunk a fontosabb gazdasági mutatókat és láthatjuk a kockázatokat.
“Azt láttam, ha a teljesítményt vesszük alapul, tehát félreteszünk minden mást, akkor csak egy olyan gazdasági és pénzügyminiszterünk volt az elmúlt években, aki képes volt csökkenteni az államadósságot és három százalék alá vinni a hiányt. Tehát a teljesítmény és a tények egyetlen ember felé mutattak, ez pedig Matolcsy György.”
A költségvetési hiányt leszámítva, ami valóban sokkal jobban alakul, mint a 2002-2010 közötti időszakban, a többi mutató sem ad okot az optimizmusra: a GDP nem nőtt az elmúlt két évben, a versenyszférában csökkent a foglalkoztatás, 2010 óta a reálbérek sem emelkedtek.
Matolcsy György teljesítménye és a tények tehát egészen másfelé, semmiképpen nem a Magyar Nemzeti Bank elnöki széke felé mutatnak. No persze ha az a cél, hogy csak egy újabb "bólogató jános" vegye át az utolsó fékként megmaradt intézmény vezetését, akkor a volt nemzetgazdasági miniszter kitűnő választás. Kíváncsian várjuk unortodox módszereit (jegybanki tartalékok felélése, aktív állampapír-vásárlás a másodpiacokon) a jegybank élén.
"Amire szükségünk van, hogy jobban teljesítsünk a gazdasági növekedésben."
Végezetül ismét egy olyan mondat, amelyel együtt kell értsünk. Valóban szükség lenne végre a gazdasági növekedésre. Kérdés, hogy Varga Mihály változást jelenthet-e az eddigiekhez képest. Mi mindenesetre neki és az új jegybank elnöknek is gratulálunk, sok sikert kívánva munkájukhoz. A valós siker ugyanis mindannyiunk érdeke (lenne).