Az elmúlt héten, a közvéleményt is megrázó súlyos bűncselekmények nyomán ismét a közéleti viták fontos kérdésévé vált a rendőri nyomozati munka és annak szakmaisága. A kényszervallatás gyanúját felvető ügy, valamint a kényszervallatási ügyben most született és jelentős sajtóvisszhangot kiváltott ítélet ugyanis rávilágított arra, hogy a rendőri munkában sok esetben tovább élnek, sőt olykor erősödnek is a régi idők reflexei.
Bár a bíróságok határozottan járnak el az ilyen ügyekben, mégis kérdéses, hogy a büntetések mennyiben képesek kezelni ezt a problémát.
Kényszervallatás...
A kényszervallatást a jelenleg - 2013. június 30-áig - hatályos Büntető törvénykönyv is bünteti (az új törvényben lényegében hasonó szabályok élnek, szigorúbb büntetésekkel). Eszerint „[a]z a hivatalos személy, aki annak érdekében, hogy más vallomást vagy nyilatkozatot tegyen, illetőleg ne tegyen, erőszakot, fenyegetést, vagy más hasonló módszert alkalmaz, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
Ez az önmagában súlyos büntetéssel fenyegető, szigorú szabályozás, amely a július 1. után elkövetett cselekmények esetében tovább szigorodik. A kényszervallatás megállapításának így több feltétele van. A törvényi szabályok szerint ezt a bűncselekményt csak hivatalos személy követheti el. A hivatalos személyek körét szintén a Btk. határozza meg, s egyértelműen ezek közé sorolja a rendőrt. A másik, hogy ez egy úgynevezett célzatos bűncselekmény, azaz az elkövetés megállapításának feltétele, hogy a kényszervallatás célja valamely vallomás vagy nyilatkozat tételének kikényszerítése.
A cselekményt csak akkor lehet megállapítani, ha a hivatalos személy erőszakot, fenyegetést vagy más, ezekhez hasonló módszert alkalmaz. Ennek a bűncselekménynek a megállapításához azonban az ügyésznek a bíró előtt számos elemet kell bizonyítania. Ha ezek közül valamelyik nem áll fenn, akkor a kényszervallatás megállapítására sincs mód.
... és más hasonló bűncselekmények
Ha az ügyész nem tudja bizonyítani, hogy az erőszak, fenyegetés vagy más hasonló cselekmény célja egy vallomás vagy nyilatkozat megszerzése volt, de azt igazolni tudja, hogy a hivatalos személy a eljárása során mást tettleg bántalmazott (akár sérülés nélkül), az egy másik, enyhébben minősülő (legfeljebb három évi szabadságvesztéssel fenyegetett) bűncselekmény, a bántalmazás hivatalos eljárásban (miként erről korábban már írtunk, ez is szigorodik):
Jogszerű rendőri intézkedés, mint a bűncselekmény megállapítását kizáró tényező
A bűncselekmény másik feltétele, hogy az erőszak alkalmazása kifejezetten a vallomás megszerzésére irányuljon.
Természetesen nem minősül bűncselekménynek, ha a rendőrségről szóló törvény szerinti körben alkalmazza a rendőr a testi kényszert. Ennek alkalmazási eseteit, s súlyát - azaz az arányos fellépés követelményét - az említett törvény részletesen szabályozza.
A bírói gyakorlat határozott
A bíróságok erőteljesen fellépnek a kényszervallatással szemben, azonban a bíróság előtt - mint jeleztük - az ügyésznek nehéz dolga van, számos, nehezen bizonyítható tényállási elemet kell hitelt érdemlően igazolnia. Azonban, ha sikerrel jár, súlyos büntetés kiszabására is sor kerülhet.
A törvénnyel összhangban a bíróságok az erőszak és a fenyegetés erős formáit súlyosabban ítélik meg. Így közrejátszott a súlyosabb ítéletben az a körülmény is, amikor egy kihallgatás során a feltételezett elkövetőket durván megütötték és az ablakon kilógatással fenyegették. A tényállást ugyanis enyhébb erőszak is megalapozza.
A nagy port kavart eset...
... a múlt heti izsáki feltételezett kényszervallatás ügye. Itt semmi bizonyosat nem lehet mondani: a nyomozás folyik, s jogerős ítélet még nincs. Mivel a Ténytár az ártatlanság vélelmét kiemelten fontos emberi jognak tartja, ezért e körben nem minősíti a cselekményt, csak jelzi, hogy milyen lehetséges kérdések merülhetnek fel az eljárás során.
A kiszivárgó hírek szerint ugyanis a rendőrök azzal védekeztek, hogy a rendőrségi törvény szerinti jogszerű testi kényszert alkalmazták. A rendőrnek a törvényben meghatározott esetben valóban lehetősége van erőszak alkalmazására, azonban itt az arányosság elve érvényesül, azaz a fellépés nem lehet aránytalanul súlyos.
Az érintett rendőr ökle. Forrás: Kecsekméti Hírhatár
A másik, amelyet a bíróságnak el kell dönteni, hogy minek minősít egy ilyen cselekményt. A nyomozás ugyanis halált okozó testi sértés miatt indult: ezt a Btk. és a bírói gyakorlat alapján akkor állapítják meg, ha az elkövetők célja testi sértés okozása volt, de az elkövetők gondatlansága miatt végül meghalt a sértett. Azonban, ha a bíróság bizonyítani tudja, hogy a halált szándékosan okozták, akkor az már az emberölés súlyosabban minősülő esetének (aljas indokból elkövetett emberölés) is minősülhet.
Ez nem irreleváns kérdés: míg a halált okozó testi sértést legalább kettő, legfeljebb nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetik, addig a minősített emberölés büntetési tétele legalább 10 év, de annak maximális időtartama 20 évig, vagy életfogytig is tarthat.
Mindezekre figyelemmel, ha a bíróság megállapítja a bűnösséget, nagyon súlyos ítéletet is kiszabhat.
Áldozat. Forrás: Kecsekméti Hírhatár
... egy tendencia erőteljes megnyilvánulása?
Egyes szociológusok kiemelik,hogy az utóbbi időben gyakrabban és súlyosabban megjelenő kényszervallatásos esetek egy átalakulás látható tünetei.
Egyrészt a rendőrség szervezeti kultúrája az az utóbbi időben egyre inkább az erőszakosság irányába mozdult el. Ennek okaként jelölte meg a rendőrségi munkában jelenleg is meglevő szovjet mintákat, valamint a rendőrképzés katonaibb jellegűvé válását.
Mindezeken túl az állomány hangulata sem javult az utóbbi években: ide sorolhatjuk a korábbi kedvezmények többségének visszavonását, valamint a nehéz munkakörülményeket. Nem akarunk, és nem is tudnánk senkit sem felmenteni saját cselekedetei felelőssége alól, de kétségtelen, ezek együttesen olykor tragédiához vezethetnek.
