Tavaly az Orbán-kormány regnálásnak első két évét hasonlítottuk össze a Gyurcsány-kormányéval a két ciklus azonos szakaszaiban. Előző bejegyzésünkben megmutattuk a kormánypártok támogatottságának, a kormányfők népszerűségének és a kormány munkájával való elégedettségnek az alakulását. Most megnézzük a közhangulat, az ellenzék és a bizonytalanon számának változását, ezúttal már az első három évre vetítve.
Arra jutunk, hogy a két ciklus közötti legnagyobb különbség, hogy hiába csökkent nagymértékben a Fidesz támogatottsága (már-már a Gyurcsány-kormányt idézve), az ellenzék erőtlensége és megosztottsága miatt kényelmesen őrizte vezető helyét a közvélemény-kutatásokban. Az ellenzéki pártok beragadtak a ciklus eleji támogatottságukon, vagy csak kis mértékben tudtak javítani rajta. Bár a bizonytalanok aránya a 2010-es ciklusban kezdeti magasabb szintről soha nem látott mértékben növekedett, mostanra a bizonytalanok számának lassú csökkenésének lehetünk tanúi, ami a választásokig valószínűleg tovább folytatódik.
A közhangulat alakulása
A második Gyurcsány-kormány regnálásának elején bejelentett megszorítások a közhangulatot is erősen befolyásolták. Pár hónap alatt 42-ről 19 százalékra esett azoknak az aránya, akik úgy gondolták, jó irányba mennek a dolgok. Kisebb korrekciókkal, ez az érték megmaradt egészen a szociális népszavazásig, ami a közhangulatban is újabb romlást idézett elő. A következő lépcsőig Gyurcsány Ferenc lemondására pedig egészen 9 százalékra esett vissza azok aránya, akik szerint jó irányba mennek a dolgok.
A második Orbán-kormány időszaka alatt a közhangulat kezdetben pozitív irányba mozdult el, azaz a választók bizakodva figyelték az új kormány kezdeti lépéseit. Egészen a 2011-es év elejéig – egy 2010 októberi csúcspont után bekövetkezett csökkenés eredményeként – tartotta azt a szintet azoknak az aránya, akik úgy gondolták, hogy jó irányba mennek a dolgok, mint a kormányváltás utáni első mérés alkalmával. Innen azonban – apróbb megtorpanásoktól eltekintve – gyors zuhanásba kezdett a társadalom közhangulata. Olyannyira, hogy 2011 végén már csak 15 százaléknyian – két százalékponttal kevesebben, mint a Gyurcsány-kormány azonos időszakában – tartották úgy, hogy jó irányba mennek a dolgok.
Ez az érték 2012 februárjára pozitív irányba mozdult, de maradt a 20 százalékos szint alatt, ahogy négy éve is. Végül pedig 2013 első hónapjaiban újra 25 százalékra kúszott fel. Ugyanezeket a tendenciákat figyelhetjük meg azok körében, akik szerint rossz irányba mennek dolgok.
Ellenzék
A jelenlegi ellenzék esetében nem érdemes külön-külön foglalkozni a pártokkal, mert jelentős változás a támogatottságukban a választások utáni szinthez képest nem történt. A jelen elemzés szempontjából érdekesebb az ellenzék támogatottságát összevontan kezelni.
A mostani kormánypárt legnagyobb ellenzéki pártként a 2006-os választások utáni 28 százalékos támogatottsága már annak az évnek a nyarára a 30-35 százalékos tartományba emelkedett, és később – kisebb ingadozásokkal, de folyamatosan ebben a sávban mozgott. Az igazi áttörést 2008 tavasza, az eredményes szociális népszavazás hozta meg a Fidesznek. Támogatottsága ekkor megközelítette a 40 százalékot, majd kisebb csökkenésekkel-növekedéssekkel, de ettől a ponttól a választásokig már nem esett 30 százalék alá.
A jelenlegi ellenzék(összes párt) mögött álló szavazók aránya minimálisan javult 2012 elejére a 2010-es választások utáni állapothoz képest. A legnagyobb különbség a két ciklus között az ellenzék támogatottsága volt. Míg a szocialisták egy népszerű ellenzékkel néztek szembe, addig hiába csökkent számottevően 2010 után a Fidesz népszerűsége, semmi nem veszélyeztette a közvélemény-kutatásokban a vezető helyét. Persze az E2014-PM megjelenésével, a választási szövetség joggal reménykedhet támogatottsága növekedésében. Kérdés ez elegendő lesz-e 2014-ben a Fidesz legyőzéséhez.
Mindenesetre az láthatjuk, hogy a többi fent tárgyalt mutatóval ellentétben a pártok támogatottsága esetében nem nyílt ki olyan egyértelműen az olló. Az egykori és a mostani ellenzék támogatottsága relatív közel van egymáshoz.
Bizonytalanok
Az előző kormányzati ciklusban a bizonytalanok aránya az első év folyamán a 30-35 százalékos sávban mozgott, ezután ugrott a 40 százalékos szint fölé. Egészen a kormányválság, az EP-választás időszakáig, ebben az öt százalékpontos tartományban tartózkodott, és ezen a szociális népszavazás sem változtatott érdemben. Ahogy a Gyurcsány Ferenc lemondása sem.
.png)
A 2010-es parlamenti választások után a bizonytalanok aránya magasabb volt, mint a négy évvel azelőtti érték. A választási év nyarának végére, a 40-45 százalékos sáv felső határán mozgott az arányuk. Újabb ugrás 2011 tavaszán volt megfigyelhető. Ekkor már a megkérdezettek fele sorolta magát ebbe a kategóriába. 2011 végére a bizonytalanok stabilan abszolút többségbe kerültek a magyar társadalomban – hogy 2012 januárban újabb történelmi csúcsot érjenek el. Idén azonban a bizonytalanok száma is csökken, amelyből a pártpreferenciák alapján elsősorban eddig a Fidesz és csak kisebb részben az ellenzék profitál. A kampány erősödésével és a közelgő választásokkal szinte biztos, hogy a bizonytalanok tábora csökkenni fog.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
