2013. október 4-én Varga Mihály egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlésnek, amely szerint új foglalkoztatási mutatót dolgoznának ki. A nemzetgazdasági miniszter szerint így jobban figyelemmel kísérhetőek lennének a kormány foglalkoztatáspolitikai intézkedései. A javaslat értelmében évente kidolgoznának egy, az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájához igazodó akciótervet is.
Az indoklás szerint a statisztikai módszertan átfogó felülvizsgálatára azért van szükség, mert nem alkalmas a foglalkoztatással kapcsolatos intézkedések folyamatos követésére, amelyek a munkaerőpiac kifehérítését szolgálják. A javaslat általános vitájában Czomba Sándor államtitkár visszautasította azokat az ellenzéki vádakat, amelyek szerint statisztikai trükközések miatt készítenének új mutatószámot.
Nos, eddigi tapasztalataink alapján mi azért annyira nem lennénk meglepve, ha mégis erről volna szó. Mi is írtunk arról, hogy a kormány a nyáron foglalkoztatási fordulatot ünnepelt. A gond csak az, hogy igazából nincs minek örülni: a valóságban nem sikerült emelkedő pályára állítani a munkaerő-piaci folyamatokat. A KSH által mért emelkedés mögött javarészt a csúcsra járatott közmunka és külföldön munkát vállalók állnak. Ez olyannyira igaz, hogy ezt még a Matolcsy György által elnökölt MNB is elismerte. Sőt, olyan megállapításokat is tett, hogy a cégek éltek a rugalmasabb foglalkoztatási lehetőségekkel és a ledolgozott munkaórákat csökkentették - magyarul, csökkent a munkaaktivitás.
Ráadásul egyre kevesebben vannak azok, akik munkaszerződés miatt kerülnek ki az "álláskeresési járadékos" státuszból. Ez is jelzi a versenyszféra erőtlenségét és gyenge munkaerőigényét. A munkanélküliségi ráta csökkenésében a rendszerből eltűnőknek is nagy szerepük van. Az már csak a hab a tortán, hogy jövőre még kevesebb pénz jut a költségvetésben az álláskeresési segélyben részesülőknek.
Új foglalkoztatási mutatószám
A Varga Mihály által jegyzet törvényjavaslat szerint egy új foglalkoztatási mutatóval jobban követhetőek lennének a kormány intézkedései. Az indoklás szerint az eddig alkalmazott többmutatós, széttagolt rendszer helyébe olyan rendszernek kell lépnie, amely alapján ellenőrizhetőek például a munkaerőpiac kifehérítését szolgáló intézkedések. Ilyenek például a legális foglalkoztatásra ösztönző adminisztrációs és járulékterhek csökkentése, valamint a munkaügyi ellenőrzés hatékonyságának javítása, amelynek mértékéről jelenleg nem áll rendelkezésre információ.
Az ellenzék szerint az új mutatószám csupán statisztikai trükközéseket szolgál - ezt a javaslat általános vitájában Czomba Sándor visszautasította. Az eddigieket figyelembe véve azonban mi nem nagyon lennénk meglepve, ha mégis ez állna a háttérben.
Stagnáló versenyszféra
A KSH számításai szerint a kormányzatnak valóban sikerült növelnie a foglalkoztatottságot és a gazdasági aktivitást is. Erre mindenképpen szükség is volt, hiszen európai viszonylatban nagy a lemaradásunk ezen a téren. Az sem mellékes tényező, hogy a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata, valamint a 16 évre leszállított tankötelezettség mind-mind a munkaerő-kínálat bővülését jelezte előre.
Ennek megfelelően a kormány nyáron a foglalkoztatási fordulatot ünnepelte. A gond csak az, hogy igazából nincs minek örülni: a valóságban nem sikerült emelkedő pályára állítani a munkaerő-piaci folyamatokat. A KSH által mért emelkedés mögött javarészt a csúcsra járatott közmunka és külföldön munkát vállalók állnak. Ez olyannyira igaz, hogy még a Matolcsy György által elnökölt MNB is elismerte. A versenyszférában dolgozók száma pedig stagnál a kormányváltás óta.
Csökkenő munkaórák és munkaerőigény
Az MNB szerint az elmúlt időszakban csökkent a munkaaktivitás. Ennek oka, hogy a tavalyi recesszió és az új adóintézkedések csökkentették a vállalatok jövedelmezőségét, így a bérköltségeket próbálják csökkenteni, például részmunkaidővel vagy a csökkenő túlóraszámokkal. A ledolgozott munkaórák számának csökkenését mutatja az alábbi táblázat.
Mindez azt jelenti, hogy bár a foglalkoztatás nem esett vissza, de a cégeken belül jelentős munkaerő-tartalékok maradtak, tehát csak a gazdaság növekedésével emelkedhet újra a foglalkoztatottság a versenyszférában.
Kevesen kerülnek vissza a munkaerőpiacra
A munkanélküliségi ráta a többi mutatóhoz hasonlóan kedvező képet mutat. Persze itt is érdemes a számok mögé tekintetünk. Az álláskeresési járadékból kikerülők egyre kisebb aránya kerül vissza a munkaerőpiacra. És egyre többen kerülnek ki a rendszerből, így ők már nem is lesznek láthatóak a későbbi számokban, kedvezőbb képet festve ezzel a valóságosnál.
A 2014-es költségvetésben ráadásul még kevesebbet szánnak az álláskeresőkre: az idei 59 milliárd helyett jövőre már csak 56 milliárdot.
Foglalkoztatási fordulat? - Aligha...
A kormány a nyáron foglalkoztatási fordulatot ünnepelt. Csakhogy igazából nincs minek örülni. A valóságban nem sikerült emelkedő pályára állítani a munkaerő-piaci folyamatokat. A KSH által mért emelkedés mögött javarészt a csúcsra járatott közmunka és külföldön munkát vállalók állnak. A munkaaktivitás csökken, a versenyszféra nem termel új munkahelyeket. Ráadásul egyre kevesebben térnek vissza az álláskeresési járadékból a munka világába. Ezen még egy új, a kormányzat által kitalált mérőszám sem segíthet.
